A május 12-én rajtoló Tour de Hongrie-t felvezető sorozatunk első vendége az ausztrál bejegyzésű elitcsapatban, a Team BikeExchange-ben versenyző Peák Barnabás volt.

Barna 2017-ben másodikként végzett a Magyar körversenyen, a következő évben megnyerte az országos bajnokságot a hazai bringások mezőnyversenyében és időfutamában is, egy rövid időt pedig „gyakornokként” az egyik legnagyobb istálló, a belga Quick-Step fiókegyüttesénél töltött, mielőtt a SEG Racing Academyhez igazolt. Az igazán nagy durranás azonban csak ezután következett: szerződést kínált neki az említett ausztrál profi csapat, az akkor még a jól ismert Mitchelton-Scott néven versenyző world tour együttes, így Barna hosszú idő után az első magyar kerékpáros lett, aki újra a nemzetközi kerékpársport legmagasabb szintjén kapott lehetőséget!

Barna 11 évesen evezéssel kezdett, utána váltott kerékpárra, s miként elmesélte, a rengeteg munka mellett azon múlott a folyamatos előrelépése, hogy nagyon sok külföldi versenyen vett részt előbb magyarországi, majd külföldi csapatokkal – ezeken figyeltek fel rá, valamint kiváló, később kamatozó kapcsolatokat is ki tudott építeni.

Kicsit bevezetett minket a profi kerékpározás rejtelmeibe is. Mint mondta, noha a csapat ausztrál bejegyzésű, a logisztikai központja a kerékpársport európai paradicsomában, Olaszországban van, így a személyzet nagy része is olasz. Barna Magyarországon él, a versenyekre repül, aztán haza is, ami a lehető legkényelmesebb megoldás; ugyanakkor a második otthona már most is a katalóniai Girona.

Mint mondta, a kerékpársport „abból a szempontból nagyon speciális sport, hogy az embernek már a testalkata meg tudja határozni, milyen típusú versenyző lesz belőle. Éppen ezért nagyon sokféle versenyző képes érvényesülni a különféle szerepekben. Hozok egy konkrét példát is: én például egy Forma 1-es autót a Lidl-parkolóban egy Astrával le tudok kerülni, de a versenypályán, hosszú távon nyilván a Forma 1-es autó lesz a hatékonyabb. Ugyanígy a kerékpársportban is: egy nagy hegyen egy jó sprintert simán meg tud verni egy hatvankilós zöldfülű, de a versenyt a végén valószínűleg nem ő fogja nyerni.” 

Barna hozzátette, tapasztalatai szerint a környező országokhoz és Európához képest az itthoni közlekedési kultúra sajnos lesújtó, ezt elsősorban az emberek sokirányú frusztrációjából, s abból adódóan a tolerancia csaknem teljes hiányából eredezteti.

Remélhetőleg ezen a téren is ugyanúgy érzékeljük majd a javulást, mint kerékpárosaink elmúlt évekbeli nagyszerű sportteljesítményein!

Szerző: Kohán Gergely