Remélhetőleg ez nem a talajjal való közeli találkozások miatt történik, hanem inkább a terep, amin biciklizel, és annak tulajdonságainak megkülönböztetésével. Természetesen látásod kiélesedik mindenféle kavicsra, gyökérre és – főleg tavasszal – a sárra. Senki sem ismeri úgy a sarat, mint egy lelkes MTB-s! Ha tehát új vagy a sportban, íme az öt sárfajta, amit csak a mountain bike-osok tudnak megkülönböztetni.
Barna jégsár
Egy olyan sárfajtával kezdünk, ami miatt általában összecsomagolsz és hazamész. Egyszerűen lehetetlen rajta bicajozni, vagy legalábbis igazán borzalmas élmény.
Ez a fajta sár a hosszan tartó száraz időjárás utáni első esőzések alkalmával jelenik meg, amikor a talaj annyira megkeményedik, hogy a víz egyszerűen nem tud beszivárogni a földbe. Ehelyett rácsúszik a tetejére, és egy vékony, rendkívül csúszós sárréteget hoz létre. Ezen a barna jégen gyakorlatilag lehetetlen uralni a kerékpárt. Az alatta lévő talaj túl kemény ahhoz, hogy a gumiabroncsodon lévő gumi mintázata áthatoljon rajta, ugyanakkor a felső talaj túl csúszós, hogy bármilyen tapadást biztosítson. A barna jégsár egy igazán veszélyes kombináció. A száraz időjárás sebessége az esős időjárás irányíthatatlanságával párosulva könnyen rosszul végződhet.
Ebben az esetben használhatsz egy lágyabb gumiabroncsot, de ez csak részben oldja meg a problémát. A legjobb módja az ilyen jellegű sár kezelésének, ha egyszerűen hazamegyünk, és egy másik napon biciklizünk. Nem éri meg megsérülni egy olyan sáros terepen, ami legfeljebb 2-3 napig veszélyes!
Ragadós sár
A ragacsos sár igazán lenyűgöző. Olyannyira, hogy a tudósoknak időt kellene szánniuk a sűrű időbeosztásukból, hogy megvizsgálják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valószínűleg már megtették, de mi inkább saját bőrünkön tapasztaljuk meg, minthogy olvassunk róla.
Ez a sárfajta egészen elviselhető. Időnként kiváló tapadást biztosít. Aztán teljesen váratlanul a tapadás eltűnik, mint egy tányér süti, amit magára hagytak a Szezám utca kék szörnyével. Ez az egész tekerést vagy szuperizgalmassá vagy igazi rémálommá teszi, a szerencsétől függően. Olyan ez, mintha orosz rulettet játszanál.
A legrosszabb az egészben, hogy rátapad a gumira és kitölti a mintázat közötti tereket, így a bringás irányíthatatlanná válik. Ha azonban sikerül tisztán tartanod a kereket, akkor olyan tapadásod lesz, mintha száraz pályán tekernél. A trükk az, hogy mérsékelten gyors tempóban tekerj! Ha lassan haladsz, a ragacsos sár eltömíti a gumiabroncsokat, és olyan lesz, mintha jégen tekernél.
Kavicsos sár
Ez az egyik legjobb sárfajta, bármilyen furcsán is hangzik. Kiváló tapadást biztosíthat, amíg nincs a felismerhetetlenségig összetaposva, ugyanakkor elég, jól adagolt csúszást tesz lehetővé, ami sokkal szórakoztatóbbá teheti a tekerést.
Szinte tökéletesen irányíthatod a biciklidet, ha megvan hozzá a megfelelő technikád, de ami még fontosabb, a lassítás és a megállás egyáltalán nem okoz gondot. A tökéletes tapadás és az igény szerinti csúszás képességének ez a kiemelkedő keveréke a sár kőkemény keverékének köszönhető. Ez lehetővé teszi, hogy a gumi mélyen behatoljon a talajba, de a köveknek köszönhetően mégis tapadjon.
Ez a fajta sár sokáig megmarad eső után, és még akkor is találkozhatunk vele, amikor az ösvény minden más része száraz. Nincs ezzel baj. A probléma a biciklizés után jön. A kerékpár minden alkatrészére rátapad, különösen a hajtásláncra, ahonnan beszivároghat a belső alkatrészekbe, és drasztikusan csökkentheti azok élettartamát.
A legrosszabb az, hogy ha hagyod megszáradni a kerékpárt: ilyenkor a sár betonszerű anyaggá alakul, és elég nehéz megszabadulni tőle. Tehát valahányszor kavicsos-sáros terepen tekersz, mindenképpen tisztítsd meg a kerékpárodat az út után! Kemény munka, de jobb, mint a makacs sár lekaparása a kerékpár festékével együtt. Ha a bicikli tisztítása nem olyan fárasztó feladat a számodra, akkor az ilyen típusú sárban való bicajozás nagyon szórakoztató!
Barna víz
Ez az egyik legjobb, amivel találkozhatsz. Gyakorlatilag nem is sár, inkább víz. Heves és hosszan tartó felhőszakadások után találod meg, amik szinte minden csúszós részt kimosnak a talajból, és csak egy apró vizes takarót hagynak az ösvényen. Még ha száraz időjárásra készült gumikkal indulunk is útnak, akkor is elég tapadást kaphatunk ahhoz, hogy egészen tisztességes túrákat tegyünk. A tüskés abroncsok ebben az esetben mindenképpen túlzásnak számítanak, bár ettől még használhatod őket. Senki sem fog hibáztatni.
A legjobb az egészben, hogy ez a sár annyira híg, hogy nem ragad a kerékpárra, és ami még fontosabb, nem tömíti el a gumiabroncsokat. Az egyetlen trükk az, hogy nem szabad félni.
Epikus sár
Kétségkívül a legjobb szennyeződéstípus a nedves talajon veretéshez! Minden monti-gumiabroncsot pontosan erre a sárra gyártanak, úgy tapadnak rá, mint éhes oroszlán az ízletes, túltáplált antilopra. Ez a fajta homokos terep ragacsos sárral keverve kiváló, megbízható tapadást biztosít, ami lehetővé teszi, hogy nyaktörő sebességgel haladj. A kerékpár könnyen irányítható, kevés technikázással, és egyáltalán nem okoz gondot a lassítás vagy a megállás.
Ahogy a neve is sugallja, ez a sár a legjobb feltételeket biztosítja egy epikus túrához. Az egyetlen hátránya ennek a sárfajtának, hogy elég gyorsan erodálódik, és az gyorsan valamilyen fentebb már említett sártípussá alakul.
A legjobb sár
A legjobb fajta sár azonban mindig az lesz, ami nem létezik. Igen, nincs is annál jobb, mint száguldani egy hegyoldalon anélkül, hogy tetőtől talpig telefröcskölnéd magad ragacsos, nedves maszattal, amit utána le kell mosnod, és eltömíted vele a lefolyót. Ha tehát választanod kell, hogy sáros vagy száraz pályán tekerj, ne gondolkodj azon, hogy milyen sárral fogsz találkozni, hanem válaszd a szárazat!
