Miért pont Uganda?
Adam: Eredetileg Panky ötlete volt. Egyik nap csak úgy megkérdezte tőlem, hogy elmennék-e vele egy bringatúrára Ugandába. Simán igent mondtam rá. Így kezdődött. Ahogy megtörtént az elhatározás, elkezdtük összegyűjteni a rendelkezésre álló infókat. Először is a biztonság érdekelt minket. Miközben az egyik tennivalón ügyködtünk, megismerkedtünk Peter „No Control” barátunkkal, akit ugyancsak érdekelni kezdett a dolog és csatlakozott a csapathoz.
Mennyi ideig készültetek a túrára?
Legalább hat hónapig. Az elején csak átbeszéltük az összes lehetséges körülményt. Két fő opció állt előttünk: vagy autót bérlünk, és azzal utazunk a helyszínek között, vagy igazi bringatúrát csinálunk, és minden cuccunkat a bicikliken visszük. Végül az utóbbi mellett döntöttünk. Nem sokkal később ráeszméltünk, mekkora kihívást is jelent majd, hogy csupán a legfontosabb dolgokat válasszuk ki, mivel persze szükségünk volt ételre, szerszámokra, kamerákra, hálózsákokra, sátorra, ruhákra… Ami persze túl sok. Két Ugandában töltött nap után meggondoltuk magunkat és béreltünk egy furgont: egy elég öreg Toyota Hiace Super Custom volt, 546.872 kilométerrel. Vezetés közben egy pillanatra sem engedhettük el a kormányt, különben azonnal az út menti árokban kötöttünk volna ki. Másfelől bebizonyosodott, hogy az autó elpusztíthatatlan.
Mi mást vittetek még Afrikába?
Mindent, amit érdemes volt, így gyógyszert, elsősegélycsomagot, alkatrészeket, rovarriasztót, három kulacsnyi szeszt, digitális kamerát, szárazételeket, vízálló ultrakönnyű esőkabátokat, töltőket, napelemes töltőt, power banket, kilométernyi kábelt…. Miután megérkeztünk Ugandába, rájöttünk, hogy a cuccok felét a helyi boltokban is megvehettük volna.
Mi volt az első benyomásotok?
Hőség és pára. Kb. reggel 4-kor szálltunk le a repülőről Entebbében, és az első dolog, amire gondoltam az volt, hogy ilyen körülmények között lehetetlen bringázni. Olyan érzés volt, mint ülni egy szaunában és úgy lélegezni, hogy egy nedves rongy van a szád elé kötve. Szerencsére az időjárás megváltozott és minden jobb lett.
Mi volt a tervetek?
Öt gyermekbiciklit akartunk átadni a csehországi Charitas által alapított és épített Jan Nepomucky iskola jóvoltából. Miután átadtuk a gyerekeknek a bicikliket, elindultunk túrázni.
Ütköztetek nehézségekbe?
Minden remek volt, kivéve, hogy Ugandában senki nem árul hűtött sört. Még ha hűtőben is volt a sör, a hűtő nem volt bedugva.
Megúsztátok baleset nélkül?
A legnagyobb baj akkor történt, amikor egy ugratónál úgy értem földet, hogy tönkrement a cipőm. Szerencsére a cipő belső részét össze tudtam fogni egy sörnyitóval. Működött a megoldás, és csak három nappal a hazatérésünk előtt esett szét a cipő. Láncszakadáson kívül semmi gondunk nem volt.
Találkoztatok veszélyes állatokkal?
Tájékoztattak bennünket az Ugandában vadon élő ragadozókról, pókokról és kígyókról, de nem láttunk egyet sem, pedig egy éjszakát még a dzsungelben is töltöttünk.
Mi a helyzet a biciklitekkel?
Giant és Trek Enduro MTB bringákat vittünk, amik nagyon jó választásnak bizonyultak.
Milyen a helyi bringás élet?
Vicces jelenség voltunk a helyiek számára, mivel Ugandában nincsenek hegyikerékpározók, csak mi. Ahol eltekertünk, csak gyalogosokkal találkoztunk. Az egyetlen biciklis Will volt – a Mt. Elgon vulkánhoz közeli kemping tulajdonosa. Pazar GT Force biciklije volt, amit 10 éve hajtott. Mások, akik megláttak minket a biciklin, „muzungónak” hívtak minket, ami fehéret jelent. Főleg a gyerekek szórakoztak rendkívül jól, és sokáig jöttek a nyomunkban.
Hogy nézett ki egy átlagos napotok?
Ananászt, banánt és kávét reggeliztünk. Ebédre helyi boltokban vásároltunk élelmiszert, majd gurítottunk rá egy sört, vacsorára pedig sör volt, kávé, majd sör. Leginkább rizst ettünk, matokét – tört banánt – vagy poshót – tört kukoricát –, chapatu kenyeret, és helyi húsleveseket. Szerettük a tilapét is, ami birkahús nyárson. Emellett rengeteg ízletes gyümölcsöt ettünk. Az étkezések között bringáztunk, vagy azt terveztük, hova tekerünk el másnap.
Nem volt veszélyes? Milyen volt a forgalom?
Az olyan nagyvárosokban, mint Ninjas vagy Kampala, mindig dugó van. Akármikor indulsz neki autóval, beragadsz. Az út bal oldalán vezetnek és az utak nagy része elképesztően sáros. Tudtunk a gyakori rablásokról, de nem történt velünk ilyen.
