Különböző piaci szegmensek
Napjaink kerékpárpiaca rendkívül szegmentáltnak számít. A legalapabb, egysebességes kerékpároktól kezdve, a fixiken, városi bringákon, fitnesz bicikliken át, a cross-country vagy cross-over kerékpárokig és kalandbringákig terjedő útvesztőben nehéz kiismerni magunkat. Menjünk egy szinttel lejjebb és megtaláljuk az aero bringákat, az endurance országúti kerékpárokat, gravel bringákat és a cyclocross masinákat.
Ha beljebb akarsz menni az erdei ösvényeken, akkor választhatsz a hardtail modellek, az összteleszkópos trail modellek, az XC-k vagy a lejtőzésre kitalált, összteleszkópos montik, azaz downhillek közül is. Sőt! Ott vannak még az enduro bringák és a különösen vastag kerékkel ellátott fatbike-ok! Ha pedig ez sem lenne elég, az összes felsorolt típus elérhető e-bringa változatban is.
Érted mire gondolok… Ez éppen elég ahhoz, hogy az átlagember számára traumatikus élménnyé tegye a kerékpárvásárlást.
Hogyan áll ehhez a nagy választékhoz egy olyan cég, mint a tiétek? Miként fogja a Wilier Triestina követni ezeket a trendeket?
Claudio Salomoni: Igazad van, a kerékpárpiac szegmentáltsága több szempontból is rémálom. Régebben egyszerű volt, ma már nem az. Rémálom a vevőnek, de a gyártóknak és az üzleteknek is!
Ugyanakkor a vevők számára ez gyakran átfordul pozitív „rémálomba”. Hadd fejtsem ki jobban, mire gondolok: amikor egy konkrét modellt vásárolnak, mint egy országúti kerékpár vagy egy felső kategóriás MTB, sportolási vagy fitnesz célból teszik azt. Ebben az értelemben pedig ez nem olyasmi, ami nélkülözhetetlen lenne számukra, mint egy munkába járáshoz szükséges városi modell például. A legtöbb bicikli érzelmi vétel, amely személyes vágyakat hivatott kielégíteni. Sok tekintetben hasonló az autóvásárláshoz. A Wilier Triestina és más, hozzánk hasonló gyártók nem egyszerűen egy eszközt biztosítanak ahhoz, hogy egyik pontból eljuss a másikba, hanem inkább egy élményt, amely által élvezheted a kedvenc sportodat.
Véleményetek szerint, ezek közül melyek a valódi és hosszú távon népszerű vonalak az amatőr bringások számára? Melyik trendek kevésbé meghatározóak?
Claudio Salomoni: Először is le kell szögeznem, hogy a Wilier fő vonala teljesen az országúti kerékpározás köré épül. Ez áll a legközelebb a szívünkhöz. Tehát bármelyik piaci szegmensről legyen szó, a nagyobb kerekeket részesítjük előnyben.
Például az MTB piacon, ahol kevésbé vagyunk jelen, a 29 collos trendet ragadtuk meg, amely testhezállóbb és jobban fekszik számunkra. Nem is annyira a kerékméret miatt, hanem mert tudtuk, hogy az átlag kerékpáros számára ez egy gyorsabb és stabilabb modell.
Ugyanakkor mindannyian látjuk a „villámtrendeket”, amelyek pár évig tartanak és utána jobbára el is tűnnek. Itt például az egysebességes bringákra gondolok, amelyek egy időben nagyon kelendőek voltak, aztán később már nem annyira. Ugyanez történt a vastag kerekekkel felszerelt fatbike-okkal, amelyek nagyon mentek, két vagy három évig a legmenőbbnek számítottak, aztán annak is vége lett.
A gravel bringák jelenleg a legnépszerűbbek. Vajon hosszútávú trendnek bizonyulnak?
Marco Genovese: Mérnökként nagyon szeretek új projekteken dolgozni a gravel bringa piac számára, mert rengeteg érdeklődést tapasztalok a vevők részéről. Ez nagyon feldobja az embert.
Claudio Salomoni: Ami számunkra most érdekes, az egyértelműen a gravel bringa vonal: egy drop bar bicikli, ami lehetővé teszi, hogy a megszokott utakról letérve tekerhess. Szerintünk ez a trend maradandó lesz.
Mit tanácsolnátok annak a széles vevői rétegnek, akik a kerékpáros pályafutásukat egy alacsonyabb, középkategóriás MTB-vel kezdték és mostanában döntötték el, hogy következő kerékpárként egy gravel bringát vásárolnak? Ők jellemzőbben egy országúti kerékpár mellett kötnek ki később, mivel úgy érzik, hogy a gravel bringa nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tartsanak a barátaikkal a hétvégi országúti bringatúrákon.
Claudio Salomoni: Igen értem, mire gondolsz. Más részről azt mondanám, a gravel bringa örömbringa.
Az aszfaltozott utakhoz és nagy sebességhez szokott országúti kerékpárosok számára a gravel bringa egy élvezhető módot kínál arra, hogy számukra eddig kevésbé elérhető utakat fedezzenek fel. Ezzel a forgalom és légszennyezés kellemetlenségeit is el lehet kerülni. Számukra ez egy más fajta, élvezhető edzést biztosít, olyan terepen, ahova alapból nem mennének.
A montisoknak az otthonuk közelében ad lehetőséget lendületesebb tekerésekre, így nem kell felpakolniuk a bringát az autóra és hegyeket keresni, hogy bevehessék a lejtőket.
Természetesen, ha tisztán a gyorsaságról van szó, akkor országúti kerékpárt vegyél. Ha pedig inkább a keményebb mellékutakat kedveled, akkor az MTB a neked való darab. Viszont ha a kettőt kombinálni szeretnéd, a gravel bringa mellett tedd le a voksod.
Mások a bringázás egyik ágaként tekintenek a gravel modellekre, de ez még ma is csak egy kisebb szegmense a piacnak.
Tehát sokak számára ma a gravel bringa nem az első választás, ez tény és való. Valójában nagyon függ minden attól is, hol élsz. A gravel bringa kicsit olyan, mint egy svájci zsebkés, sok mindenre lehet használni. Használhatod munkába járásra, használhatod esőben, ha felszereled sárvédőkkel vagy rakhatsz rá tartókat és bringatúrákra is indulhatsz.
Az MTB szegmens világszerte nagyban vezeti az eladásokat a kerékpár piacon.
Claudio Salomoni: Ma az MTB piacon a 27,5 collos vonal nagyon erős eladási mutatókkal rendelkezik, de egyre több gyártótól látjuk, hogy enduro gépeket és lejtőzésre kitalált downhill bringákat gyártanak 29-es kerékkel. A Wiliernél mi úgy gondoljuk, hogy a 29-es méret egy kivételes választás. Ezt a korábbi országúti bringás piacon szerzett tapasztalatainkra alapozzuk.
Manapság egyre többen vásárolnak kerékpárt, többen, mint korábban bármikor. Ez azt jelenti, hogy már több, jó fizikai formában lévő bringás teker heti kettő vagy három alkalommal. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy több, kevésbé fitt ember használja csupán alkalmanként az MTB-jét.
Ez kihívást jelent a gyártók számára az MTB piacon, mivel mindannyiunknak olyan bringákat kell terveznünk, amelyek nem csak gyorsak, de élvezhetőek, kényelmesek és stabilak is. Hiszen ez az, amire az amatőröknek szükségük van.
A hobbi MTB-sek nagy része egyszerűen nem a legjobb teljesítményű bringát keresi. Inkább olyan modellt szeretnének, amely agresszív kialakítása miatt nem okoz izomlázat. Tehát a 29-es a magasabb üléssel és könnyebb eléréssel teljesen ésszerű választás. A nagyobb kerekek által a kevésbé tapasztalt bringásoknak is egyszerűbb venni a kisebb akadályokat, ha terepen tekernek.
Tehát a gyártók több 29-es modellt csinálnak, mivel szélesebb rétegek számára teszi elérhetővé a terepen tekerést. Az MTB összes szegmense közül ma egyértelműen az első felfüggesztéssel rendelkező hardtail kerékpár a legelérhetőbb a nagyközönség számára, praktikussági és anyagi szempontok miatt egyaránt.
Marco Genovese: Hmmm. Amint tudod, sok mindent lehet hallani az MTB e-bringákról és az európai piac világszerte élen jár ennek a trendnek a népszerűsítésében. De nem igazán tudom megmondani, mi lesz az eredménye. Azonban a termékfejlesztés jelenleg a legnagyobb gyártók körében ugyanott tart, szóval meglátjuk mi fog történni.
És az e-bringák?
Claudio Salomoni: Szerintem itt két irány létezik. Az egyik azok a bringák, amelyek a legnagyobb, legerőteljesebb és leghosszabb élettartamú akkumulátorokkal rendelkeznek. Ma egy átlag aksi 500 Wattos, ez holnapra már 650 vagy 700 lesz. Ezen a szegmensen belül az emberek a nagyobb teljesítményt keresik, tehát ők biztosan megmaradnak, hiszen sokan csak az elérhető legnagyobb teljesítményű terméket akarják majd, az akkumulátor technológia fejlődésével párhuzamosan.
A másik trend az, amely mellett a Wilier van, és ez kínálja azt az e-bringát, amely közelebb áll a normál biciklihez. Ez az összes gyártó esetében igaz a piac legtöbb szegmensére, ahol az e-bringa jelen van (országúti, MTB stb.).
Jelenleg az országúti szegmensen belül kínálunk e-bringát, amely olyan közel áll a normál kerékpárhoz, amennyire csak lehet, súly és érzés szempontjából is. Tehát valami olyasmi, ami nem szuper erős, de egy normál bicikli. A Cento Hybrid nagyon jó példa erre, 12 kilójával még mindig normál bringának számít. Egyébként van olyan modellünk is, amely csupán 10 kilót nyom!
Tehát 25 km/óra felett a motor kikapcsol, szóval dolgozhatsz. Emelkedőhöz érve, lehet, hogy úgy döntesz, jól jön egy kis rásegítés. Az országúti és az MTB bringáink esetében is nagyon hasonló a geometria a normál biciklikéhez. Ez valóban sokat segít a kevésbé edzett bringásoknak, hogy csatlakozhassanak olyan csoportokhoz, amelyekhez normális esetben nem igazán tudnának.
Amatőr bringásként elég erőt biztosít az emelkedők bevételéhez, de ugyanakkor hazafelé tekerned kell majd.
A globalizált kerékpárgyártás világa
Amint azt mind tudjuk, a mai bringák dizájnját általában a cégek központjában találják ki, legyen ez Olaszországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban vagy máshol. A gyártás nagyon nagy része át lett helyezve az ázsiai székhelyű cégekhez, főleg Tajvanra, amely ma a bringák túlnyomó többségét gyártja. Igaz ez az egyszerű, ingázásra használt városi kerékpároktól a piacvezető top bringákig minden típusra.
Egy bicikli az alkatrészeinek az egészéből áll össze, egyértelmű hát, hogy a kapcsolat a bringa és az alkatrészgyártók között kulcsfontosságú.
Kerékpárkészítőként a különböző, külsős gyártóktól – mint például a Big3 néven emlegetett Shimano, SRAM és Campagnolo cégek – és másoktól származó alkatrészek integrálása nagyon lényeges része a munkátoknak. Hogyan hatnak rátok évről évre az ő fejlesztéseik?
Claudio Salomoni: Igen, egy részről kénytelenek vagyunk követni a Shimano, a SRAM és a Campagnolo fejlesztéseit, ez alapvető. Ha legyártanak egy bizonyos alkatrészt speciális paraméterekkel, akkor nem számít, hogy nekünk tetszik-e vagy sem, igazodnunk kell. És ez elmondható a legtöbb kerékpárgyártó esetében. Ugyanakkor mind tisztában vagyunk vele, hogy a Big3 tudja mit csinál, és a kutatásért és fejlesztésért felelős részlegeik folyamatosan a fejlődésen dolgoznak, hogy minél jobb termékeket dobjanak piacra.
Másrészről viszont látjuk, hogy a legnagyobb bringagyártók – és néhány kisebb is, akárcsak mi magunk – egyre inkább saját alkatrészeket kezdenek el gyártani, nem csupán vázakat. Eleinte a vázakkal és a merev villákkal indult a dolog. Ma már a saját nyeregcsöveinken dolgozunk, amelyek vagy szabadalmaztatott aero típusúak vagy egyszerűen csak sokkal kényelmesebbek.
Másodszor, sokan vagyunk, akik saját kormány cockpiteket gyártunk, amelyek integrált kormányvázakból (kormányfejek és kormány) állnak. Ezek csak a mi vázainkhoz passzolnak, a rengeteg különböző belső kábelezési és más variációkból kifolyólag. A bringagyártók számára saját kerekek előállítása lesz a következő nagy dobás, amin mi is és mások is dolgozunk már.
Úgy látjuk, hogy a jövőben továbbra is a Big3 fogja gyártani a kerékpárláncokat és a sebességváltókat. A többi alkatrész inkább a saját gyártású termékek közé fog tartozni, ahol mindenki legyártja a különböző részekből a saját verzióját. Vannak gyártók, akik már most a saját főtengelyeiket gyártják. Számunkra ez kevésbé érdekes terület, mivel úgy gondoljuk, a nagy Big–3 jó munkát végez ezen a téren, de létezik ilyen is.
Marco Genovese: Mérnökként ez nekünk sokkal több munkát jelent, mert az egész integráció azt jelenti, hogy új alkatrészeket kell fejlesztenünk.
Mivel ezek számunkra új darabok, biztosnak kell lennünk a befektetésünkben. Ahogy Claudio említette, az integráció rendkívül fontos a bicikligyártók számára.
Szerintem az lesz a következő lépés a hozzánk hasonló gyártóknak, hogy saját első váltókat állítunk majd elő az országúti kerékpár piacára.
Az iparág jövője
Szerintetek hol tart majd a kerékpárgyártás 2025-ben?
Marco Genovese: Ó, a bringaipar szupergyorsan fejlődik, számomra 2025 nagyon beláthatatlan. De hogy válaszoljak a kérdésedre, szerintem a 3D nyomtatás fontos újításokat hoz majd. Ezután pedig a legfőbb előrelépések a gyors piacra dobási folyamatok terén várhatóak. Ezt már látjuk nálunk is.
Na már most, az országúti bringa piacon tudok néhány elég fontos változásról, amelyek a közeljövőben be fognak következni, de sajnos ma még nem beszélhetek ezekről, ne haragudj.
Claudio Salomoni: Sajnos én addigra nem leszek még nyugdíjban, szóval ezen nekem is gondolkodnom kell azt hiszem! Az én válaszom a következő lenne: a távolabbi jövőben sokkal több kompozit anyag lesz, nem csupán a karbon, műgyanta és más kisebb adalék anyagok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy középső rétegként adják majd hozzá őket a szén és műgyanta közé és egy teljesen új anyagot képeznek majd.
Megpróbáltunk méhsejt szerkezetű anyagokkal dolgozni, de ez technikai okokból túl nehéznek bizonyult. Aztán, ahogy azt említettem már, a fákból kinyert nanocellulóz opciók jelenthetnek megoldást, mivel sokkal kevésbé szennyezőek, mint a tiszta karbon. Az új anyag nem fogja kiszorítani a karbont, de kevésbé lesz káros és mindenképp olcsóbban előállítható.
Ebben az értelemben a repülésipar nagyszerű minta mindannyiunk számára a kerékpárgyártásban. A BOEING már egy ideje dolgozik a szuperkönnyű mikrorácson, amely egy lehetséges opció a jövőre nézve, mivel jelenleg ez a legkönnyebb ismert fém.
Előző rész a Modern kerékpárgyártás: Mélyinterjú a Wilier Triestinával sorozatunkban
