Szombaton elrajtol az év utolsó háromhetes körversenye – amely az idén ismét valóban háromhetes lesz.
Tavaly a koronavírus-járvány miatt a Vuelta húzta a legrövidebbet a három Grand Tour közül: a kényszerből eleve embertelen időpontra, október 20. és november 8. közé pakolt viadalt le kellett rövidíteni 21 helyett 18 szakaszosra, így most önmagában örülni kell már annak is, hogy újra a versenynaptár megszokott helyén találjuk, a megszokott 21 szakasszal, a megszokott rekkenő hőséggel, oldalszeles szakaszokkal, és a hasonló elmaradhatatlan finomságokkal.
Így is akadnak azonban rendhagyó meglepetések – ám ezek szerencsére már sokkal pozitívabbak, mint a tavalyiak.
Lesz például új hegy a programban – a 18. etap záró emelkedője, a brutálisnak ígérkező, 15 kilométer hosszú, kiemelt kategóriás Alto del Gamoniterio akár döntőnek is bizonyulhat –, de az sem mindennapi, hogy időfutammal kezdődjön és azzal is záruljon a Vuelta. Utóbbira húsz éve nem volt példa, márpedig a ’19-es Tour de France óta tudjuk, hogy egy jó kis időfutam még a végén is alaposan megkavarhatja a lapokat, főleg egy olyan hosszú, 30 km fölötti, mint amilyen a mostani zárás lesz.
Noha a rendkívül feszített menetrend, a Tour de France után alig egy héttel megrendezett tokiói olimpia miatt ezúttal talán kisebb figyelem irányul a Vueltára, mint máskor, és számos nagy név is visszamondta részvételét (köztük a Tour-címvédő, az olimpia mezőnyversenyén bronzérmet szerző Tadej Pogacar is), így is – vagy pont ezért – nagy harc várható a piros trikóért.
A legnagyobb esélyes egyértelműen a címvédő és a trónkövetelő, azaz Primoz Roglic és Egan Bernal.
A Jumbo szlovén sztárja megint felemás évet tudhat maga mögött eddig, hiszen az idei Tourja ismét nem úgy sikerült, ahogy szerette volna (bukás nyomán fel kellett adnia a versenyt). Az olimpia egyéni időfutamversenyében viszont tökéletes menettel szerzett aranyérmet, a Vueltán pedig egymást követő harmadik győzelmére készül, amire eddig csupán egyetlen Spanyolországon kívül született versenyző volt képes (a hozzá hasonlóan kiváló időfutammenő svájci Tony Rominger, aki 13 etapsikere mellett 1992-ben, ’93-ban és ’94-ben is meg tudta nyerni a nagy presztízsű spanyol kört).
Legfőbb riválisa az a Bernal lesz, aki ugyancsak történelmet szeretne írni, csak egy kicsit más aspektusból.
Az Ineos kolumbiai zsenije idén a Girót már megnyerte, méghozzá erődemonstráló teljesítménnyel, most ugyanezt tenné Vuelta-debütálásán is – s minekutána két évvel ezelőtt már a Tour de France-on is diadalmaskodni tudott, ő lehetne hazája első versenyzője, aki mindhárom Grand Tourt kipipálja, illetve ugyanabban az évben nyer két nagy háromhetest. Az Ineos kerete minimum ígéretesnek tűnik, benne két friss olimpiai bajnokkal: Richard Carapaz az országúti mezőnyversenyt nyerte meg megérdemelten, a sokoldalú brit szupertehetség, Tom Pidcock pedig a hegyikerékpárosok között szerzett aranyérme után Spanyolországban debütál a háromhetes körversenyen.
A szombaton Burgosból elrajtoló 76. Vuelta a Espana mezőnye 3336 km megtétele után szeptember 5-én ér célba, ezúttal nem Madridban, hanem a záró időfutam helyszínén, Santiago de Compostelában.
Borítókép: Ciclismo Epic