„Lehet, hogy ez volt pályafutásom utolsó versenye” – nyilatkozta letörten, könnyek között Mark Cavendish tavaly októberben az újabb, rövid idő alatt már sokadik csalódást keltő teljesítménye, a patinás belga Gent–Wevelgem egynaposán elért 74. helyezését követően.
A veterán brit klasszis csalódottsága érthető volt. Hiába az országúti kerékpársport egyik legeredményesebb versenyzője (akkoriban a maga szerény 30 Tour de France-szakaszsikerével mindössze négy győzelemre volt minden idők talán legnagyobbjától, az örökrekordot 34 Tour-sikerrel tartó Eddy Merckxtől), pokoli időszakon ment keresztül, fizikailag és lelkileg egyaránt: korábban többször is megküzdött a lázzal és krónikus fáradtsággal járó Epstein-Barr-vírussal, amely miatt természetesen versenyezni sem tudott rendesen, végül olyan mélyre jutott, hogy depresszióval is kezelték. S bár életének ezt a sötét és nehéz fejezetét sikerült maga mögött hagynia, az eredmények csak nem akartak jönni – ráadásul úgy nézett ki, hogy csapata sem lesz, hiszen a Bahrain-McLarennel a 2020-as év végén lejárt a szerződése.
Akkor nagyon kevesen gondolták volna (valószínűleg ő maga sem), hogy néhány hónappal később újra a csúcson lesz majd.
Ehhez sok mindennek kellett szerencsésen alakulnia, de ismerve a „Manxman” becenévre hallgató klasszis történetét, abban talán egyetérthetünk, ha valaki, ő nagyon rászolgált a szerencsére.
Az akkor már 35 éves Cavendishnek végül napjaink egyik legsikeresebb csapata, a belga Deceuninck-Quick Step dobott mentőövet, szerződtette az idei esztendőre, lesz, ami lesz alapon – s láss csodát, a minden hájjal megkent rutinos csapatfőnök, Patrick Lefevere húzása megint bejött.
Mondjuk, nem sok híja volt, hogy Cavendish el se induljon az idei Tour-on: ehhez kellett a tavalyi zöld trikós Sam Bennett és Lefevere szembenállása, no meg előbbi állítólag súlyos térdsérülése, amelynek nyomán az idén már 36 esztendős brit végül, szó szerint az utolsó utáni pillanatban, néhány nappal a rajt előtt került be a Quick Step Tour-keretébe.
Cavendish azonban meghálálta a bizalmat, egyúttal alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Már az első héten két roppant stílusos sprintergyőzelmet aratott, két olyan helyszínen, ahol korábban is sikerült már nyernie. Így egyrészt újra magára ölthette a zöld trikót, másrészt már 32 Tour-szakaszgyőzelemnél jár, amit kimondani is rengeteg, és akkor fogható fel igazán az értéke, ha hozzátesszük, hogy így már csupán kettő kell neki ahhoz, hogy beérje a „Kannibál”, Eddy Merckx megdönthetetlennek hitt 34-es abszolút rekordját.
