Az elmúlt napokban két bringasztár, Primoz Roglič és Bob Jungels is mesélt a Cyclingnews-nak a mindennapi nehézségeikről a pandémia alatt. A szlovén sztár idei éve igazi hullámvasút volt: napjaink egyik legjobbjaként a Tour de France-győzelmet továbbra is hiába üldözi, miután a versenyt idén egy bukás miatt fel kellett adnia, de később aztán az olimpiai időfutamgyőzelemmel és egymás után a harmadik Vuelta-sikerével vigasztalódhatott.
„Nem vagyok a kerékpározás Terminátora, ezt szögezzük le. Az életben adódó nehézségekre szeretek inkább kihívásokként tekinteni, mintsem problémákként – és szerintem a versenyzés és az élet is jól működik, ha e szerint a felfogás élsz. Ami mostanában történik a világban, mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy meg kell próbálnunk élvezni az életet. Ha például nem élvezem a versenyzést, vagy az edzéseket és az ezekkel járó fájdalmat és szenvedést, inkább valami mást csinálok, ami elégedettséggel tölt el, mert ez a boldogság forrása. Én a tettek embere vagyok, nem a szavaké: szerintem az emberek szeretik, ha azt látják, hogy nem adod fel, hanem harcolsz és kitartasz. Én legalábbis próbálok ilyesféle üzenetet közvetíteni, és úgy látom, az emberek értékelik ezt.”
Roglič ehhez kapcsolódóan hozzátette, ezzel a fajta gondolkodásmóddal sikerült elengednie a Tour-sikerrel kapcsolatos görcsöket is: mint mondta, nyilván nagyon szeretné egyszer megnyerni a sárga trikót, de akkor sem dől össze a világ, ha ez esetleg sosem jön össze neki.
A másik tanulságos történetet Jungels osztotta meg a nyilvánossággal. A luxemburgi klasszis nagyon nehéz időszakon van túl, amelyet saját bevallása szerint a környezete is alaposan megsínylett, akiken levezette a bajokból származó feszültséget. Jungels bevallotta, az elmúlt két-két és fél éve a kerékpáron és azon kívül is rettenetesre sikeredett, mentálisan borzasztóan megterhelő hónapok állnak mögötte. Furcsa paradoxon, hogy éppen egy alapvetően ijesztő diagnózis indította el a jó irányba: júniusban, Belgiumban egy ritka betegséget, artériás endofibrózist állapítottak meg mindkét lábában, amely gátolja a véráramlást. Jungels elmondta, a diagnózis hallatán egyszerre lett lesújtott és megkönnyebbült, hiszen bár kemény volt ezt hallani, magyarázatot adott a szenvedéseire.
„Nagyon megszenvedtem ezt a két évet, és ezen persze az egész Covid-helyzet sem segített. Nem voltam ugyanaz a versenyző, aki korábban, tudat alatt éreztem, hogy valami nincs rendben. Alvásproblémáim voltak, nem élveztem a kerékpározást – a dolgomat elvégeztem, ahogy mindig, de egyszerűen nem tett boldoggá. Most azonban örülök, hogy itt ülhetek és elmondhatom ezeket, mert utáltam, hogy az elmúlt két évben a versenyek előtt mindig arról kellett beszélnem, hogy ezen meg ezen a viadalon szeretnék jól teljesíteni, holott legbelül pontosan tudtam, hogy nem fogok. De most már újra látom az esélyt, hogy ismét nagy versenyeket nyerjek!”
Borítókép: Reuters
