A nem hivatalos szövetségnek egyetlen célja volt – megakadályozni, hogy a Tour ismét Merckx egyszemélyes bemutatójává váljon. A hegymászók új generációja, nevezetesen a holland Joop Zoetemelk, a spanyol Luis Ocaña és a francia Bernard Thévenet rögtön megtámadta Merckx-et, amikor az első hegyi szakaszhoz értek. Ocaña nyert a Puy de Dôme-nál, 15 másodpercet lopott a kannibáltól. Merckx ugyan megtartotta a sárga trikót, de a mentálisan hatott rá a vereség. Sikerült elvetni benne a kétely magjait.
Az egyik következő szakasz lejtőjén Merckx technikai problémába ütközött, versenytársai azonban nem vették ezt figyelembe, így egy percet vertek rá. A 11. etapon Ocaña ismét támadott, ezúttal a nap első emelkedőjén az öt közül. Száguldott. Merckx követni akarta, de nem tudta, senki nem segített neki. A szakaszt 8 perccel és 42 másodperccel veszítette el. Ekkor az összesített versenyen már több mint 10 perc hátrányban volt. Karrierje legnagyobb vereségével kellett szembenéznie.
„Ocaña ma hihetetlenül erős volt” – ismerte be a szakasz után. „Teljesítőképességének a csúcsán van. Nem tudom elképzelni, hogy behozom a lemaradást. Hacsak nem történik valami csoda, vagy nem ereszt le teljesen, esélyem sincs.”
Ez a nyilatkozat mindenkit megdöbbentett. Máris feladta volna? Dehogy! A pihenőnap alatt összeszedte az erejét és a 12. szakaszt támadással indította. Fél órával azelőtt ért Marseille-be, mint amire a szervezők számítottak. Azonban Ocaña még mindig vezetett 7 perccel.
A 14. szakaszban a versenyzőknek három hegycsúcsot is meg kellett mászniuk. Az időjárás borzalmas volt. Col de Menté előtt Merckx támadott, de ellenfele tartotta a tempót. A kannibál újra próbálkozott, de képtelen volt lehagyni Ocañat. A rossz időjárás még rosszabbra fordult, még mielőtt elérték volna a hegycsúcsot, lecsapott a vihar: villámlott és zuhogott az eső. Köd ereszkedett a hágóra, alig lehetett látni, az út szélén patakokban folyt a víz, a fékek már nem működtek, a versenyzőknek lábbal kellett lassítaniuk.
Eddy Merckx erőssége a lejtők voltak, így azt tervezte, hogy a Menté túloldalán lehagyja Ocañat. Utóbbi nem volt jó downhilles, az edzője előre figyelmeztette, hogy ezen a szakaszon ne vegye fel a kesztyűt. De nem hallgatott rá.
Merckx körülbelül 4 km-et haladt lefelé, amikor elvesztette uralmát a kerékpárja fölött és egy, az utat szegélyező falnak csapódott. A rajongók segítették fel. Ocaña szorosan követte, így nem tudta kikerülni őket, és elesett. Merckx eközben visszarakta a láncot a helyére és folytatta a versenyt. Ellenfele viszont kénytelen volt új bringát kérni a csapatautóról. Az éppen ekkor megérkező Zoetemelt pont ki tudott térni az autó útjából, viszont egyenesen Ocañanak csapódott. Ezután a portugál Agoshtinho sem tudta őt kikerülni. A spanyol kerékpáros összeesett és elvesztette az eszméletét. Helikopterrel szállították kórházba.
Merckx nyerte meg a sárga trikót, de nem fogadta el, és ki akart szállni az egész versenyből. Csapattársai és a szervezők könyörögtek neki, hogy ne tegye. Végül folytatta, de a trikót nem vette fel. Négy nappal később megnyerte a 17. szakaszt, 2 perccel lehagyta Zoetemelket, majd az időfutammal megszerezte az összesített győzelmet is.
„Akármi is történt, nem győztem, mindig ott lesz a kétely, hogy mi lett volna, ha…” – mondta a kannibál a verseny után.