Nem minden hős visel köpenyt: van, aki biciklisnadrágban menti meg a világot. Strava klubunkban olyan teljesítményeknek vagyunk szemtanúi nap mint nap, amik mellett nem mehetünk el. Úgy gondoljuk, az az akaraterő, munka és kitartás, ami ezekhez szükséges, megérdemli a jutalmat. Ezért indítottuk el WLC Heroes kampányunkat, mely során éremmel méltányoljuk a bringázás hőseit, és bemutatjuk őket nektek, hogy inspiráljanak és mozgatórugói lehessenek a szélesebb kerékpáros közösségnek!
Szarka Gergelyre tökéletesen illik a hétköznapi hős kifejezés: azokat a bringásokat képviseli, akik teljes állás mellett igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni magukból, szabadidejükben keményen edzenek, és nem kifogásokat, hanem célokat keresnek. Gergely 2019-ben Országúti bajnok volt, idén 40 versenynapra tervez. Nem mellesleg pedig küldött nekünk egy 219 km-es útvonalat, amit tavaly októberben tekert le, 8 óra alatt. Nem is volt kérdés, hogy helye van a Hősök Csarnokában. Az útvonal Strava linkjét itt éred el.
Mióta kerékpározol? Miért ezt a sportot választottad?
2010 óta kerékpározom versenyszerűen. Addig is sokat bicajoztam barátokkal, de akkor még csak inkább közlekedésre és szórakozásra használtam, mintsem sportolásra. 2010 nyarán a suli után kapcsolgattam a tv-t és ott akadt meg a szemem a Tour de France közvetítésén. Már ott nagyon megtetszett az a hatalmas sebesség, amit a srácok elértek, és utána többször is néztem délutánonként a versenyt. Aztán én is beszálltam! J
Milyen bringával tekersz?
Jelenleg egy Focus Izalco Race-t gyűrök, de már szemezgetek egy Focus Izalco Max tárcsafékes kerékpárral. Mi a kerékpárokat a csapattól kapjuk, így nem nagyon van választási lehetőségem ezzel kapcsolatban.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Erre hirtelen egyből rávágnám, hogy a 2019-es Országúti bajnoki címemre. De ha jobban belegondolok, akkor most inkább arra vagyok a legbüszkébb, hogy júliustól kezdve teljes állásban dolgoztam egy sportruházati cégnél, és mellette végeztem az alapozást és a felkészülést a szezonra. Este 6-ig tartott a munkaidőm, utána a munkahelyemen görgőztem 3-4 órákat. Nehéz időszak volt, az biztos, de tudom, hogy meg lesz a gyümölcse a kitartásomnak!
Mesélj Visegrád környékéről! Miért szeretsz itt tekerni? Mennyire nehéz az útvonal, amit küldtél?
Mindig is szerettem ezt a környéket, meglep, hogy mennyire szép vidékek vannak Magyarországon. Szentendre irányába szeretek nagyon menni, zseniális az a Duna-parti hangulat. Illetve Budapesten élek, emiatt errefele találok csak nagyobb emelkedőket. Az útvonalat, amit küldtem nem feltétlen mondanám nehéznek. Volt egy hét ősszel, amikor minden nap valami új útvonalat akartam kipróbálni és az egyik nap ez sikeredett belőle. Egészen elmentem a Szlovák határig, majd Kemence fele jöttem vissza. Végig gyönyörű helyeken vezetett az út, sokszor a táj motivált abban, hogy továbbmenjek.
A profilodon látszik, hogy többnapos versenyekre is jársz. Hogyan készülsz fel ezekre?
Alapvetően ezekre úgy lehet felkészülni, hogy sok többnapos versenyen indul az ember. Fontos, hogy fel tudd venni a ritmust, tudd, mit kell csinálni versenyek után, hogy minél többet tudj pihenni. Hála az égnek, a jelenlegi csapatommal kb. 10-12 többnapos versenyen indulunk az év során, ami megkönnyíti a dolgokat. De edzésen is fel lehet készülni, ha egymás után több kemény napot abszolválsz, így a szervezet is alkalmazkodik a sorozatterheléshez.
Milyen terveid vannak idén? Fogsz versenyezni? Milyen eredményeket szeretnél elérni?
Reményeim szerint 40 versenynapom lesz az idei évben. Mindenképpen szeretnék jól teljesíteni, minden évben azt jelölöm ki magamnak célként, hogy fejlődjek és egy idő után ez az eredményeken is látszódni fog. Akár erőnlétről legyen szó, akár versenyzés közbeni taktikáról, szeretnék minden értelemben profivá válni.
Miért szeretsz nagy távokat tekerni? Milyen nehézségeket, belső démonokat kell ilyenkor legyőznöd? Hogyan maradsz motivált egy hosszú, fárasztó túrán?
Amikor kifejezetten sokat mentem minden nap, akkor az volt a cél, hogy az állóképességemet fejlesszem, de közben nagyon szép helyeken jártam. Sokszor az a taktikám, hogy az edzés feléig távolodom az otthonomtól, hogy a második felében meg már csak az legyen bennem, hogy mindenképp haza kell jutnom valahogy.
Szerencsére annyira nem szoktam mostanában megrogyni, de mindig fontos, hogy koncentrált maradjon az ember. Ha már nagyon nem megy, akkor megállok egy kávézóban és utána újult erővel folytatom az utat!
Ha ismersz olyan bringást, akinek kijár az elismerés inspiráló teljesítménye miatt, és úgy gondolod, büszkén akasztaná a nyakába a WLC Heroes érmét, írd meg nekünk a welovecycling@skoda.hu e-mail címre vagy Messenger üzenetben, hogy ki ő és miért vagy rá büszke! Kiemelkedő Strava-linkeket is várunk! Magadat neveznéd? Csak bátran! ?
