A kerékpár emelkedőn való feltolása meglehetősen fárasztó lehet, mivel az első kerék minden apró akadályba beleütközi. Mindannyian tudjuk, hogy a bicikli melyik oldalán szeretünk menni, tudat alatt mindig a jobb vagy a bal oldalt választjuk, ha fel kell tolnunk a járgányt egy dombon. Hosszabb utak esetén, amikor az ilyen helyzet elkerülhetetlen, érdemes váltogatni a két oldalt, hogy egyenletesen terheljük a testünket. Úgy állítsd be a pedált, hogy azon az oldalon legyen előrébb, ahol gyalogolsz, hogy ne rúgj bele – a fotón pontosan ennek ellentéte történik, ez az ellenpélda.
Különösen meredek emelkedőknél fontos, hogy fogd a nyerget is, ezzel megkönnyítve a feladatot. Az egyik kéz tartja a kormányt, a másik emeli a nyerget. Így nem kell áthajolnod a vázon és megspórolhatod az erre fordított energiát.
Ha akadályhoz érkezel, nem kerülheted el, hogy cipelned kelljen a biciklid. A legjobb módja ennek, ha a vázat a hátsó kerék táján fogod meg, és a combodra támasztod. A tehermentesített első kerék pedig gurulhat a földön.
Igazán durva terepen az egyetlen megoldás az, ha a hátadra kapod a járgányt. Hogy hogyan? Úgy helyezd el magad előtt a bringát, hogy a lánckerék a te oldaladon legyen. A pedál hajtókara lefelé álljon. A jobb kezeddel fogd meg a hajtókart, a ballal pedig a villát. Emeld fel a biciklit és tedd a hátadra, úgy, hogy az alsó cső a nyakad mögé kerüljön. Ha a bringa stabil, elég, ha csak egy kézzel fogod, így marad egy szabad kezed, ha esetleg kapaszkodni kell.
Ha lejtőn vagy lépcsőn kell lejönnöd, rengeteg energiát megspórolhatsz, ha a képen látható módon viszed a bringád. Állítsd fel a hátsó kerekére, mindkét kezeddel fogd meg a kormányt, és már indulhatsz is! Ez a módszer akkor is hasznos lehet, ha egy szűk helyen, ajtón, vagy csigalépcsőn kell kijutnod. Emellett tömegközlekedési eszközökön való utazáshoz is tökéletes.
