A cyclocross a bringasportok közül egy kevésbé ismert, ám rendkívül összetett és látványos sportág. Hogyan ismerkedtél meg vele, és mi vonz benne a leginkább?
Valóban nem a legismertebb szakág, de azért a Benelux államokban már kb. 100 éve jelen van, de egyre népszerűbb például Amerikában is. Mindig is vonzott a szakág, gyerekkoromban például a Világbajnokságot rendszeresen néztem a nemzetközi sportcsatornán. Idehaza 6-7 éve lett igen ismert, azóta töretlen a szenvedélyem a cross iránt.
A versenyforma speciális kihívásai vonzanak leginkább. A technikás kanyarok, lépcsősorok, meredek visszafordítók és még sorolhatnám a technikai kihívásokat.
Melyik verseny jelentette számodra a legnagyobb kihívást és miért?
Talán a 2017-es VB. Azelőtt nem mentem ennyire erős mezőnyben, és nehéz pályán. Sokaknak meggyűlt a baja a jeges talajviszonyokkal.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb a 2016-os Olimpiai Cross Magyar Bajnokságon elért 2. helyemre.
Ha a crosst nézzük, akkor természetesen a három Bajnoki címemre, és a hoogerheidei Világkupán nyújtott teljesítményemre.
Milyen bringával versenyzel, és hogyan készíted fel az extrém terhelésre?
A bajnokságaimat Lapierre bringákkal nyertem, de idéntől két szuper Ridley X-Night –al versenyzem.
Vannak speciális helyzetek, mint pl. a szingó felragasztása, vagy egyéb alkatrészek tuningolása, de azért nem tér el nagyban egy átlagos bringa felkészítésétől. A szervizelést sem csak nekem kell végeznem. Papp Robi a DoctorBike műhely tulajdonosa és Illyás Ati rengeteget segít. A versenyeken Robi az állandó szerelőm és Takács Máté pedig a „mindenes” ebben a csapatban. Mindez nem valósulna meg Kelemen Imi barátom nélkül, így láthatjátok, hogy ez egy igazi csapatmunka, ahol mindenkinek megvan a feladata, hogy a céljainkat meg tudjuk valósítani.
Milyen volt az első bringád?
Talán egy Camping bringa, majd a BMX bandita korszak következett
2006-ban, az augusztus 20-ai vihar során te is súlyosan megsérültél, el is tiltottak akkor a kerékpározástól, de te a rehabilitáció és a visszatérés mellett döntöttél. Meddig tartott és hogyan zajlott ez az időszak számodra? Változott valami emiatt benned az elmúlt 12 évben?
A teljes felépülés kb egy évet vett igénybe. A baleset után 11 hónappal indultam egy versenyen, ahol nagyon sokadik lettem, és sírva toltam a bringát fel a hegyre. Rá 12 hónapra visszamentem oda, és a kategóriát megnyerve leküzdöttem az ominózus emelkedőt. Ma már a leghosszabb távon indulok azon a versenyen, a hegyre pedig az Ország leggyorsabb montisaival versenyzem a nyerő pozícióért. Nagyon sok minden változott 12 év alatt. 180 fokot fordult az életem, az akkori önmagamhoz képest. Ebben azért nagy szerepe van a barátnőmnek és a nagyon közeli barátaimnak is!
A Magyar Utánpótlás Válogatott edzője vagy, és te voltál az egyik főszervezője a tavaszi Jarritos Eleminator XCE Úttárs Kupafutam utánpótlás kerékpáros versenynek. Mi a legfontosabb számodra a gyerekekkel való foglalkozásban?
Igen, ebből a verseny sorozatból több futamot is szerveztünk az idei évben. Ez egy új versenyforma, ami nagyon látványos és közönség csalogató, mindazonáltal a versenyző gyerekek technikai és fizikai felkészültségét nagyban segíti. A munkámat jelenti, de nem úgy, mint egy átlagos meló! A fegyelem és az elvárás mellett ott a vicceskedés, „cinkelés” is. Imádok velük lenni, nagyon sok pozitív energiát adnak. Jaaa, és fiatalabbnak is érzem magam a társaságukban. Volt egyszer egy olyan eset, hogy egy versenyemen nem jött az a teljesítmény, ami elvárható lett volna magamtól. Kicsit enervált voltam, így nem sok értelmét láttam a folytatásnak. De eszembe jutott, hogy milyen példát mutatok így nekik, ha kiállok?? Befejeztem a versenyt.
Ki kísér el a versenyekre?
Általában Robi és Máté jönnek velem a külföldi utakra. Az itthoniakra természetesen a párom, családtagjaim is eljönnek, de szigorúan csak szurkolóként.
Ki a példaképed?
Nincs igazán példaképem.
Ha most nevet kell írnom, akkor Thomas Frischknecht. A mai fiatalok már talán nem is ismernek, pedig még mindig meghatározó szerepet játszik a nemzetközi montis életben.
Mi a kedvenc edzésmódszered?
#csakanyél
Nincs kifejezetten kedvencem. Ha montizni van kedvem, montizok, ha országútizni, akkor országútizom, ha pedig crossozni akkor cross bringával megyek. CX szezonban inkább a speciális cross edzéseket preferálom. Rövidebbek, viszont pörgősebbek, intenzívebbek, mint pl. az állóképességi tréningek.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnék elkezdeni ezt a sportot?
Hogy csinálják!!!!
Erőnlétileg és technikailag is nagyon sokat lehet fejlődni. Az egész Világ egy cross pálya, így mindenhol lehet edzeni, akár egy parkban, egy réten karókat kerülgetve, de pl. az én kedvenc terepem, a ferihegyi reptér mögötti homokos részen való gyakorlás. Hajrá!!:)
Mik a terveid a jövőre nézve akár a sporttal kapcsolatban, akár azon kívül?
A sport karrierem lassan a végéhez közeledik. Nem jelenti azt, hogy nem fogok versenyezni, de már nem ezen a szinten. Folytatom a gyerekek trenírozását, felnőtteket segítek hozzá, hogy jobb kondiban legyenek és technikailag is képzettebbek legyenek. A kerékpáros szövetség munkájában is aktívan részt veszek, sőt, még különböző versenyeket is rendezek. Legyen az CX, MTB, vagy utánpótlás! Az egész életem a kerékpározás körül forog.