A 2010-es években a Team Sky volt maga a kerékpározás. Ők voltak a posztercsapat, egy olyan sportban, ami Lance Armstrong óta először került vissza a köztudatba. Főleg az Egyesült Királyságban, ahol olyan események zajlanak, mint a Sky Ride. Mindenhol ott voltak. Alig tudtak leállni a győzelmekkel. Csak az olyan szerencsétlenségek álltak útjukba, mint amilyen Chris Froome balesete volt 2014-ben, a Tour-on, amikor eltörte a kezét.
Ezek az évek jelentették a virágkorát annak a csapatnak, mely – nem kevés anyagi támogatással –, pillanatok alatt a csúcsra jutott, és úgy tűnt, ott is marad. A 2020-as évek azonban mindent megváltoztattak. A Sir Jim Ratcliff által támogatott Ineos Grenadiers csak árnyéka egykori önmagának. Nem nyertek Grand Tour-t Tao Geohegan Hart izgalmas, de mégis meglepő Giro D’Italia 2020-as győzelme óta. Az egy évtizeddel ezelőtti teljesítményükkel ellentétben, most meg kell küzdeniük a hegyi szakaszokért.
De mi változott, és van-e értelme várni, hogy a csapat visszatérjen régi formájához? A milliárdos tulaj vajon eléri a kívánt eredményeket? És ami ennél is fontosabb: tényleg számít, hogy képesek-e kiszámíthatatlannak, sőt, szórakoztatónak lenni?
Kezdjük azzal, hogy mi változott. A korábban nagyrészt britekből álló csapat magja nemzetközibbé vált. Elmúltak azok az idők, amikor Wiggins, Froome és Geraint Thomas vezette a sort. Most Bernal, Richard Carapaz és Filippo Ganna a csapat lelke, több nagy sztárral együtt. Ez nem jelenti azt, hogy a csapat nem figyel a brit versenyzőkre. Tom Pidcock talán az egyik legnagyobb név jelenleg a kerékpársportban, Adam Yates pedig a sportág egyik legjobb hegymászója, az olyan nevek viszont, mint Thomas és Luke Rowe, egyre erőtlenebbek. Még Geohegan Hart is küzdött, hogy hozza tavalyi Giro-formáját.
Így a csapat terv nélkül maradt. 10 évvel ezelőtt a Project Yellow Jersey szinte kötelező volt Brailsforddal az élen, de most, 2022-ben elhanyagoltnak tűnnek a tervek. Ennek pedig nem kis része az a hihetetlenül szerencsétlen baleset, amit Bernal az év elején szenvedett el. Szerencsére a kolumbiai hegyi menő szépen lábadozik, és a felépülése a legfontosabb, de tény, hogy bizonytalanságban hagyta a csapatot a júliusi Grand Départ előtt.
Ez a gyengeség a Grand Tour versenyzésben – ami sokáig a kisujjukban volt – csak fokozódott. Hasonlítsuk össze Primož Roglič és Tadej Pogačar teljesítményét Carapazével és Yates-ével. Csak egyszer végzett bármelyik Ineos versenyző a két szlovén előtt a háromhetesen – amikor Carapaz megnyerte a Giro-t a Movistarral, 2018-ban. És valószínűleg ez idén sem lesz másképp.
De a kerékpározás nem csak a három Grand Tour-ról szól. Rengeteg más módja van a dicsőségnek. Az Ineos Grenadiers örökké jelenlévő Achilles-sarka 2010-es indulásuk óta az egynapos versenyek és a monumentumok. Az idei klasszikus szezon előtt csak Wout Poels és Michal Kwiatkowski nyert monumentumot – utoljára 2017-ben – ami nem túl szép eredmény egy ilyen befolyásos csapatnak.
2022-re az Ineos egy olyan csapatot épített fel, amely képes jól szórakozni a klasszikusokon és eredményeket is elérni. És még hogyan! Az Amstel Gold Race-et Kwiatkowski nyerte meg, egy sprintben Benoit Cosnefroy-jal, majd egy héttel később elvitte a csapat a nagydíjat. Dylan van Baarle megnyerte a Paris-Roubaix őrült versenyét, és megszerezte a csapat első győzelmét ezen a futamon, ezzel sikeres tavaszt zárt.
Az Ineos végre eléri azokat az eredményeket, amelyekre oly régóta vágyott, és tagjai még jól is érzik magukat közben. Ahogy a nézők is! A Sky-vonal már elavult. Van Baarle kiemelte, hogy a csapat egészen más, alkalmazkodnak a kialakult helyzetekhez, és ha kell, nyomnak egy kis freestyle-t. Nehéz elképzelni, hogy egy évtizeddel ezelőtt ilyen történik!
Kifejtette, hogy „rögtön az elején összpontosítanunk kell, mert könnyen lemaradsz az oldalszélben, mint ahogy van de Poel és van Aert annak idején. Aztán túl kell élnünk Arenbergig, megnézzük, hogy ki lesz velünk. Balszerencsés korszak után jöttünk most vissza. Szuperősek vagyunk.”
„Sikerült leszűkíteni a csapat létszámát. Aztán tettük, amit épp tennünk kellett. Mindenkinek van balszerencséje. Meg kell valahogy oldani és menni tovább.”
Lehet, hogy az Ineos már nincs úgy agyonzsúfolva sztárnevekkel, mint például az UAE Team Emirates, a Team Jumbo-Visma, vagy akár a Quick-Step Alpha Vinyl, de van bennük elég erő a pusztításhoz, akár oldalszélben, akár macskaköveken. És ezt izgalmas lesz nézni, talán még Ratcliffnek is. Évekig arra törekedett a csapat, hogy fölényesen vezessenek végig a versenyeket, majd az Ineos taktikát váltott és sokkal dinamikusabban játszik.
Kétségtelen, hogy az elmúlt 10 év „negatív” tapasztalatai és az ellentétek ellenére nem sok rajongót veszített a csapat. Itt az ideje, hogy idén folytassák, amit abbahagytak.
