1. A veterán
A veteránok már minden olyan dolgot kipróbáltak, amit csak el tudsz képzelni. Mindig egy régi kerékpárral járnak, amit a nevén szólítanak és nem hajlandók elhinni, hogy 1987 óta már vannak az övéknél jobb modellek is. Még mindig dühösek lesznek, ha valaki szóba hozza azokat a borzalmas 29″-eseket, annak ellenére, hogy már egy évtized telt el azóta, hogy ez a kerékpáros közösségben vita tárgya volt.
A pályán mindenki ismeri és udvariasan el is kerüli őket. Már jóval azelőtt ott voltak, hogy ti megjelentetek volna és még jóval azután is ott lesznek, hogy ti eltűntök.
A veteránok az újonnan érkezők figyelméből és csodálatából táplálkoznak, akiket a legkülönfélébb történetekkel traktálnak, melyek vége attól függően változik, hogy az elbeszélő éppen milyen reakcióra vágyik. A veteránok a legtöbb esetben jó bringások, azonban önzőnek és önteltnek tűnnek. Ez lehet, hogy 16 évesen még menő, de elég hamar megunjuk. Egy veteránnal biciklizni kihívást jelentő feladat, hiszen ők mindig mindent jobban tudnak – hogyan lehet a legjobban teljesíteni egy pályát, megcsinálni egy ugrást vagy akár levegőt venni. De ne aggódj! Hamarosan úgyis új hús érkezik a pályára és a veterán, aki eddig talán boldogított, elveszíti az irántad tanúsított érdeklődését.
2. A maximalista
“Hogyan tudsz 45 psi-re felfújt gumikkal biciklizni, mikor a súlyodhoz 45,3 ajánlott?” Ha hallottál már ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéseket, akkor tudod, mi az a perfekcionizmus. A maximalisták egyszerű emberek egyszerű igényekkel, csupán azt akarják, hogy minden teljesen és tökéletesen hibátlan legyen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ez lehet akár a gumid nyomása, az ülésed szöge, vagy a felszerelésed, amit éppen viselsz. A maximalisták tudják, minek hogyan kell lennie és semmilyen ellenvélemény nem elfogadott.
Egy perfekcionistával való biciklizésben az a legfrusztrálóbb, hogy 35 másodpercenként meg kell majd állnotok, mert a kerékpárja nem úgy szól, ahogy kellene, a szél nem megfelelően fúj át a sisakján, vagy egy légy nem pontosan ott csapódott a szemüvegére, ahol kellett volna. Mielőtt egy maximalista nekivágna a pályának, alaposan átvizsgálja a bringája minden milliméterét, és ugyanezt teszi a tiéddel is. Ha csak egy kis eltérést is lát, nekilát a probléma megoldásának, ami után már legfeljebb csak egy gyors lejtőre marad időtök, mert lemegy a nap. De nézd a dolog jó oldalát, legalább elmondhatod magadról, hogy egy hegy tetején kaptál oktatást a kerékpármechanikáról!
3. Az idegenvezető
Na, ez az a menő fickó, akivel lehet egy jót bringázni. Az idegenvezetők ismerik az összes nyomvonalat és azok jellegzetességeit és tudják, hol vannak a legjobb ugratók. Olyanok, mint a Google, csak még jobbak, mert nem arra hagyatkoznak, amit mások mondtak nekik, hanem a tapasztalataik révén már minden követ és gyökeret ismernek az út mentén. Az idegenvezetők a veteránok jobbik változatai. Soha nem magukról beszélnek, hanem inkább a pályáról és arról, hogyan kell megközelíteni azt.
Az idegenvezetőkkel biciklizni abszolút élvezetes. Megmutatják neked a legjobb helyeket, sőt elvisznek néhány rejtett helyre is, és elmondanak mindent, amit tudnod kell ahhoz, hogy jól érezd magad. Vezetnek és javaslatokat tesznek, valamint azt is elmondják, mely szakaszokat érdemes kihagyni. Megéri hallgatni rájuk. Az idegenvezetők egyetlen hátránya, hogy mindenkivel meg akarják osztani bölcsességeiket, így ha együtt is érkeztek a pályára, az ott lévők hamar meg fogják tudni a titkaitokat.
4. A közösségi média függő
Na, ő a legrosszabb. A közösségi média függő a mountain bike-osok egy idegesítő típusa, aki az ideje nagy részét azzal tölti, hogy addig pózol vagy csinálja újra és újra ugyanazt a mozdulatsort, míg el nem készíti a tökéletes képet vagy videót, hogy megkapja a figyelmet, amire annyira vágyik. Nem magát a biciklizést élvezi, csupán arra a társadalmi pozícióra, amit ez az egész hozhat neki. Ezek a “bringások” akár órákig is képesek gátolni a pályán haladókat, amíg meg nem születik a tökéletes videó, amit feltehetnek a kb. hét feliratkozót számláló YouTube-csatornájukra, vagy ami még rosszabb, az Instagramra egy “inspiráló” idézettel alatta.
Bár ez a típus tényleg nagyon idegesítő, legalább nem veszélyes, ellentétben a Strava-függőkkel. Ők csak olyan utakon tekernek, amelyek szerepelnek a Straván, és a cél sosem az élvezet. Rekordokra vadásznak, és isten ments, hogy más is velük együtt használja az utat. Dühösek, mindig idegesek, és számukra végigmenni az útvonalon inkább egy feladat mintsem szórakozás.
Bármilyen közösségi média függővel – legyen szó YouTube-ról, Instagramról, Facebookról, Straváról vagy bármi másról – igazi rémálom együtt tekerni. Ne hagyd, hogy megtévesszenek. Nem azért visznek magukkal, mert tetszik nekik a stílusod, vagy mert szeretnének egy havert az ösvényeken, hanem mert a legutóbbi alkalommal egy olyan fotót lőttél róluk, ami 128 lájkot kapott és most az elsődleges feladatod a fotózás. Én azt tanácsolom, hogy inkább kerüld el az SM-függőket. Fárasztóak, idegesítőek és alig tudsz biciklizni a társaságukban.
5. A Kölyök
Végül pedig, valahányszor egy ösvényen jársz, biztosan összefutsz majd a legújabb generáció egy tagjával is, akiket szerintem az ábécé betűi helyett hamarosan már számokkal fognak jelölni. Egyelőre a Kölyök leggyakrabban a Z-generáció egy tagját jelenti, aki rendelkezik a fiatal kor minden előnyével. Nem fájnak a térdei, nem fárad el olyan gyorsan, és általában tudja, hogyan kell gyorsan és vadul tekerni. Egészen más, ha tudod, hogy ha elesel, a fájdalom csak max. 2-3 napig tart. Ezzel szemben 30+-os korban már az több hétig tartó fájdalommal jár, ha csak egy kicsit érinted a földet.
Ha a Kölyökkel biciklizel, jobb, ha nem próbálod ki azokat a mutatványokat, amiket ő, főleg, ha nem emlékszel, mikor keltél ki utoljára úgy az ágyadból, hogy nem reccsentek meg a csontjaid. Ha egy Kölyök elesik, feláll, leporolja magát, és úgy ugrál tovább, mintha a Marsra próbálna eljutni. Ha viszont Te esel el, egy darabig úgy is maradsz, ugyanis még meg kell bizonyosodnod arról, hogy nem tört el semmid. Ezután lassan felállsz, mindenhol fáj a tested, és máris tudod, hogy a nap véget ért számodra.
Szóval inkább hagyd a Kölyköket, ha nem tudod tartani a tempójukat, és keress egy veled egykorú MTB-társat. Így a biciklizés neked biztonságosabb a Kölyköknek pedig szórakoztatóbb lesz, mivel nem lesz ott egy boomer, aki lelassítaná őket.
Nem ez az összes személyiségtípus, akikkel találkozhatsz egy MTB-ösvényen, de ezek a leggyakoribbak. Látod magad valamelyikükben?
