A mezőnynek láthatóan nem ízlett, hogy megint kialakult egy elmenés, amely nagyon is komolyan gondolta a dolgát, de nem volt más választásuk, tartaniuk kellett a tempót a nyolcfős kiscsoporttal – melynek tagja volt a kizárólag cukorbetegeket foglalkoztató nagy amerikai multisportklub, a Team Novo Nordisk színeiben versenyző Kusztor Péter is. Közben az előző napi győztesnek, Olav Kooijnak kerékpárt kellett cserélnie műszaki okokból, majd egy figyelmetlenség nyomán többen is a földre kerültek, velük együtt az út szélén haladó kísérőmotoros is beborult az árokba.
Szóval minden volt a szakasz, csak eseménytelen nem – és a java még hátra volt.
A festői környéken, az Alföld északi részén és a Tisza tónál elhaladó etapon Jens Reynders volt nagyon aktív a szökevények közül, előbb a tiszafüredi, majd a tiszaújvárosi részhajrát is elvitte, aminek később, a szakasz legvégén lett igazán jelentősége.
A nagy meleg, az oldalszél, no meg a főként ezen ügyködő Quick-Step is folyamatosan szakította a mezőnyt, így miután a szökevényeket beérték kb. 55 km-rel a vége előtt, egy, a nagycsapatokból álló csoport el is tudott szakadni a bolytól.
Nagy munkával azonban visszaért rájuk a mezőny néhány kilométerrel a vége előtt, így jöhetett az újabb mezőnyhajrá Hajdúszoboszlón. Itt már korábban is láttunk bukást, reménykedtünk, hogy ezúttal megússzák a résztvevők, ám sajnos nem így történt.
Pedig a kritikus pontokat, a célegyenes előtti kanyarokat ügyesen megoldották a versenyzők, a baj az egyenesben történt, alig néhány száz méterrel a cél előtt. A mezőny közepén került a földre valaki, valószínűleg egy jumbós versenyző, rajta keresztül bucskáztak át aztán csapattársai – ijesztő jelenetek voltak, ahogy közülük többen az útmenti területekre repültek ki, ahol fák, beton villanyoszlopok, minden volt; hatalmas szerencse, hogy nem ezek közül valamelyiknek csapódtak neki kb. 70 km/órás sebességnél.
Fontos kihangsúlyozni, hogy abszolút versenybaleset történt, külső körülmények nem játszottak bele, viszont a felvételeket visszanézve, az esés és a kockázatok nagyságát látva kimondható, hogy viszonylag olcsón megúszták az érintettek: „csak” két Jumbo-versenyzőt kellett kórházba szállítani, az első értesülések alapján egyikük sérülései sem túl komolyak. Más kérdés, hogy köztük van az összetett éllovas Kooij is, aki így fel is adta a viadalt, az új sárga trikós a már említett Reynders lett, aki ezzel együtt a gyorsasági pontversenyben is vezet.
A szakaszt végül egy olyan nagy név nyerte, aki előtörténete és a mostani a körülmények ismeretében külön is pikáns. Fabio Jakobsenről van szó, aki sikerrel koronázta meg a szakaszt az egész nap nagyot dolgozó Quick-Stepnek. A holland sztársprinter ezúttal szerencsésen kimaradt a bukásból, aminek alighanem mindenki egy emberként örül. Valószínűleg senkit sem kell emlékeztetni, hogy ő volt az a versenyző, akit a két évvel ezelőtti lengyel körversenyen honfitársa, Dylan Groenewegen – aki szintén itt van a TdH-n! – egy sprintbefutónál óriási sebességnél fölkent a kordonra, Jakobsen aztán napokig élet-halál között lebegett, az arca annyira összetört és többek között a tüdeje is olyan súlyosan sérült, hogy sokáig az volt a kérdés, egyáltalán megmarad-e, utána pedig az, hogy élhet-e teljes életet – ezek után az is csoda, hogy egyáltalán itt lehet Magyarországon, nem még az, hogy ilyen formában versenyez, és a sportági főversenyre, a Tour de France-ra is komoly sprinteresélyesként utazhat majd.
Ami a magyarokat illeti: a fehér trikó maradt Dina Mártonon, az egy nappal korábban bukó Filutás Viktor természetesen az orvosi javaslat dacára végigküzdötte a második etapot is, míg Karl Ádám megint remekül teljesítve ért be legjobb magyarként, a 13. helyen, egyebek mellett Elia Vivianit is megelőzve – pedig a szakasz közben a borások látványosan „ki akarták közösíteni” az elitsorukból.
fotók: TDH
