Elképesztő befejezést hozott a 2022-es magyar kör zárószakasza, melyen a tavalyi harmadik Antonio Tiberi az utolsó métereken hajrázta le az Ineos-sztár Eddie Dunbart – mindezt a bringás népünnepélybe átcsapó kékestetői „fesztiválkatlanban”.
Egyik napra sem lehetett panasz az idei magyar körversenyen – még az eseménytelenebb, szombati szakaszt is fel lehetett fogni úgy, hogy az első három etap rohanása és káosza után végre lehetett egy kicsit gyönyörködni a tájban –, de a pontot az i-re a vasárnapi záróakkord tette fel. A TdH szervezői, és persze a versenyzők, alaposan elhúzták a mézesmadzagot az első négy napon, de szerencsére az utolsón stílusosan meg is koronázták a versenyt!
Hazánk földrajzi és domborzati adottságait ismerve mi a Kékestetőn tudunk igazi királyetapot rendezni, ez most is így volt, ráadásul ezúttal a Mátra és az ország legmagasabb csúcsa előtt a Bükköt is megmászatták a résztvevőkkel, a rajtváros Miskolc után Lillafüreden át a hollóstetői első kategóriás emelkedőig és utána át Répáshuta, Felsőtárkány felé, mielőtt beértek volna az egri sprintre. És csak egy zárójeles megjegyzés: az így összegyűlő 2751 méternyi szint is kis túlzással csak a fele volt a Giro vasárnapi, blockhausos etapjának, ahol 5000 m felett volt a szintemelkedés.
De ettől még a Kékes mindig tud kiváló végjátékokat hozni, és Valter Attila két évvel ezelőtti extázisa után most egy újabb emlékezetes befutót láthattunk itt.
De előtte a verseny sztárja, Fabio Jakobsen a második mátrafüredi sprintet elvitte, gyakorlatilag ellenfél nélkül, hiszen Rudy Barbier nem sokkal előtte elszállt, így a Quick-Step holland közönségkedvence bebiztosította magának a zöld sprintertrikót.
No de vissza a Kékesre, ahol elképesztő fesztiválhangulatot teremtettek a fantasztikus magyar szurkolók, rengetegen bringával tekertek fel, de egyébként nemcsak az utolsó kilométereken, hanem végig az útvonalon több ezren buzdították a mezőnyt Miskolctól Egeren át Gyöngyösig. Szóval aki ismeri ezt a hegyet, az pontosan tudja, nagyjából az utolsó másfél kilométere a kritikus, ez a döntő része – Valter Ati is pontosan tudta 2020-ban.
Nos, Eddie Dunbar szegény nem tudta: az Ineos ír bringása az egész verseny alatt erre a szakaszra várt, hogy végül 2 km-rel a cél előtt meginduljon, és ráfázzon – már ami a szakaszt illeti… A tavaly a TdH „bronzérmeseként” végző Antonio Tiberi ugyanis a favoritok közül egyedüliként tudta vele tartani a lépést, csak mivel ő már ismerte a hegyet, a végére pont annyival maradt több ereje, hogy az utolsó tíz méteren le tudta kerülni az elkészülő Dunbart, aki ha harminc méterrel rövidebb hajrát nyit, megnyeri a királyetapot – így viszont a nevető olaszé lett a Kékes…
Persze Dunbarnak sem kellett szomorkodnia, nem is tette, hiszen az összetett versenyt így is megnyerte, vagyis a sárga trikót ő és az Ineos vihette haza, a brit sztáristálló pedig pont ezért jött Magyarországra. Az összetett második helyén a Kékesen harmadiknak beérő spanyol Movistar-klasszis, Oscar Rodriguez zárt, míg a dobogó harmadik fokára Lucenko helyett astanás csapattársa, Samuele Battistella állhatott fel (érdekesség, a királyszakasz megnyerő Tiberi csak a 65. lett, miután az emlékezetes második, oldalszeles szakaszon a leszakadók között volt és rengeteget kapott az összetettben).
A 2022-es Tour de Hongrie sárga trikóját tehát Eddie Dunbar vihette haza, a zöldet Fabio Jakobsen, a hegyi menőnek járó pirosat Aaron Van Poucke, a fehéret pedig Dina Márton, aki a Kékesen végül nem bírta a tempót a legnagyobb nevekkel, de így is a legjobb magyarként végzett a szakasz 47. és az összetett 38. helyén.
Nem okoztak tehát csalódást a TdH sztárjai és világszínvonalú mezőnye: soha rosszabb versenyt, reméljük, jövőre meglehet a ProSeries, és akkor állandósulhatnak a Jakobsenhez, Groenewegenhez, Vivianihoz hasonló nevek Magyarországon!
Fotók: TdH
