Szóval, te egy ex-bringatolvaj vagy Londonból, ugye? Mikor és miért kezdtél el bicikliket lopni?
16 évesen kezdtem, a motiváció a pénz volt: a kerékpárokkal könnyen és gyorsan pénzt szereztem. Párban vittük el a pedálos bicikliket és a jó teljesítményű motorbicikliket.
Konkrét modellekre és helyszínekre vadásztatok? Mi volt a stratégia?
A nagy értékű biciklik voltak az elsődleges célpontok – például Carrera versenybringák, fixik, Boardman és Ridgeback járgányok. Ezeket tudtuk gyorsan eladni, aranyként emlegettük őket.
A helyszínekkel kapcsolatban, Londonban gyűrűk alapján változik, hogy mennyire van biztonságban a bringád. Ahogy haladunk a város közepe felé haladva egyre rosszabbak a zárak, az emberek egyre kevésbé őrzik a bicikliket. Kifelé pedig a zárak jobbak lesznek és kevesebb a tolvajlásra megfelelő helyszín, ezért nem éri meg belefektetni az időt és energiát. Islington, Hackney, West End és a középső kerületek voltak a fő célpontjaink. Minél több ember és kamera, annál jobb. Az emberek, olyanok, mint a bárányok, ha sokan vannak, biztonságban érzik magukat és kevésbé figyelnek.
Kezdetben véletlenszerűen csaptunk le. Csak ragadd meg és vidd: ez volt a módszer. Később azonban, ahogy egyre többet dolgoztunk és egyre többet kerestünk, magasabbra céloztunk. Például ha egy bringán látszott, hogy nem tudjuk eladni több mint 200 fontért, akkor nem vittük el.
Hogyan loptatok? Milyen eszközöket és technikákat használtatok?
Az elején sima drótvágóval és csapszegvágóval dolgoztunk, ezeket szinte bárhol megveheted. Az idő haladtával egyre jobb eszközöket használtunk: egy barát hozott Amerikából egy pár erősebb csapszegvágót. Ezek bármelyik hátizsákba befértek és minden láncot elvágtak.
Ne hagyd, hogy megtévesszenek a Kryptonite lakatok, nem olyan kemények, mint amilyennek mondják őket. Ugyanígy a csöves zárak: soha ne használd őket, ezeket a legkönnyebb hatástalanítani, egy apró és diszkrét kis eszközzel. Nem csap zajt, nem okoz feltűnést – mintha csak kinyitnád a biciklizárad. A csapszegvágókkal pedig magas teljesítményű motorokat kötöttünk el, ketten ültünk egy járgányon. Ha olyan biciklit találtunk, aminek a pótülése simán lejött, másodpercek alatt szétszedtük: eszközök a hátizsákba, ezzel elhajtott a sofőr, a pótülést meg vittük külön. Ezt akár éjszakánként 5-ször is megcsináltuk, minden hétvégén.
Hogyan és kinek adtátok el a lopott kerékpárokat?
Először a Gumtree oldalán, de idővel egyre több kapcsolatra tettünk szert. Hamarosan egész hálózatunk volt Londonban – északon, délen, nyugaton és keleten. Minél messzebbre vitték, annál nagyobb csomagokban kellettek. Egy déli kontakt például egyszerre 10-et vitt, havonta egyszer vette fel őket. Soha nem adtuk el őket alkatrésznek – nem érte volna meg a befektetett időt és energiát.
Milyen gyorsan lehet túladni egy bringán és mennyiért?
Akár percek alatt is. A leghosszabb idő egy nap volt. Soha nem tartottuk őket otthon, mindig az utcán voltak lelakatolva. Akár rendőrség közelében is. Ha a rendőrök házkutatást tartottak, nem találhattak semmit.
A lopás és eladás teljes munkaidős állás volt? Mennyi bringát vittetek el havi szinten?
Nem, teljes állásban dolgoztam, mint gépkezelő, de a fizetésem alig volt elég a számlákra és a lakbérre. Nem lehet megélni minimálbérből…
Az ár feleannyi volt, mint az adott modell eredeti ára. Tehát egy ezer fontos bicikliért 500-at kaptunk a Gumtreen keresztül, 400at más platformon. Csütörtökön, pénteken és szombaton dolgoztunk, amint sötét lett. A rendőrség a részegekkel bajlódott akkoriban. Egy hétvége alatt átlagosan 10 bicajt szedtünk össze.
Dolgoztatok valaha konkrét megrendelés teljesítésére? Figyeltetek meg egyes bringásokat, mielőtt lecsaptatok?
Nem, ez túl hosszúra nyújtaná a folyamatot. Szó szerint kimentünk és felkaptuk, amit találtunk.
Attól kezdve, hogy megközelíted a célpontot, elvágod a zárat és elpakolsz, 10 másodperc alatt megvagy, úgyhogy nem igazán jöhetnek rá, hogy mit csinálsz. Még ha lát is valaki, ennyi idő alatt fel sem fogja mit lát.
Soha senki nem konfrontálódott velünk vagy kérdezte meg, hogy mit csinálunk.
Volt, hogy eltántorított valami egy célponttól? A helyszín vagy a biztonsági rendszerek?
A CCTV soha nem volt visszatartó erő. Bukósisak volt rajtunk, úgyhogy nem lehetett minket felismerni (legalábbis mi így gondoltuk). A helyszín nem számított, fiatalok voltunk és rettenthetetlenek, nem érdekeltek a biztonsági rendszerek vagy az emberek. Ha valami balul sült el, felpattantunk a biciklire és elhúztuk a csíkot.
Eszedbe jutottak néha a tulajdonosok? Éreztél bűntudatot?
Igen, folyamatosan, nem mondhatnám, hogy szívtelen bűnöző vagyok. Sokat gondoltam az áldozatokra, de ember embernek farkasa ebben a világban… Sajnáltam őket, de a pénz olyan dolgokra ösztökél, amiket nem kellene megtenned. Hogyan élhetnél egy olyan világban, és hogyan taníthatnád a gyerekeidnek, hogy jók legyenek, amikor körülveszik őket a törvénytelenül meggazdagodott emberek és a szegények, akik ha betartják a törvényeket, ruhára sincs pénzük? Ha egyszer az árak folyamatosan nőnek, a fizetések pedig csökkennek? Erre a kérdése senki nem tud válaszolni.
Miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod a lopást? Történt valami konkrét dolog?
Túl sokat akartam, és elkaptak – a fejembe szállt a pénz. Rendőrautókkal és helikopterrel üldöztek. Az autók elől még sikerült meglógnunk, a zsákmányt hátrahagyva, de a helikopter már a nyomunkban volt.
18 hónap letöltendő időre ítéltek a fiatalok börtönében, 20 évesen. A 21. szülinapomat, a Karácsonyt és a Szilvesztert börtönben töltöttem és nem fogok hazudni: megszakadt a szívem, hogy nem lehettem a családommal, a gyerekekkel vagy legalább otthon az ünnepek alatt.
Rájöttem, hogy a családom fontosabb, mint a menő ruhák és a drága cipők, vagy a zsáknyi pénz. Abban a pillanatban csapott ez meg, amikor a bíró kimondta az ítéletet és láttam, hogy anyám sír, mert úgy érezte, nem tudott jól felnevelni. Apám egyszer sem tette be a lábát a bíróságra.
Ez volt a legrosszabb érzés, amit valaha éreztem: cserbenhagytam azokat, akiket tiszteltem. Szégyenkeztem.
Te hogyan védenéd meg a saját biciklid? Mik a tippjeid?
Soha ne használj láncot, túl könnyű elvágni. Inkább egy kisebb D-lakatot vegyél, előre és hátra is. Ha mozdítható a zárad, az azt jelenti, hogy a tolvaj hozzá tud férni az eszközeivel. Egy merev D-lakatnál viszont csak a megfelelő szögben tudja hatástalanítani a zárat, így kisebb az esély rá, hogy el tudja vinni a bringád.
Mit tehetne a rendőrség és az illetékesek, hogy segítsenek a tulajdonosoknak megvédeni a biciklijüket? Kinek a felelőssége a tolvajlás?
Azt hiszem, a rendőrség nem igazán tud mit tenni, hacsak nem kapnak el miközben átvágod a láncot. Túl sok emberi jog…
A biciklik számozása annyira könnyen eltávolítható és átfesthető. Valahogy ezeket kéne megbízhatóbbra tervezni, és elkezdeni komolyan regisztrálni a bicikliket, valahogy úgy, mint az autóknál. Az egyetlen járható út, ha lefújod a bringád egy speciális, láthatatlan anyaggal, ami összegyűjti az ujjlenyomatokat, melyek UV fénynél lesznek láthatóak.
A lekövetés jól jöhet, de ezért tartottuk az utcán a bicikliket, így ha megtalálták őket, egyszerűen visszavitték. Az őrzött parkolók a legrosszabb helyek, ahol hagyhatod a bringád, annyira kevesen vannak ott, gyanútlanul el lehet őket vinni.
Van még valami, amit szeretnél megosztani?
Én csak próbálok egy kicsit törleszteni a társadalomnak, túl sokat vettem el: ez a legkevesebb, amit megtehetek. Sajnálom az embereket, akiknek elloptam a biciklijét, de nehéz időket éltünk, és ameddig nem jártál az én utamon, nem értheted ezt meg. De tényleg sajnálom.
