Mikor fordulj edzőhöz?
Teljesen mindegy, hogy jobb dobos, sportoló vagy kerékpáros akarsz-e lenni, egy tapasztalt edző le tudja bontani a képességeidet korlátozó akadályokat. „Az, aki otthon izzad a YouTube kondivideóit követve, nem nagyon fog fejlődni, hacsak nem fogad maga mellé valódi trénert, aki figyelmezteti, ha rosszul csinál valamit, vagy még rosszabb esetben akkor, ha épp a legjobb úton halad, hogy súlyos deréksérülést okozzon magának. A néhány héten belül jelentkező, elkerülhetetlen fájdalom jelezni fogja, hogy baj van, de ez általában már túl késő” – magyarázza Richard.
Hasonló a helyzet a hegyikerékpározással is, hiszen az emberek itt sem kapnak visszajelzést arról, hogy mit csinálnak jól, és mit rosszul. Az eredmény: bizonytalanság és szorongás lesz úrrá rajtuk, amikor egy nehezebb szakaszhoz érnek, vagy amikor nagy sebességgel kell egy íven áthajtaniuk. Valami azt súgja nekik, hogy jobban is menne ez, vagy legalább fele olyan jól, mint a tehetséges ismerőseiknek, de egyszerűen nem tudják, hogyan. A bringázási képességek fejlesztésének vágya jelzi, hogy eljött az idő, amikor érdemes személyi edzőhöz fordulni.
Mi fejleszthető?
A bringázás bármelyik aspektusa felturbózható egy edző segítségével, ideértve a bringa beállítását, a fékezési hatékonyságot és időzítést, a stabilitást, a testtartást és -elhelyezkedést, a kanyarodást, az egyensúlyt, az ugratást, a terep felmérését, illetve a legmegfelelőbb ív és sebesség megválasztását, vagy az energiagazdálkodást, amely révén kisebb erőfeszítéssel hosszabb ideig és magabiztosabban tudsz tekerni. „Noha mindez úgy hangzik, mint egy olcsó reklámígéret a TV-ből, mindenki óriásit tud fejlődni” – mondja Richard. „A legfőbb cél az, hogy megtanítsuk a kerékpárost olyan simán végiggördülni a pályán, ahogy a vadvizek folynak át a zuhatagokon és a kanyarulatokon. Még azok a nehéz szakaszok is, amelyek néhány napja még félelmetes akadályoknak tűntek, szórakoztató kihívássá szelídülhetnek, ha a bringás elsajátít néhány alapképességet.”
Rossz bringabeállítással nem lehet jól tekerni
Annak ellenére, hogy kulcsszerepet játszik a kerékpár irányításában, sokan alábecsülik az alapvető beállítások fontosságát. „Ezért mindig vessünk egy pillantást a bringára a legelején” – mondja Richard. A nem megfelelően beállított fékkarok, a túl hosszú kormányszár, vagy a magas üléspozíció jelentős hibaforrások, amelyeket első lépésként orvosolni lehet. Közvetlenül ezután áttérünk a láb pedálon felvett pozíciójára, függetlenül attól, hogy a bringás platform vagy patent pedált használ – ezeket is be lehet állítani. Bár nevetségesen hangozhat, de négy ponton irányítjuk a bringát: tenyereinkkel és talpainkkal, ezért kritikus fontosságú a bringás pozíciójának beállítása a képességek javítása szempontjából.
Az első körök árulkodnak az alapképességeidről
„Első óránkat tarthatjuk egy bevásárlóközpont parkolójában, ahol néhány terelőbójából álló pályán kell végighaladnod. Sok bringás arra számít, hogy nevetségesen egyszerű a feladat, de a súlyáthelyezésből és a bringairányításból az első pár kör után következtetni tudok a hiányosságokra. Az alapvető hibák egyszerű trükkökkel legfeljebb három óra alatt kiküszöbölhetők – a tanítvány tanulási képességeitől függően.”
A következő lépések
„A következő órát már a pályán tartom. Megbeszélünk néhány jelet, hogy a kommunikáció könnyebben menjen és végigmegyünk a pálya egyes szakaszain úgy, hogy én elöl tekerek és pontosan elmagyarázom, hogy mit csinálok a nyeregben. Kiválasztunk egy kanyart, ahol tartunk egy megállót és egyesével végigmegyünk párszor ezeken. Az is segít a tanulókon, ha okostelefonnal felvesszük videóra, ahogy tekernek, mert így azonnal látják a hibáikat. Megnézzük és javaslatokat teszek arra, hogy min kellene javítani. A folyamatos felügyelet mellett a legtöbbjük gyorsan fejlődik. Mihelyst meg tudják különböztetni a jó próbálkozást a rossztól, sorrendet váltunk, és ők mennek elöl, hogy lássam: jól használják-e az újonnan megszerzett tudást a pályán. Így aztán a tekerés bármelyik kívánt aspektusára összpontosítani tudunk.”
A nehéz része
A legfontosabb, hogy a tanuló nyitott legyen az új tananyag befogadására. Míg a kezdők általában könnyedén fejlődnek, a tapasztaltabb bringások nehezen vetkőzik le rossz szokásaikat, hogy azokat új megközelítéssel helyettesítsék. „Elég sűrűn fordulnak hozzám azzal, hogy haladó ugratási technikákat akarnak tanulni, de már az első órán kiderül, hogy alapvető hiányosságok vannak a képességeikben. Ilyenkor inkább pszichológus és közvetítő vagyok, mint kerékpáredző. Trénerként vagy MTB-tanácsadóként el kell nyerned az ügyfeled bizalmát ahhoz, hogy végig tudd vezetni az egyes etapokon. Tanítványaim kb. 70%-a gyorsan fejlődik és élvezi az elért eredményeket, míg 30%-uk nem tud szabadulni a múltban berögzültektől és csak minimálisat lép előre” – magyarázza Richard.
