Sokan fedezzük fel a valódi jelentését annak, mit jelent saját magad legjobb barátjának lenni, így egyre többen indulunk egyéni bikepacking útra. A mostani helyzetben nehéz ennél jobb programot találni és a sporteszköz-kereskedők az önálló kalandokhoz szükséges felszerelést kereső ügyfelek. jelentős növekedésről számoltak be szerte a világon.
Sokak számára viszont a gondolat, hogy akár csak néhány napra elinduljon a semmibe, izgalmat és félelmet ébreszt. Ha nincs mire támaszkodnod saját magadon és a bicikliden kívül, az már nem vicc és attól függően, milyen útvonalon tervezel tekerni, a kaland sok tervezést és előkészítést igényelhet. Ennek ellenére sok lelkes kerékpáros fedezi fel a bikepacking szabadságát, és szívesen osztja meg új szerelmét a világgal.
Emilie Hauss egyike ezeknek az új bikepacking harcosoknak. Annak ellenére, hogy profi versenyző, biciklis sapkákat tervez és egy kerékpárüzletben dolgozik, csak nemrégiben szerezte első bikepacking tapasztalait. Bár utazási lehetőségei korlátozottak voltak, annyira vágyott végre elhagyni a várost, hogy úgy döntött, bővíti biciklis élményeit. Azóta már több úton is túl van, és alig várja, hogy még többet megtervezhessen. Beszéltünk vele azokról a készségekről, amelyekre szükséged van ahhoz, hogy egyedül indulhass el, arról, miként válaszd ki a megfelelő biciklit az úthoz, a száraz zokni nyújtotta élvezetről, és arról, milyen jó tud lenni, ha egy időre ki tudsz szakadni a hétköznapokból.
Mielőtt a bikepacking iránti szenvedélyedről kezdenénk beszélgetni, meséld el, hogyan kezdted el a biciklizést és hogyan alakult ki a sport iránti szereteted!
Körülbelül 13 évvel ezelőtt kezdtem el biciklivel bejárni az iskolába. Azonnal megszerettem, és hamarosan kis versenyeken csatlakoztam is a biciklis barátaimhoz. Gyorsan haladtam, és hamarosan részt vettem az FQSC (Fédérarion Québécoise des Sports Cyclistes) által szervezett versenyen. Csatlakoztam a Bikurious Racing Collective csapathoz. Az első versenyemen 10. helyezést értem el – nem túl rossz eredmény egy olyan zöldfülűnek, mint amilyen én voltam.
A tavalyi év volt számomra a legjobb versenyek szempontjából. Merész lépésekre kényszerítettem magam, és szerencsém volt, hogy olyan csapattal tekerhettem, ami 100%-ban támogatott ebben. Örömmel mondhatom, hogy végül elég előkelő dobogókra állhattam fel!
Ez elképesztő! Nyilvánvaló, hogy a biciklizés már egy ideje az életed része, de mi késztetett végül arra, hogy kipróbáld a bikepackinget?
Általában hétvégente a kerékpárüzletben dolgozom, így láttam, hogy az összes barátom ezt csinálja, de soha nem tudtam csatlakozni hozzájuk. Ősszel figyelmeztetett a főnököm, hogy van még egy hét szabadságom, amit sürgősen ki kellene vennem. Azonnal a bikepacking jutott eszembe. Ugyanezen a napon a sors is közbelépett, egy barátom haladt el a biciklibolt mellett munka után. Elmeséltem neki az ötletemet, mire felajánlotta, hogy kölcsönadja nekem a felszerelését, így a tervem megvalósulhatott.
Olyan útvonalat ajánlott a bikepacking.ca oldalról, ami beindította a fantáziám. Kicsit megváltoztattam, hogy két különböző helyszínen is letáborozhassak, majd elkezdtem összeszedni a szükséges dolgokat. Szerencsére szinte mindent kölcsön tudtam venni a barátaimtól (táskák, hálózsák, akkumulátorok, stb.). Hamarosan készen is álltam az egyszemélyes kalandomra. Az egész nagyon gyorsan történt, de csak ezt mondogattam magamnak: Megvan minden, amire szükségem van, most már itt az idő, hogy induljak!
Néha ez a legjobb, amit tehetünk. Visszatekintve miben különbözött az önállóan megtervezett utazás a többi kihívástól, amellyel szembesülnöd kellett eddigi karriered során?
150 km-es túrákat szoktam tervezni, így tudtam, milyen ételeket vigyek, mikor egyek, és mindent mást, amit tudnom kellett ahhoz, hogy ne rontsam el az utazást. Ennek ellenére a három nap teljesen egyedül egészen új élmény volt. A barátaim folyamatosan támogattak és elmondták nekem a legfontosabb dolgokat arról, mit vigyek / ne vigyek, de azt is megszabták, mi fér el ezekben a „csomagoló” táskákban. Tipp: vigyél cipőfűzőt! Az egyik táskám szíja az első napon elszakadt és a plusz cipőfűzőm mentette meg az utamat.
Összességében csak a legszükségesebbeket pakoltam be, és néhány napig ugyanazokat a ruhákat hordtam – a zoknit leszámítva! Soha nem vonom meg magamtól a száraz zoknit! A lényeg az volt, hogy elfoglaljam a kempinghelyeket, és időben odaérjek, mielőtt besötétedne. Ez volt a legfontosabb cél.
Azon kívül, hogy útközben elkapnak a sötétben, ideges voltál más miatt is az utazásod előtt?
Határozottan ideges voltam amiatt, hogy egyedül leszek. Eleinte próbáltam partnert találni, de mivel az utamat a napsütéshez igazítottam, néhány nappal később tudtam indulni, így rá kellett jönnöm, vagy egyedül megyek, vagy sehogy.
Abban sem voltam biztos, hogy melyik biciklit kellene magammal vinnem. Választhattam a cyclocrossom (amit épp most szereltem fel vastagabb gumikkal, de egy CX versenyszámra tartogattam) és a hardtail biciklim között. Miután utánanéztem az emelkedők számának az útvonalon, úgy döntöttem, a hardtail bicajt választom, így könnyebb lesz felfelé tekerni. A második napra az volt a tervem, hogy megteszek egy 20 km-es utat, ami homokos és gödrös volt, tele sziklákkal, így nehéz volt tekerni rajta. Összességében NAGYON örültem, hogy a hardtail kerékpárra esett a választásom.
Örülök, hogy jól választottál! Mikor már úton voltál, mi volt számodra a legmeglepőbb?
Őszintén szólva csak nagyon örültem és büszke voltam magamra, hogy ezt egyedül tettem meg. Annyira jó volt a kis buborékomban, gyorsan biciklizni, amikor akartam, és lassan, ha fáradtnak éreztem magam. Nem kellett másokra várnom és élvezhettem az egyedüllétet. Zenét hallgattam, gondolkodtam a jövőbeni terveimen, énekeltem… nagyon jó volt!
Idillinek hangzik. Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik az első bikepacking útjukra készülnek?
Ha egyedül akarod csinálni, tudnod kell, hogyan javíthatod meg gyorsan a biciklidet. Nem számíthatsz senkire saját magadon kívül, ezért ismerned kell legalább az alapokat. Emellett ne félj piszkosnak és büdösnek lenni! Egyébként is egyedül vagy, tehát kit érdekel? A legjobb tanács, amit adhatok, mégis az, hogy vigyél magaddal popsitörlő kendőt, reggel ez lesz a zuhanyzás és bízz bennem, nagyon élvezni fogod!
Személy szerint úgy éreztem, tenni akarok valamit, és végül hihetetlen élményben lehetett részem. Mindenképpen jól kell érezned magad egyedül is, ha úgy döntesz, egymagad indulsz útnak, de megpróbálhatod meggyőzni egy barátodat is, akár csak egy éjszakára, hogy utána magabiztosabban folytathasd az utat.
Szóval, ha jól gondolom, már a következő szezon miatt izgulsz?
Igen! Versenyzés szempontjából még sok a bizonytalanság a járvány miatt. De egyelőre az új gravel biciklimre koncentrálok, és az előttünk álló kalandokról álmodozom. Van némi felszerelésem bikepackinghez, és izgatottan várom, hogy minél jobb és magabiztosabb legyek és messzebbre is el merjek merészkedni. El tudom képzelni, milyen csodálatos lenne pár hét egyedül a biciklimen, szóval ezen kell még dolgoznom!
Hatalmas köszönet Emilie-nek, hogy megosztotta velünk a tapasztalait!
