A sportolói élet jellege miatt a profi kerékpárosok szociális élete is inkább a szakmában dolgozó emberek köré csoportosul. Arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük olyan városokba költözik, mint Manchester, Girona, Nizza vagy Oudenaarde, ahol számos edzési lehetőség vár rájuk.
Nem meglepő tehát, hogy a visszavonulás sokkoló lehet, ha az életedet eddig egy dolog uralta. A “rendes” életre való átállás nehéz. Ugyanakkor néhány versenyző ilyenkor fedezi fel önmaga új oldalát és talál más módot arra, hogy hozzájáruljon a biciklizés világához. Ma öt versenyző történetét mutatjuk be, akik egyedi tapasztalatokat szereztek visszavonulásuk után.
Ted King: Így szeress bele újra a biciklizésbe
A visszavonult amerikai országúti kerékpáros, aki legutóbb az UCI ProTeam Cannondale csapatát erősítette, 2006-ban vált profivá, és tíz évig versenyzett. A 2015-ös visszavonulása óta még mindig sok időt tölt a kerékpárján, de mostanában egészen más módon élvezi a sportot. Most olyan versenyek lelkes résztvevője, mint a Dirty Kanza és a Leadville 100. King új megközelítését megfelelően összefoglalja az általa választott innivaló – a regenerációs italokat IPA-ra cserélte.
King nem fogja vissza magát, amikor a profi biciklis edzések során tapasztalt nehézségekről panaszkodik. “Szigorú életet éltem, durva diétával, szigorú időbeosztással és állandó utazással. Ritkán láttam a barátaimat. Sok szerencsét, ha családod is van!” Így nem meglepő, hogy egy évtizednyi profizmus után örült egy kis szabadságnak.
Saját szavaival élve: “Ne értsen félre: még mindig szeretem a kerékpározást, a közösséget és a légkört. A régi országúti versenyekkel ellentétben, ahol a csapatom minden részletet menedzselt, [a Leadville 100] idén visszavisz az amatőr versenyzős korszakomba, amikor minden logisztikát nekem kellett megoldani – ezt a kihívást nagyon élveztem.”
Gracie Elvin: Segít más bicikliseknek visszavonulni
Gracie Elvin pályafutásának csúcspontjai 2012-hez kötődnek, amikor a Faren-Honda olasz csapatnál versenyzett, ahol megnyerte az Óceánia-bajnokság országúti versenyének bajnoki címét, és ezüstérmes lett az időfutamon. A Mitchelton-Scotthoz átigazolva az ausztrál versenyző a következő években következetesnek bizonyult, 2017-ben pedig második helyezést ért el a Flandria körversenyen. 2020-ra azonban Elvinnek elege lett az országúti életből, és bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul.
Ma a női kerékpárosok szövetségének, a The Cyclists’ Alliance-nek (TCA) fontos tagja, ami nemrég mentorprogramot indított, hogy segítse a kerékpárosok átmenetét a profi élet utáni időszakba. “Sok sportolót látunk, akik az átállással küzdenek minden sportágban” – mondta Elvin a VeloNewsnak. “Néhány versenyző egyszerűen eltűnik a visszavonulás után, és néha nagyon racionális okok állnak a háttérben, mert családot alapítottak, vagy szeretnék abbahagyni a profi sportot.”
Természetesen egyedülállóan jó helyzetben van ahhoz, hogy támogatást nyújtson, hiszen Elvin számára sem volt egyszerű folyamat megtanulni, hogyan éljen állandó célok nélkül, amelyek folyamatosan hajtják őt. A családi támogatásnak, a TCA-val végzett munkájának és az egyetemi diplomának tulajdonítja, hogy számára jól ment az átállás. Mindazonáltal nyíltan beszélt arról, hogy ez egy hatalmas lépés volt az ismeretlenbe, és ez az egyik oka annak, hogy ennyire elkötelezett a program mellett.
David Millar: Millar: Kerékpárosból lett divattervező
David Millar visszavonult profi országúti kerékpáros, aki 1997 és 2004 között a Cofidis, 2008 és 2014 között pedig a Garmin-Sharp versenyzője volt. A Tour de France-on négy, a Vuelta a Espanán öt, a Giro d’Italián pedig egy szakaszt nyert.
Lenyűgöző karrier, az biztos, de a visszavonulás szélesítette a látókörét és a biciklizésen kívül más tevékenységek is érdekelni kezdték. Miután elhagyta a pelotont, Millar úgy döntött, újra feleleveníti néhány, a versenyzés előtti hobbiját. A tervezés került a középpontba és most aktívan részt vesz egy ruházati termékcsalád kialakításában és forgalmazásában.
Bár most már újra virágzik a karrierje, elárulta, hogy az átállás nem volt könnyű, különösen ami a családi életet illeti: “Az első év nagyon nehéz volt. Az egész életedet az évszakok, hónapok, hetek diktálják, már tinédzserkorod óta. Alkalmazkodnom kellett az otthoni rutinhoz, mivel a családom megszokta, hogy sokat vagyok úton, így úgy éreztem, hogy meg kell tanulnom a feleségem rendszerét”.
Lucy van der Haar: A bicikliről a körömszalonba
Két világbajnoki cím és egy UCI szakaszversenyen szerzett cím után Lucy van der Haar már elmondhatta magáról, hogy sok mindent elért két keréken. Ekkor, 26 évesen úgy döntött, hogy visszavonul. A brit versenyző 2020-ban jelentette be, hogy a mostani szezon lesz az utolsó tekerése profiként, az utolsó két évet a Hitec Products-Birknél töltötte.
Pályafutását lenyűgözően zárta, hiszen megnyerte az összesített bajnoki címet és a pontversenyben pontszerző helyezést ért el az első alkalommal megrendezett Dubai Women’s Touron. Az első szakaszt megnyerte, és rövid ideig a vezető trikót is ő tartotta, mielőtt az utolsó napon visszaszerezték tőle.
Ennek ellenére másfajta stabilitásra vágyott, és nagyon szeretett volna családot alapítani férjével, a profi kerékpáros Lars van der Haarral. Ma saját szalonját vezeti Hollandiában, és gondoskodik kicsi gyermekéről, időnként viszont még mindig felpattan a cyclo-cross biciklijére.
Daniel Lloyd: Senki ne felejtse el, hogy ez nem mindig könnyű
Annak ellenére, hogy egyes versenyzőknek látszólag zökkenőmentes az átállás, a tempóváltás mások számára komoly negatív következményekkel is járhat. A visszavonult profi országúti kerékpáros, Daniel Lloyd mindössze 13 éves volt, amikor elkezdett versenyezni. Lloyd 2001 és 2012 között profiként aktívan versenyzett, 2006 és 2009 között volt a legsikeresebb. Bár mára sikeres sportriporter lett, Lloyd nyíltan beszélt arról is, hogy a visszavonulás kezdetben nagy kihívást jelentett számára, mivel aggódott, hogyan tudná magát a biciklizés után is hasznosnak érezni.
A Twitteren egy, a profik és a rajongók körében egyaránt nagy visszhangot kiváltó bejegyzésben Lloyd kifejtette, hogy mi az, ami miatt ilyen problémás ez az átmeneti időszak: “Minden profi kerékpárosnak csinálnia kell valamit biciklizés után. Néhány kivétel meg tud élni a nevéből. A többieknek valami mást kell csinálni, a sporton belül vagy azon kívül” – tweetelte.
Elismerte, hogy még egy sikeres karrier után is hajlamosak elfelejteni az embereket, hacsak nem tettek valami rendkívülit. “Mindig ezekre a versenyzőkre gondolok, hiszen ez egy nehéz időszak. Mindannyian olyasmit tettek, amit sokan szeretnének, de ez nem teszi könnyebbé azt, ami utána következik” – mondta.
“Ez a célok elvesztését jelenti. Kerékpárosként az egész életed meg van tervezve. Amikor vége van, úgy érezheted, mintha szakadék tátongana előtted” – válaszolta Llyod arra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb kihívás.
Lloyd elmélkedése arra emlékeztet minket, hogy végső soron még kedvenceink is olyan emberek, mint mi, akiknek saját kihívásokkal kell megküzdeni a kerékpáron és azon kívül is. A biciklizés sokak számára felszabadító és erőt adó eszköz lehet, de még a kevésbé versengő kerékpárosok is küzdenek időnként azzal, hogy egészséges maradjon a bicajjal való kapcsolatuk. Reméljük, hogy az olyan szervezeteken keresztül, mint a Kerékpárosok Szövetsége, továbbra is megtaláljuk a módját annak, hogy a kerékpáros közösség pozitív hely legyen minden résztvevő számára.
