Mivel sporthagyományainkból adódóan sokan mindent kizárólag aranyérmekben hajlamosak mérni, a laikusok részéről sajnos több elégedetlenkedő hangot hallani a Girón tekerő magyarok teljesítményével kapcsolatban. Ám a kerékpár sokkal összetettebb sportág annál, mintsem kizárólag a konkrét helyezések alapján értékeljünk.
Anélkül, hogy elvtelenül védeni akarnánk a mundér becsületét, vagy belemennénk abba, hogy három héten át naponta 180-200 kilométereket letekerni hegyen-völgyön át, esőben-hőségben; ezzel együtt egy olyan 3500 km-es össztávot teljesíteni, mint amilyen az idei Giro, már önmagában véve mennyire felfoghatatlan teljesítmény, vizsgáljuk meg kicsit a három magyar versenyző szerepét!
Valter Attila az elmúlt két évével eleve borzasztóan magasra rakta a lécet, ráadásul sokakat megtéveszthetett Stephen Roche azon előzetes nyilatkozata, hogy idén akár a top 10 is reális lehet a számára. Akkor még valószínűleg a magyarországi szakaszok szervezésében is aktívan résztvevő ír legenda sem tudta, hogy Ati csapata, a Groupama-FDJ gyakorlatilag egy az egyben a csapat francia sztársprinterére, Arnaud Démare-ra épül majd, a mi fiunk pedig egyedül lesz hegyi menő, segítség nélkül – így teljesen irreális lett volna ilyesmit elvárni. Cserébe viszont Attila segítőként óriásit ment végig társáért, akit három nagyszerű szakaszsikerhez segített: volt olyan, hogy konkrétan ő „vitte át” Démare-t az egyik kemény hegyen, megalapozva neki a későbbi sikert – sokatmondó, hogy a francia sztár utána magyarul mondott köszönetet Valternek. Emellett többször is ő húzta a komplett üldözőbolyt a szökevények után, s miután nagy munkával maga is bele tudott kerülni elmenésekbe, és ott is tudott maradni, két remek top 15-ös szakaszeredményt követően péntek délután egy szenzációs negyedik helyett is összehozott. Ami a feladata és célja volt, maradéktalanul teljesítette, még ha az első két hetével nem is volt megelégedve.
A két debütánsunktól, Fetter Eriktől és Peák Barnabástól pedig önmagában az is nagy szó, hogy egyáltalán végigcsinálták a kimerítő három hetet, főleg ha megnézzük, milyen nevek nem tudták befejezni a viadalt.
Peáknak segítőként óriási szerepe volt csapata, a Wanty nagyszerű szereplésében, az emlékezetes „szemkilövős” balesettel magát a versenyről kiíró Biniam Girmay remek eredményeiben és történelmi szakaszgyőzelmében, emellett oroszlánrészt vállalt abban is, hogy az istálló veterán klasszisa, Domenico Pozzovivo 39 évesen Nibali mögött a második legjobb olaszként ott lehessen az összetett top tízben.
Fetter is többször meg tudta mutatni magát szökésben, ő is rengeteget melózott elsősorban a pontversenyekben érdekelt társaiért, támadásokat szerelt le és élete első háromhetesén a top 100-ban végez!
Nem minden az összetett helyezés, a kerékpársporttal kapcsolatban pedig nem véletlenül emelik ki mindig maguk a résztvevők is, hogy bár egyéni sportágról beszélünk, valójában ez nagyon is csapatmunka. És persze az sem mellékes, hogy a három magyar versenyző közül Valter a legidősebb a maga élemedett 23 (júniusban 24) évével!
