A Baszk Körverseny előtt Roglič kerülte a Pogačar elleni küzdelemről szóló narratívákat. „Nagyon sok erős srác áll még rajthoz” – bizonygatta.
Pogačar csapattársa, Brandon McNulty – aki néhány napon át a mezőny élén állt –, illetve Roglič elsőszámú segítője, Jonas Vingegaard is keményen dolgozott, hogy bizonyítsa Roglič állítását. A végén azonban nehéz volt nem a két szlovén teljesítményére koncentrálni.
A nyitó időfutamot Roglič nyerte, Pogačar pedig ötödik lett. A 3. szakaszon már utóbbi diktálta a tempót az Ermualde elképesztően meredek emelkedőjén, miközben Roglič folyamatosan támadta a darabjaira hulló mezőnyt. Végül egyértelművé vált, hogy kettejük között dől el a szakaszgyőzelem sorsa: Pogačar azonos idővel ugyan, de győzött Roglič előtt.
A negyedik szakaszon az UAE taktikát váltott: McNulty lendült támadásba, és mivel a Jumbo-Visma Pogačarra figyelt, a fiatal időfutammenő átvette a vezetést az összetettben. Az utolsó etapon azonban visszájára sült el kétkapitányos felállás: miközben Roglič az Astana támadását követte, Pogačar McNulty-val maradt, és mire egyértelművé vált, hogy az amerikai nem lesz képes megtartani előnyét, már késő volt. A Vuelta címvédője végül segítségéért cserébe átadta a szakaszgyőzelmet David Gaudu számára – összetettsikere így sem forgott veszélyben. Pogačar önerőből Valverde, Yates és Vingegaard kivételével mindenkit leszakított az Arrate emelkedőjén, így a fiatal dán mögött 3. helyen zárt az összetettben.
A verseny legnehezebb emelkedőin minden szem Rogličra és Pogačarra szegeződött. Úgy tűnik, a két kerékpáros jelenleg klasszisokkal a mezőny előtt jár, és semmi jelét nem látjuk annak, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A Tour de France-győztes Pogačar az idei évet az UAE Tour-on kezdte, ahol fölényes győzelmet aratott, majd a Tirreno-Adriaticón is megismételte sikerét. Roglič három szakaszt is nyert a Párizs-Nizzán, mielőtt az utolsó etapon egy bukás megfosztotta az összetett győzelemtől. Ezt követte a Baszk Körverseny, ahol az időfutam és az összetett mellett a pontversenyben és a hegyi összetettben is az élen zárt.
Jó hír azonban a szoros küzdelmek kedvelőinek, hogy a két honfitárs nagyon közel áll egymáshoz. Bár tavaly Pogačar nyerte a Tour de France döntő időfutamát, összességében Roglič jobb eredményekkel rendelkezik a műfajban, ezt pedig Baszkföldön is igazolta. Míg Pogačar jobbnak tűnik a meredek emelkedőkön és egy hajszálnyival robbanékonyabb riválisánál, addig Rogličot erősebb csapat támogatja. Egyelőre tehát egyiküknek sincs egyértelmű előnye a másikkal szemben.
Az utolérhetetlennek tűnő Roglič bukását követően a Párizs-Nizza lett az első verseny a tavalyi Critérium du Dauphiné óta, ahol legalább az egyik szlovén sztár elindult, de nem nyert. Ez az elképesztő fölény azt sugallja, hogy az idei szezon ismét kettejük párharcáról szólhat – küzdelmük júniusban teljesedhet ki.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az Ineos csapatában is hatalmas a potenciál. Geraint Thomas, Richard Carapaz, Richie Porte és Tao Geoghegan Hart egyaránt a Tourra készülnek, miközben a keret tagja Egan Bernal, Adam Yates vagy Ivan Ramiro Sosa is. Mellettük pedig számolni kell a külső fenyegetéssel is: mi történik akkor, ha Chris Froome megtalálja régi csúcsformáját?
Egyelőre azonban nem csodáljuk, hogy a legtöbben Pogačar-ra vagy Roglič-ra szavaznak, ha a sárga trikóról van szó. És ameddig a mezőny többi része be nem bizonyítja, hogy valós fenyegetést jelent, ez nem is fog változni.
Forrás: cyclingtips.com