Ahogy tekerek munkába, sokszor kell áthajtanom gyalogos-kerékpáros övezeteken. Ezek vegyes forgalmú területek, ahol a gyalogosnak van elsőbbsége. Területtől függ, de általában a kerékpárosok behajthatnak ezekbe a zónákba, autók viszont csak bizonyos esetekben, ha például helyi boltokba szállítanak.
Fontos számomra a biciklisek megítélése, ezért igyekszem a bringázás nagyköveteként úgy viselkedni, hogy ne kerüljek megosztó helyzetekbe. Nagyon megfontolt vagyok, és odafigyelek mindenkire, függetlenül attól, hogy gyalogos, sofőr, vagy másik kerékpáros.
Valószínűleg mindenki volt már szemtanúja olyan helyzeteknek, amikor egy gyors bringás úgy cikázik az emberek körül, mintha egy szlalompálya kellékei lennének. Ha mindenki így közelekedne, elég hamar kitiltásra kerülnének a biciklisek a városokból.
A gyalogos zónák általában az óvárosokban találhatók, így általában meglehetősen zsúfoltak. Alapszabály, ha ilyen területen tekersz, hogy le kell lassítanod, ha kell, akár gyalogostempóra. Nem csak azért, hogy elkerüljük az ütközést és egymás veszélyeztetését, hanem azért is, hogy ne hozzuk rá a frászt másokra. A gyalogosoknak biztonságban kell érezniük magukat, mintha csak a járdán lennének.
A jó kommunikáció az egyik legfontosabb tényező a közlekedésben. Lehetőség szerint mindig igyekszem szemkontaktust teremteni az emberekkel. Bár egyesek számára jelentéktelennek tűnhet, a szemkontaktus gyakran egy másodperc töredéke alatt képes jelezni, merre tart a másik személy. Egy pislogás is elég lehet ahhoz, hogy kényelmesen elkerülhessétek egymást.
Azokkal is kell viszont kommunikálni, akiknek csak a hátát látod, mert veled egy irányba haladnak. Ha figyelmeztetnem kell őket a jelenlétemre, általában azért, hogy ne lépjenek át a sávomba, csengetek. Ha nincs csengőm, fütyülök egy kis dallamot!
Ha nem tudom biztosan, kinek van elsőbbsége, mindig megadom a gyalogosoknak. Ha viszont átengednek, megköszönöm, ahogy illik. Azt hiszem, nagyon fontos a pozitív hozzáállás egymáshoz!
A kerékpárosoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a gyerekekre, kutyákra és turistákra, akikben általában van valami közös: mindegyikük vidám, gondtalan és nem siet sehova. Gyakran kiszámíthatatlanul változtatnak irányt, vagy hirtelen megállnak, hogy megnézzék a mobiltelefonjukat (túrázók), beleugorjanak egy tócsába (gyerekek), vagy megragadjanak egy elvtévedt falatot a járdán (kutyák). Ilyenkor nagy távolságot tartok, ami elsőre túl nagynak is tűnhet, de segít elkerülni a potenciális veszélyhelyzeteket. Előzéskor hátranézek a vállam fölött, és inkább megállok, mint hogy belemenjek kritikus szitukba. Nincs semmi a világon, ami ne várhatna néhány másodpercet.
