A Cyclingnews szakportál segítségével összegyűjtöttük a legnagyobb visszavonuló ikonokat, a teljesség igénye nélkül. A listára rápillantva túlzás nélkül megállapíthatjuk: elképesztő nevekkel lesz szegényebb a sportág az előttünk álló évtől kezdve.
A két ikon, Vincenzo Nibali és Alejandro Valverde „közös” ünnepi visszavonulásáról külön is megemlékeztünk az Il Lombardia előtt, miként a szintén az utolsó versenyhétvégén utoljára nyeregbe pattanó belga nemzeti hősről, Philippe Gilbert-ről is.
Ám rajtuk kívül is voltak nagyon komoly nevek, hogy csak Tom Dumoulint és Richie Porte-ot említsük. A holland klasszis legemlékezetesebb győzelmét egyértelműen a 2017-es Girón aratta, ahol előzetesen senki sem sorolta a nagyobb esélyesek közé, ehhez képest végig nagyszerű versenyzéssel, olykor a sportszerűtlen (pl. vécészünetek alatt ellene intézett) támadásokat is visszaverve teljesen megérdemelten nyerte meg élete egyetlen háromhetesét, első holland Giro-győztesként, még sunwebesként. Dumoulin karrierje és magánélete ezután többször is hullámvölgybe került, előbb felfüggesztette karrierjét, majd a Jumbóhoz csatlakozva visszatért, ám a várt sikerek elmaradtak, inkább Rogličék segítőjeként jeleskedett. Utolsó nagy dobása a tokiói olimpián szerzett időfutam-ezüstérme volt, ahol éppen Roglič mögött végzett másodikként. Közben házassága is tönkrement, elvált, és bár az idei őszi, ausztráliai világbajnokságot még szerette volna végigcsinálni, augusztusban bejelentette, „üres a tank”, nem tudja tovább csinálni. Reméljük, a pályafutása lezárását követően ismét magára talál, ajánlatokból mindenesetre nincs hiány: a Wantynál máris felajánlottak neki egy vezetői pozíciót, de még nem döntött a jövőjéről.
Richie Porte kicsit amolyan örök ígéretként fejezi be karrierjét, a Grand Tour-versenyeket illetően legalábbis mindenképpen. Az ausztrál elképesztően balszerencsés volt a mindig a lehető legrosszabbkor érkező sérülésekkel és bukásokkal, így végül 2010-es háromhetes debütálása, rögtön egy Giro-7. helyet és fehér trikót követően, jó évtizednyi pályafutása során állandóan az előzetes esélyesek között emlegetve is csak egyszer tudott dobogóra állni nagy körversenyen, méghozzá a két évvel ezelőtti Tour de France-on. Számos nagy szakaszversenyt megnyert viszont, közte Párizs–Nizzát, katalán és svájci kört, tavaly pedig Critériumot is.
Ilyen nevek árnyékában talán kevesebb figyelem jutott a tavaly felejthetetlen Párizs–Roubaix-győzelmet arató Sonny Colbrellire, aki 2021-ben az Eb-t is megnyerte, valamint az ugyancsak visszavonuló Mikel Nievére és Niki Terpstrára, de 2023-tól őket sem láthatjuk már a mezőnyben.
Velük együtt a női országúti és pályakerékpár egyik legnagyobb alakja, Lisa Brennauer is befejezi. A németek legendája aszfalton négyszeres időfutambajnok, pályán olimpiai és kétszeres világbajnok, emellett kétszer nyerte meg a női Vueltát, csak hogy a legfényesebb sikereit említsük.
Persze, az idő nem áll meg, megy minden tovább a maga útján, ez az élet rendje, de az biztos, hogy az egyetemes kerékpársport utánozhatatlan alakjai nagyon fognak hiányozni a nagy versenyekről. Ám a generációváltás sikeresen megtörtént, a méltó utódok megvannak, így attól azért szerencsére nem kell félni, hogy nagyszerű versenyek nélkül maradunk a jövőben – ahogyan azt az idei, szenzációs esztendő is megmutatta!
Borítókép: Cyclingnews/Getty
