Egyetlen más sportág sem igényel annyi nyers erőt, kitartást és elszántságot, mint 20 km/h-val felfelé tekerni egy 20%-os meredekségű lejtőn. És bár örömmel nézzük Pogačart, Contadort vagy Richard Virenque-et, tagadhatatlan tehetségük és eredményeik mégsem érnek fel a kerékpársport aranykorából ismert néhány más versenyzőéhez. Legalább 20 olyan ember van, aki megérdemelné, hogy ebben a nagy hegyimenőkről szóló cikkben említést tegyünk róluk, de úgy döntöttünk, hogy most a világ által valaha látott 3 legnagyobbat mutatjuk be nektek.
3. Charlie Gaul
Annyi ember lehetett volna még ezen a harmadik helyen. Gino Bartali, Fausto Coppi, Luise Herrera, Julio Jiménez, csak hogy néhányat említsünk. Azonban a Hegyi Angyal legendája végül Charly Gaul irányába billentette a mérleg nyelvét. A zseniális kerékpáros akár sokkal előrébb is kerülhetett volna ezen a listán, ha nincs az a szörnyen csökönyös természete.
Igen, Gaul nem volt egy kellemes ember, de akár a gyűlölet, akár az égető vágy hajtotta, igazi mozdony volt a kerékpáron. Tehetségét legjobban az 1958-as Tour de France-on tudta megmutatni, amikor bár felfedte taktikáját a versenytársainak, mégis sikerült lehagynia őket, és lenyűgöző győzelmet aratott, amivel örökre beírta a nevét minden idők legjobb hegyimenőinek könyvébe. A nyers erővel küzdő, szenvedélyes kerékpáros hamar megkapta a Hegyek Angyala becenevet, amihez méltó is volt, hiszen ezt követően is kétségbeesett versenyzők sokaságát hagyta maga mögött, valahányszor egy nagy körverseny a hegyek felé vette az irányt.
Pályafutása során Gaul egyszer nyert a Tour de France-on és kétszer a Giro d’Italián. Ezenfelül négyszer hirdették ki a Hegyek Királyának (kétszer a Tour de France-on és kétszer a Girón). A teljes győzelmek mellett pedig 10 egyéni szakaszt is nyert a Touron és 11-et a Giro d’Italián. Ha nem lett volna borzalmas természete, valószínűleg többször is nyert volna, ugyanis mivel senkivel sem tudott jól kijönni, mindig rossz csapatba került, ahol csapattársai alig vagy egyáltalán nem segítettek neki. Ennek ellenére Gaul a kerékpársport történetének egyik leglenyűgözőbb hegyimenője maradt.
2. Federico Bahamontes
A “toledói sas” becenév sokat mond Frederico Bahamontes tehetségéről, képességeiről és gyorsaságáról. A mai napig ő az egyik legnépszerűbb és legtöbb díjat nyert hegyimenő a történelemben. Egy olyan korszakban versenyzett, amikor mindenki, aki nem volt nagyszerű, gyakorlatilag senkinek számított. Charly Gaul-al is meg kellett küzdenie, akire talán még emlékeztek az előző bekezdésekből. Bahamontes nem csak, hogy méltó ellenfélnek bizonyult, de 1959-ben le is győzte Gault, megszerezve ezzel élete első és egyetlen Tour de France győzelmét.
Bahamontes egyszerűen zseniális hegyimenő volt. Pályafutása során a Tour de France-on hatszor nyert hegyi szakaszt, és hét egyéni szakaszgyőzelmet is aratott. Ezenkívül háromszor nyerte el a hegyek királya címet – egyszer a Giro d’Italián és kétszer a Vuelta de Espanán.
Bahamontes sok szempontból Charly Gaul teljes ellentéte volt. Barátságos és jó modorú emberként ismerték, és míg Gaul a nyers erejére támaszkodott, addig a toledói sas inkább művészetté változtatta a hegyi szakaszokon való biciklizést. Bahamontes kerékpárosok generációit inspirálta, akik életüket annak szentelték, hogy elérjék a spanyol isten szintjét. Egyetlen olyan kerékpáros volt, akinek még nála is nagyobbá sikerült válnia, az ő neve pedig…
1. Lucien Van Impe
Lucien Van Impe úgy nőtt fel, hogy a nagy Gaul és Bahamontes csatáit figyelte a Tour de France meredek alpesi szakaszain. Belga származású kerékpárosként, aki egy olyan földről érkezett, ami olyan lapos, mint egy tányér, Impe jelentős hátrányból indult el azon álma felé, hogy olyan nagyszerű legyen, mint bálványai. Mégis, mint kiderült, a megfelelő motivációval bármi lehetséges.
Lucien egyszerűen lélegzetelállító kerékpáros volt. Egy olyan erőmű, amivel bizony számolni kellett. Impe 21 éves pályafutása során 15 alkalommal teljesítette a Tour de France-ot, és ebből nyolcszor az első ötben végzett. Emellett egy alkalommal meg is nyerte a versenyt, valamint hatszor a Tour hegyi királya címet is megkapta. Hogy teljessé tegye lenyűgöző életrajzát, 9 egyéni szakaszgyőzelmet is bezsebelt a Tour de France-on, kétszer lett a Giro d’Italia hegyi befutója, 1983-ban, pályafutása vége felé pedig megnyerte az országos országúti kerékpáros bajnokságot.
Impe mindig nagyon meghúzta a hegyi szakaszokat, így jelentős időt nyert versenytársaihoz képest. Ennek eredményeként gyakran állt az első helyen. Egyedül Eddy Merckx és Bernard Hinault egyéni időfutamokon nyújtott észbontó teljesítményei nem tették lehetővé, hogy Impe egynél több Tour de France-ot nyerjen.
Lucien Van Impe a pöttyös trikó szinonimájává vált, mivel a kerékpárosok nem egy, hanem két generációját is uralta. A kerékpáros közösségben továbbra is ő a legismertebb és legkedveltebb hegyimenő, és kétségkívül világszerte inspirálja a feltörekvőket.
A mai fiatal hegyimenőknek keményen kell dolgozniuk, ha fel akarnak érni a kerékpársport aranykorának legnagyobbjaihoz. Tehetségből persze most sincs hiány, így várjuk, hogy legalább egy valóban inspiráló hegyi királyt lássunk ebben a generációban. Figyelünk, Pogačar.
