Nem csoda, hogy szinte minden nőt, aki a vulkán árnyékában él, legtöbbször seprűvel a kezében láthatjuk, ahogy a ház előtt próbálja eltávolítani a fekete port. A férfiak ezzel szemben a tetőkért felelnek. A hagyományos eresz, amely az esővizet hivatott elvezetni a tetőkről, haszontalan. Helyette egy nagy, seprű szélességű betoncsatornával rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy a port közvetlenül az utcára söpörjék. A fekete hamut hatalmas zsákokban tárolják a házak előtt, hogy a városon kívüli szeméttelepre szállítsák.
Szicíliai barátunk, Giuseppe Coco egy vendégház tulajdonosa Zafferana városában. Az úgynevezett fekete hó eltakarítása mellett gondoskodik az ügyfelekről, akik a világ minden tájáról érkeznek, hogy élőben láthassák a vulkánt.
Aki meg szeretné közelíteni a krátert, esetleg egy emlékezetes MTB-túrát tenne az Etna árnyékában, előtte jó sok szigorú szabályt kell megismernie. Csak helyi túravezetővel indulhatnak útnak a bátor bringások, ők adhatnak naprakész információkat a közelgő kitörésekről.
Az expedíció jogi és biztonsági feltételeit szem előtt tartva nekünk is előre be kellett jelenteni a terveinket. Megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk Giuseppével, hogy elérjen minket, ha a vulkán állapotában bekövetkező bármilyen veszélyes változással kapcsolatos információk miatt kellene.
Miközben meghódítottuk a krátereket, többek között a legmagasabbat, a Cerniera di Fuoco 2002-t is, az Etna egy néhány órás kitörési hullámával kellett szembenéznünk. A szél erősségének és irányának pontos meghatározása kulcsfontosságú, így lehet kiszámítani, hogy a vulkánból kirepülő kövek hol nem fognak a fejünkön landolni. Sötétedés után a kitörő Etna fényei csodálatosak. De ébernek kellett maradnunk, hogy szükség esetén azonnal elhagyhassuk a helyszínt.
Amikor borsóméretű szikladarabok kezdenek hullni az égből, már nincs vesztegetni való időnk. A lehető leggyorsabban összepakolunk és elindulunk, emlékezve arra a szabályra, hogy a borsóméretű kövek után hamarosan szilva- majd almaméretűek következhetnek.
Hasznunkra vált a rengeteg éjszakai evakuálási gyakorlat, találtunk egy biztonságos parkolóhelyet az erdőben, elég messze a hulló kövektől. Még Zafferana városában is zörögtek az ajtók és az ablakok a robbanásoktól, az Etna környékére pedig halotti csend borult. Még a madarak is elhallgattak. Végül hamutól fekete sisakokkal és autóval menekültünk meg.
És hogy milyen érzés a vulkáni hamuban biciklizni? Egészen olyan, mint friss hóban, csak a hamu nem olvad, hanem szürke, csúszós masszává válik, ami erősen koptatja a vázat és az alkatrészeket is. A vulkáni iszap különösen a kerekeket roncsolja, ezeket pár túra után ki is kell cserélni.
Különösen felfelé haladni, illetve a hamuban a biciklit tolni volt fárasztó. Lefelé pedig a kerekek viszonylag hamar elsüllyednek, így nehezebb kormányozni. Ahogy haladtunk felfelé, egyre több hó borította a talajt, a tetején vastag fekete réteggel. Ahogy a hó olvad, átfolyik a lávakövek között, amelyek megszűrik és megtisztítják. Ezzel a vízzel töltöttük fel a kulacsunkat, hogy frissek maradhassunk egész nap.
Mitől különleges az Etnán tekerni? A vulkán folyamatosan változó terepe tökéletes a freeridereknek. De nem csak nekik: a terület kiválóan alkalmas hosszú túrákra és bármilyen más kerékpározásra is. A vulkáni működésnek közvetlen hatása van a környező életre. A helyiek már megszokták, és évezredek óta ebben a ritmusban élnek. Ha felkészülsz arra, hogy menekülnöd kell, ha a vulkán felébredne, és betartod a szabályokat, életed egyik legszebb túráját teheted itt meg.