Gubasóczi Marianna rengeteg csodálatos helyen járt már bringájával, BellaDivával, erről a Strava profilja alapján is meggyőződhettek. Ismerjétek meg közelebbről legfrissebb hősünket!
Mióta biciklizel, és miért szeretsz tekerni?
Az első országútimat 2017-ben vettem, 2019-ben kezdtem el többet tekerni. Azért szeretek bringázni, mert szabadságérzetet ad, kikapcsol és szerintem ez a turistáskodás legjobb módja.
Milyen Strava challengekben szoktál részt venni?
Nagyon sok strava challange-re jelentkezem. Ezek zöme nem valódi kihívás, hiszen nagyon kevés befektetett munkával teljesíthetőek. Két challange-et szoktam komolyan venni, a havi 1250 km-t távolságot és a 7500 m szintkülönbséget.
Hogyan motiválod magad, amikor elfogy a lendület?
A hosszabb távokat szeretem, ilyen értelemben nekem „az út maga a cél”, ami motivál. Minden évben van valami komolyabb túra, amit szeretnék megvalósítani, jellemzően ehhez igazítom az évi / havi / heti edzéstervemet is. A szemem előtt lebegő cél többnyire elegendő ahhoz, hogy aktív maradjak. Ha mégsem, akkor valószínűleg elfáradtam és pihennem kell!
Milyen bringán tekersz?
Kinti bringa: Bianchi Infinito CV Disc (BellaDiva)
Görgős bringa: Ghost Nivolet Tour (Dezsőke)
Görgő: Tacx Neo 2T
Mesélj boszniai túrádról! Miért ezt az úticélt választottad? Milyen élmény volt? Mik voltak a legnehezebb és a legszebb pillanatok?
Az úgy volt, hogy két évvel ezelőtt megláttam egy tehenet, amire rá volt írva, hogy MOOOOVE! (MOOOOZDULJ!). Mint kiderült, egy Bosznia-Hercegovinában megrendezett ultra távú bicikli verseny plakátja volt. Mindenesetre eldöntöttem, hogy nekem ide valamilyen formában el kell jutnom.
2020-ban a vírushelyzet miatt erre nem vállalkoztam, de 2021 júniusban végre úgy tűnt, hogy lehet utazni. Sikerült is elcsípni egy last minute helyet, egyelőre nem a B-HARD, hanem a B-TOUR névre hallgató túra verzióra. Lényegében annyi volt csak a feladat, hogy egy bringával megjelenjünk Boszniában. Az 1.200 km hosszú, 14.000 méter szinttel tarkított útvonalat pedig a mezőnnyel együtt haladva, 4 nap alatt tettük meg. Napi szinten kb. 150 km-t tekertünk az útvonal legszebb részein. Volt idő arra, hogy a tájban gyönyörködjünk, fotózzunk. A kieső részek között autóval szállítottak bennünket, így nem kellett a csomagokat cipelni vagy éjszaka biciklizni. A szállások színvonalasak voltak, minden nap végén volt lehetőség vacsorára, zuhanyzásra és pihenésre is. Vagyis B-HARD volt HARD nélkül! 🙂
Hogy kerek legyen a történet, a verseny előtt 4 nappal érkeztem és utána is még 4 napot maradtam, így részt tudtam venni a verseny előtti közös tekeréseken, találkozhattam az indulókkal, illetve az azt követő regeneráló és búcsú tekeréseken is ott lehettem. Összesen 1.200 km-t és 12.000m szintet sikerült összeszedni a szűk két hét alatt.
Boszniában az utak simák, a forgalom a nagyobb városok kivételével inkább gyér, az autósok ugyan még nem szoktak hozzá az utakon közlekedő biciklisták jelenségéhez, de előzékenyek, dudálással jelzik, hogy előzni fognak és tarják a megfelelő oldaltávolságot. Az országban nem kell sokat keresni a hegyes-dombos vidékeket. Az emberek vendégszeretőek, az ételek finomak, az árszínvonal érezhetően alacsonyabb. Érdemes felfedezni.
Mi volt életed legnagyobb biciklis kihívása?
A boszniai túrában az volt a legérdekesebb, hogy egyáltalán nem voltak nehéz pillanatok, sokkal jobban viseltem a sorozatterhelést, mint ahogy arra számítottam. Ráadásul még csak június volt, a szezon eleje.
Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha teljesíteném a BRM Hungary Super Randonneur nevű kihívását, amihez egy 600 km-es, egy 400 km-es, egy 300 km-es és legalább egy 200 km-es teljesítménytúrát kell letekerni. Végül összesen 10 db 200-as kört tekertem tavaly, amivel a Pedálkirály Arany Lovagja címet is megszereztem.
A 600-as túra útvonalát itt éritek el.
Melyik volt a legszebb 200-as kör?
2019-ben vettem részt először a BRM200-Senj túrán. Ez azóta is meghatározó élmény számomra, egyrészt azért, mert életemben először tekertem 2 órán keresztül sötétben egy idegen országban, és szintén először nem sikerült teljesítenem a szintidőt. 2020-ban a koronavírus utamat állta, de 2021-ben eljött a bosszú ideje: túra után, a naplementében gyönyörködve fogyasztottam el a jól megérdemelt tintahalamat, mert ezúttal nem kellett sötétben tekernem. Az élmény leírhatatlan!
Ha ismersz olyan bringást, akinek kijár az elismerés inspiráló teljesítménye miatt, és úgy gondolod, büszkén akasztaná a nyakába a WLC Heroes érmét, írd meg nekünk a welovecycling@skoda.hu e-mail címre vagy Messenger üzenetben, hogy ki ő és miért vagy rá büszke! Kiemelkedő Strava-linkeket is várunk! Magadat neveznéd? Csak bátran! 🙂