Mi van a profik kerékpárján, ami a tiéden nincs?

Szerző: Siegfried Mortkowitz

Biztosan te is gondolkodtál már rajta, milyen felszereléssel rendelkeznek a profi kerékpárosok, amivel te nem. A professzionális sportolás nagyrészt a pénzről szól: díjak, szponzorok, kerékpármárkákkal kötött üzletek. A csapatok tehát nagy összegeket fordítanak arra, hogy a bringák is legyenek olyan jók, mint akik rajtuk ülnek. Egy szó, mint száz: pénz kell a még több pénzhez.

Azonban van néhány felszerelés, aminek nem a teljesítmény növelése a célja. Például a bicikli tulajdonosának neve rá van ragasztva mind a vázra, mind a kerekekre. Ez azért fontos, mert hiába egységesek a kerekek, mindenki más légnyomással használja őket.

Ott vannak még a rendszámtáblák vagy a hátsó fékhez, vagy az üléshez rögzítve. Amellett, hogy ezek segítik azonosítani a versenyzőket – persze a mezzel együtt – a csapat szerelőinek is könnyebb a tartalék-kerékpárok számontartása.

Persze fontos technikai előnyei is vannak egy profi Tour de France-on guruló kerékpárnak egy boltban kaphatóhoz képest. A legszembetűnőbb különbség a hosszú kormányszár, ami lehetővé teszi, hogy aerodinamikailag megfelelő pozícióban ráhajoljanak a vázra a versenyzők.

Évtizedekkel ezelőtt még személyre szabták az acélból készült vázakat, ma azonban főleg egységes karbonszálas vázat használnak. Tehát napjainkban inkább kisebb méretű a váz és hosszú a kormányszár.

A profik általában tömlős, az abroncshoz ragasztott gumikkal, és sokszor karbonszálas abroncsokkal rendelkeznek, hiszen ez a legkönnyebb felszerelés. A tömlős gumik pedig biztonságot is nyújtanak: defekt esetén tovább lehet velük tekerni, ameddig ki nem cserélik. A tömlő nélküli gumiknál ez nem lehetséges, sőt még veszélyes is lehet egy durrdefekt.

Egan Bernal kerékpárját csodálja egy, a szülővárosában rendezett eseményen, Zipaquiraban. © Mauricio Duenas Castaneda / EPA / Profimedia

A kazetták természetesen mindig makulátlanok, hiszen a bringákat gyakran és alaposan megtisztítják, minden edzés és verseny után, hogy megelőzzék a sár és egyéb szennyeződések felhalmozódását. A láncokat pedig rendszeresen cserélik, így redukálják az elhasználódás veszélyét.

Sokszor wattmérőt is szerelnek fel, hogy tudják követni az edzéseket és az energiafelhasználást. Így könnyebben meghatározzák, mennyi energiára van szükségük egy időfutamon, és azt is, mennyi kell a szökéshez. Emellett mára szinte minden versenyző elektromosra cserélte bringáját – legalábbis váltórendszer tekintetében. A kezdeti szkepticizmus lassan eltűnt, így majdnem minden profi ilyet használ. Egyszerűen jobbak mechanikus társaiknál!

Kevesebb szervizelés, nagyobb precizitás és gyorsabb váltás, emellett kevésbé terhelik a láncot, és lehetővé teszik, hogy a lehető legegyszerűbben, szinte gombnyomásra váltsunk fokozatot. Ha például nehéz terepen tekersz, sokkal könnyebb remegő kézzel elektromos váltót használni, mint mechanikusat.