Minden bringásnak igazi kihívás megtalálni a fokozatos továbbfejlődés módját, ám a nők számára ez még nagyobb fejtörést jelenthet. Bizonytalanabb anyagi háttér, kevesebb kerékpáros esemény és egy általánosságban kisebbnek mondható közösség mind-mind nehezebbé teszik a szintlépéshez szükséges támogatás és motiváció megtalálását. Ám mint azt minden kerékpáros tudja, szenvedélyünknek hódolni alapvetően szükséges ahhoz, hogy fizikálisan és mentálisan is jól érezzük magunkat, ezért is elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a megfelelő módot erre.
Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogyan egyeztessük össze a munkát és a szabadidőnket, ezzel párhuzamosan pedig hogyan valósítsuk meg bringás célkitűzéseinket. Számos, bringás pályafutásukat és fejlődésüket tekintve más-más szakaszban lévő, inspiráló hölggyel fogunk beszélgetni gyakorlati stratégiákról, amelyek hozzásegíthetnek a kiégés nélkül elérhető sikerhez.
© Profimedia, Alamy
Harri Wilson végzős orvostanhallgató. Teljes munkaidőben gyakorlatot teljesít egy kórházban, szeret kísérletezni a konyhában, imád a párjával, barátaival lenni, és nem mellesleg profi kerékpárossá szeretne válni. Bringás pályafutását egy régi mountain bike-on kezdte 2016-ban, amikor pár száz mérföldet tekert le Skócia nyugati partvidékén, majd még azon a nyáron teljesített egy Peru-Bolívia túrát is. Szerelem volt ez első tekerésre, imádta azt az eggyé válást a környezetével, amit csak a kerékpározás nyújthat. 2018 elején újított be egy BMC Team típusú biciklit, és jelenleg nagyjából 150, jó időben több mint 200 mérföldet tesz meg hetente. Idén nyáron elindult a skóciai nemzeti országúti kerékpárverseny (Scottish National) női mezőnyében és reméli, hogy 2019-ben még jobb eredményt tud majd elérni.
Edzésről, felszerelésről, anyagiakról, az egyensúly megtalálásáról és a kiégés elkerüléséről beszélgettünk vele. Mindegy, hogy profi akarsz lenni, vagy csupán több bringázást igyekszel beiktatni a napirendedbe, tanácsai nagyon hasznosak lehetnek, hogy elérd a célod, miközben élvezed a tekerés minden percét.
Figyelj a testedre, és ragaszkodj ahhoz, ami számodra leginkább bevált!
Milyen egy átlagos napod, és hogy felelsz meg az elvárásoknak?
Általában reggel 7 és 8 között indulok el otthonról bringán a kórházba. Ott töltöm az egész napot, majd a tanítás után általában 4 és 6 óra között érek haza. A maradék időbe kell besűrítenem a kajavásárlást, főzést, mosást, az edzéssel, szociális élettel és a tanulással együtt. Ez ugyan nem kevés, de tapasztalataim alapján már sokkal reálisabban látom, mi az, ami bevált és mi az, ami nem. Tudom például, hogy reggelente nem megy a tanulás, tehát ilyenkor érdemesebb inkább edzenem vagy az adott napra tervezett bevásárlást elintéznem. Ugyanígy fontos tisztában lenni azzal, mennyi időt is igényel az edzés, beleértve az edzőgép összerakását, magát az edzést, a szétszerelést, az evést és a zuhanyzást. Mindezt úgy, hogy nem késed le a következő programod, mert épp nem kalkuláltad bele, hogy 10 percet töltesz a pirítós elmajszolásával és az eredményed feljegyzésével a biciklis appodba.
Dolgozz ki egy tervet és ragaszkodj hozzá!
Vannak tippjeid az ütemezéshez?
Hogy az összes teendőmet be tudjam zsúfolni, a heteimet egy A/4-es lapra vetem, külön oszlopokkal jelölve a napokat. Ezután kijelölöm azokat az időpontokat, amikor a kórházban vagyok, vagy egyéb kötelességeimnek teszek eleget, és ezt követően látom a lyukakat, ahova be tudom iktatni a tanulást vagy az edzést. Amint elkezdtem ezt a módszert alkalmazni, úgy éreztem, sokkal jobban be tudom osztani az időmet, mivel tisztán látom a szabad időpontokat, amiket ki tudok tölteni más feladatokkal. Mivel Glasgow-ban élek, az edzés gyakorisága az időjárástól is függ, így a bringázást az előrejelzés alapján tervezem be, és e köré szervezem a többi teendőmet. A heti ütemterveknek köszönhetően nem kell a tervezéssel bajlódnom hét közben, illetve sokkal kevésbé vagyok hajlamos elsunnyogni az edzéseket. Sokkal könnyebb egy kidolgozott tervet követni, mint arra várni, hogy a motiváció csak úgy jön majd magától.
© Profimedia
Minőségi felszerelést vásárolj, de okosan!
Mennyit költesz bringázásra éves szinten?
A párom sokszor felteszi ezt a kérdést. Idén két biciklit vettem, ami megdobja egy kicsit a számokat, de nagyjából majdnem 1000 fontot költök ezektől eltekintve. Ezt az összeget mind jó minőségű cuccokra fordítom. Eltérően a legtöbb sporttól amiket próbáltam, a kerékpározásnál tényleg azt kapod, amit megfizetsz. Emellett táplálkozásra – ideértve a napi plusz étkezéseket, amivel elérem a szükséges kalóriabevitelt – és olyasmikre költök, mint vonatjegy, kávézás vagy váratlan hétvégi kiruccanások, amikor új utakat kell kipróbálnom. Az anyagiak egyértelműen egyfajta korlátot szabnak, de én minden biciklimet kevesebb mint féláron vettem (vagy bemutató darab volt, vagy használt). Elég jó biciklis cuccokat lehet kapni több mint 50%-os kedvezményekkel olyan oldalakon mint a Wiggle, Pactimo vagy az Evans Cycles. Nem kell extra költségekbe verni magunkat, nagyban növeli a komfortérzetünket és a bringázás élvezetét.
Közben ne felejtsd el élvezni is az egészet!
Mivel magyarázod, hogy ennyi időt szentelsz a bringázásnak?
A bringázás boldoggá tesz. Amikor felülök a biciklire, az olyan érzés mintha egy óriási súly esne le a vállamról, és teljesen stresszmentesnek érzem magam arra a pár órára. Igazán különleges dolog és egyben kiváltság is ennyi időt a világ felfedezésével tölteni. Emellett azért is edzem, mert vannak céljaim, amiket el akarok érni, és tudom, hogy befektetés nélkül eredmény sincs. Amikor a motiváció elfogy, az elszántság és a fegyelem hajtanak, hogy újra biciklire pattanjak, azzal a tudattal, hogy a kemény munka igenis megtérül, miközben a barátaim otthon fekszenek és a Netflix-et bámulják.
Tavaly volt egy időszak, amikor teljesen kiégtem, untam már a helyi utakat, és frusztráltak az esélyegyenlőtlenségek is a kerékpározásban. Pár hét kiábrándultság után parkolópályára tettem az edzéseket, és egyedül nekivágtam egy hosszú hétvégének Skócia egy csendes szegletében. Három nap tele új utakkal, kötelezettségektől mentesen. Igazán pihentető volt, és újra megleltem azt az örömöt, amit a bringázás valójában jelent számomra.
A jól felépített terv keményebb edzést is eredményez
Mi a legnagyobb kihívás a saját fejlődésed során?
Hogy nincsenek meg a megfelelő körülmények az interval edzésekhez. Glasgow környékén az összes út teljesen meredek emelkedő vagy lejtő, emiatt amíg mások simán letekerik az interval edzést terepen is, nekem erre nincs lehetőségem. Elég kicsi az albérletünk, így nem lenne fair a lakótársaimmal szemben állandóan a lakásban edzeni, ők is tele vannak vizsgákkal, és a zaj meg a kupi már túl sok lenne. Két évig edzettem Wattbike-on az egyetemi konditeremben, de a légkondi nem épp ideális a beltéri tekeréshez, a melegtől leszédültem a bicikliről. Idén már van egy zajmentes mágneses trénerem és egy teljesítménymérőm, az edzéseket pedig a lépcsőházban csinálom nyitott ablakoknál. Ez egy fokkal jobb, de még mindig nem annyira, mint amilyen egy edzőgörgő és egy ventilátor lenne – legközelebb ezeket akarom beszerezni.
Tanuld meg, hogyan tudod a lehető legjobban kihasználni az idődet
Mit tanácsolnál azoknak a bringásoknak, akik több időt szeretnének szentelni a hobbijuknak, de valamiért mégsem sikerül?
Valószínűleg sokkal több időd van, mint azt valójában gondolnád. Én például hatszor annyi dolgot csinálok egy nap, mint a legtöbb barátom. Ez csupán az üresjáratok megtalálásáról és megfelelő kihasználásáról szól. Az interval edzés azt jelenti, hogy heti pár óra befektetéssel szuper edzettségi szintet tudsz elérni és ha még hétvégente is tekerni mész mondjuk kora reggel, akár még hosszabb távokat is megtehetsz, mielőtt a család ébredezni kezd vagy beindul a hétvégi forgalom az utakon. Az elindulás is könnyebbé válik idővel. Rengeteg bizonyíték van rá, hogy a mozgásnak köszönhetően kevésbé fogod halogatni a teendőidet, és sokkal hatékonyabban megy a tanulás is. A jó közérzeten kívül, amit egy tekerés ad – akár egyedül, akár barátaiddal – a biciklizés csak pozitív hatással lehet az életed minden területére.
