Szólhatna ez a cikk sok emberről, például Mike Sinyardról, a Specialized alapítójáról, esetleg John Breeze-ről, aki megépítette az első kifejezetten terepre szánt bringát, vagy ott van Gary Fisher akinek a nevét köszönheti a sport. Hans mégsem úgy jelentős karakter, mint a fentiek, de ő volt az, aki megmutatta a világnak, hogy mennyire sokoldalú dolog a hegyi bringa, és hogy mennyi kalandban lehet része bárkinek, aki bringára ül.
Rey talán legkomolyabb öröksége a freeride fogalma, vagyis az a stílus, amihez nem tartoznak sem edzéstervek, sem kitűzött nyomvonalak. A freeride nem az óra elleni küzdelemről szól, hanem arról, hogy a bringás a lehető legjobban érezze magát a nyeregben. Ebben a stílusban gyakran találkoznak downhilles, dirt ugratós, és triálos elemek, a lényeg a kreativitás és a szabadság, ebben alkotott maradandót Rey.
1966-ban született Németországban, és tulajdonképpen 11 éves kora óta nem szállt le a bicikliről. Német gyökerei ellenére svájci-amerikai kettős állampolgár, jelenleg Kaliforniában él. A nyolcvanas évek végén költözött az Egyesült Államokba, ahol mindenkit megkért, hogy Hans Jörg helyett hívják csak Raynek. Bár a hetvenes évek felfedező időszakáról lemaradt, pont jókor érkezett, hogy örökre nyomot hagyjon a sportban. Hűséges alkat, 1987 óta szponzorálja a GT kerékpárgyártó (máig kizárólag GT-vel megy), az extrém bringás profi karrierjét 1990-ben kezdte el.
Beceneve, a No Way, arra utal, hogy akárhányszor egy társa kijelentette, hogy itt senki nem megy el bringával, Hans csak azért is megoldotta. Elsőre azzal szerzett komoly hírnevet, hogy átugrott egy dugóban álló autót a 405-ös autópályán Los Angeles mellett, nem sokkal később Hawaiin, egy vulkán peremén tekert végig.
Egyszer még egy új-zélandi felhőkarcoló oldalán is legurult, egy kötélen függve . Saját bevallása szerint a legnagyobb dobása mégis az volt, amikor elsőként bringázott le a Mount Kenyáról, Afrika második legmagasabb csúcsáról.
Még bőven az internet előtti időkben járunk, ezért miközben X-Gamesen és más versenysorozatokban versenyzett, kiadta a saját videósorozatát még VHS-en. 1992 és 1996 között 4 rész jelent meg ebből, de közreműködött az itthon is vetített bringás krimisorozatban, a Pacific Blue-ban is. Közben rengeteg bringás magazin címlapjára felkerült, viszont a profi versenyzést 1999-ben abbahagyta.
A bringát persze nem tette le, most a kalandokra koncentrál, arra, hogy minél több érdekes, vagy meghökkentő helyen bringázzon. A dokumentum-sorozatában követte Mózes útját Egyiptomban, Kubában pedig Che-Guevara és Fidel Castro nyomában járt. Élete során több mint hatvan országban bringázott, és tapasztalatai nyomán megalapította a Wheels4life alapítványt, amely harmadik világbeli országok lakóit juttatja bringához, ezzel is segítve a közlekedést. Az alapítványnak 2017-ben közel 10 ezer biciklit sikerült szétosztania 32 országban.
Ezen felül lobbizik a bringás turizmus fejlesztése mellett, valamint törekszik arra is, hogy minél több országban legálisan lehessen az erdőkben bringázni. Nemrég összeállt Diddie Schneiderrel, egy bringapálya-építő szakemberrel, és kitalálták a flow country trailt, a bringás ösvényt, amin tapasztalt és tapasztalatlan bringás egyaránt jól érzi magát. Nem tudjuk, legközelebb mibe kezd bele, de az biztos, hogy a biciklinek köze lesz hozzá. Mint Rey életében eddig mindennek.
