Tavaly szeptemberben küldtük ki az első WLC Hero érmet, idén pedig az utolsót: az egy éves kampány során 13 csodálatos bringással beszélgethettünk, akik csupa olyan történetet meséltek el, amit minden kerekesnek érdemes elolvasni. Hétköznapi emberek, akiket a biciklizés szeretete köt össze, és akiknek elhisszük, hogy bármi lehetséges.
1. Lippai Marci a Dolomitokban – a győzelem néha fájdalmas
„Elgondolkodtam azon, hogy meg kellene állni pihenni, vagy valahogy könnyíteni a helyzeten, de igazából nem volt semmi kiút. Csak szenvedtem, és tudtam, hogy valamikor egyszer a tetejére érek.”
Marci nyolc fős baráti társasággal indult el meghódítani a Dolomitokat, végül 25 óra alatt 580 km-t és 14 800 méter szintet tettek meg. Minderre többek között a Pilis emelkedőivel készült fel, de még így sem volt minden pillanat felhőtlen és könnyed.
2. Gönczi Balázs az Alföldön – nem csak mászni lehet!
„A legjobb pillanatok? Az elindulás. Amikor a hajnali fényeken át látod a hosszan kígyózó piros lámpák sorát magad előtt. A véget nem érő síkságon egy-egy hegyi szakasz -autópálya-felüljáró. A távolban meglátott torony, ami valamilyen helységet jelent és bizony itt nem jelentek meg túl sűrűn.”
Balázs a Tour de Alföld++ egynapos túrájáról mesélt, amit azóta is egyik legnagyobb teljesítményeként tart számon. A csapatban tekerésre esküszik, na meg a sok pihenésre, a stresszmentes napokra és az alapos felkészülésre.
3. Makács Gábor a.k.a Tigris és a majdnem 600k –nem mindig alakul minden úgy, ahogy szeretnénk
„Elázásnál a legnagyobb probléma a cipő. Az nagy esőben átázik teljesen, akármit veszel fölé és nem is szárad meg hamar. Vizes cipőben tekerni 10-20 órát pedig nem túl jó.”
Gábort végül elkapta egy csúnya vihar, így „csak” 458 kilométeres lett a túra. Mégsem élte meg kudarcként, hogy 17 és fél óra alatt ekkora távot megtett. Az időjárással igazán nem lehet mit kezdeni.
4. Halász Zsombor bebizonyítja, hogy Budapesten is lehet – hajtás van a városban is!
„Napi 100 km budapesti tekerés közben az ember minden félelmét, fenntartását, ellenérzését legyűri és tapasztalatba, rutinba formálja át.”
A Hajtás Pajtás futáraként, Budapest belvárosában tekerő Zsombor története segíthet, ha tartasz a forgalomtól, de Strava-kihívásokra is másképp nézel, miután elolvastad!
5. Pápai Ádám beveszi Spanyolországot – az igazi ünnep ott van, ahova eltekerünk érte
„Ahogy szokták mondani: sokat lassan mindenki tud, de gyorsan keveset nem!”
Ádám versenyző, ez azonban nem jelenti azt, hogy hobbistaként ne lenne mit tanulnunk tőle: például azt, hogy ha valamit igazán komolyan veszel, azért áldozatokat kell hoznod, és azt is, hogy a karácsony nem feltétlenül a hóesésről és az ajándékbontogatásról szól.
6. Gubasóczi Marianna és Bosznia-Hercegovina – apróságok is tudnak motiválni
„Az úgy volt, hogy két évvel ezelőtt megláttam egy tehenet, amire rá volt írva, hogy MOOOOVE! (MOOOOZDULJ!). Mint kiderült, egy Bosznia-Hercegovinában megrendezett ultra távú bicikli verseny plakátja volt. Mindenesetre eldöntöttem, hogy nekem ide valamilyen formában el kell jutnom.”
És így is lett. Négy nap alatt tette meg Mariann a csodaszép 1200 km-es túrát, és a képeket látva még az a 14 000 méteres szint sem tűnik túl nagy árnak!
7. Szarka Gergely, aki teljes állás mellett is teljesen profi – mindenki időhiányban szenved
„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy júliustól kezdve teljes állásban dolgoztam egy sportruházati cégnél, és mellette végeztem az alapozást és a felkészülést a szezonra. Este 6-ig tartott a munkaidőm, utána a munkahelyemen görgőztem 3-4 órákat. Nehéz időszak volt, az biztos, de tudom, hogy meg lesz a gyümölcse a kitartásomnak!”
Gergely azokat a bringásokat képviseli, akik teljes állás mellett igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni magukból, szabadidejükben keményen edzenek, és nem kifogásokat, hanem célokat keresnek. Olyannyira sikerült a nehezebb időszakokban is nyeregben maradnia, hogy még a Tour de Hongrie-n is indult!
8. Boros Péter, a biciklis ingázás úttörője – ha már úgyis mész dolgozni, miért ne mennél bringával?
„A mindennapi mozgás a stresszoldás egy olyan módja, amit bárkinek ajánlani tudok. Egy kemény, irodában töltött nap után nincs jobb kikapcsolódás, mint egy óra tekerés, ahol a menetszél elfújja a nyomasztó dolgokat, és mire hazaérsz, már a szeretteidre tudsz koncentrálni.”
Péternek akkor is megvan a napi 40 km, amikor még el sem ment „bringázni.” Ha csak egy jelre vársz, hogy te is elkezdj két keréken közlekedni, ez az!
9. Kiss Tamás, az önjelölt országkerülő – a kihívásokat nem keresni, hanem megálmodni kell
„Sok tervem van, amikhez jó lenne egy jó adag önbizalom, és talán ezt is egy mérföldkőnek szántam, amivel bebizonyíthatom magamnak, hogy ilyen komoly teljesítményre is képes vagyok.”
Ha meg tudod álmodni, le is tudod tekerni – tartja a jól ismert közmondás. Amit Tamástól tanulhatsz az az, hogy felesleges hezitálni, egyszerűen csinálni kell. És az is, hogy Magyarország kerülete 2037,14 km, de ezt a mérést ér ellenőrizni!
10. Fekete Antal, a cukorbeteg bringásközösség (egyik) hőse – mentális erőt is adhat egy betegség
„Cukorbetegként rövid- és hosszútávon is cél a társadalmi érzékenyítés. A srácok, akikkel tekerek, teljesen természetesnek veszik, hogy sípol a telefon és ennem kell, ilyenkor lassítanak, vagy szükség esetén megállnak. Emellett fontos, hogy a frissen diagnosztizált diabosoknak segítséget adjunk.”
A kerékpározás mindenkié. De tényleg. Antal a cukorbetegek közösségében igyekszik terjeszteni ezt a fajta befogadó hozzáállást, miközben saját példájával mutatja meg, mennyire fontos, hogy higgy magadban.
11. Bakonyi-Kárpáti Péter, aki meg sem áll a felhőkig – az ember a hegyekben érzi magát igazán szabadnak
„Az osztrákok szokták mondani, hogy nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet.”
Ha igazi flow-élményre vágysz, ülj nyeregbe é indulj el valahova jó magasra! Péter szerint, észre sem veszed, mennyi idő telik el, mire felérsz a csúcsra. Ausztria hegyei pedig tökéletesek mindenféle felkészültségi szinthez.
12. Móni István, akinek hivatása a sportszerűség – nem számít, kinek hány kereke van
„Ahogy legtöbben, én is óvodáskorban kezdtem el megtanulni biciklizni. Arra emlékszem, hogy elég nehezen ment, sokszor kötöttem ki az utcánkban található rózsabokrok valamelyikében. Aztán a korai tinédzserévek meghozták a kerékpározással kapcsolatban az áttörést, a szabadság érzését.”
István sportvezető, így a nyári időszakokban, amikor a legtöbb hobbista ezerrel gyűjti a kilométereket, ő többnyire külföldön dolgozik. Ősszel és télen viszont bepótolja a kimaradt utakat, ha kell, akkor december 30-án, de végül akkora távval zárja az évet, mintha csak egész nyáron balatonkörözött volna.
13. Őry Kinga, a rendszám-edzés feltalálója, aki beteg gyerekekért és esőáztatta finn utakon is, mindig csak előre hajt! – spontaneitás és szervezettség a szervezett kalandok spontán kihívásaiért
„Egy állóképességi versenyen nagyon be kell tudni osztani az erőt 8-10-12 órán keresztül. Olyan holtpontokkal kell megküzdeni, amik egy rövid mezőnyversenyen nem is kerülnek elő.”
Kinga egymás után nyomott le egy 24 órás tekerést és egy finn teljesítménytúrát, ahol élete eddigi legnagyobb holtpontjával is meg kellett küzdenie az időjárás viszontagságai és a végtelennek tűnő táv kihívásai mellett. Egy tál forró rizs és két bögre kávé kellett hozzá.
Köszönjük az összes hősünknek, hogy megosztotta velünk, mi hajtja. Biztosak vagyunk benne, hogy sokakat inspiráltak a történetek és reméljük, sok hasonlóan elkötelezett, kitartó bringással találkozunk még az utakon!
