Gaul, mielőtt angyallá vált
A luxemburgi kerékpáros inkább hasonlított ropira, mint egy kerékpárosra. Törékenynek látszott, szomorú arccal és feltűnően rövid lábakkal – és türelemmel. Hihetőbb volt, hogy egy hentes (és az is volt), mint hogy versenyző. 1953-ban, amikor elindult első kerékpáros versenyén, Charly már több mint 60 egyéni győzelmet aratott amatőrként. 17 évesen a Tour de Austria-n szakaszrekordot állított, méghozzá a Grosslockner hihetetlen tempójú megmászásával, ezzel pedig már ekkor lenyűgözte a kerékpáros világot.
Első profi versenyén, a Criterium de la Poymultipliee-n a 8. helyen végzett, majd ugyanabban az évben megszerezte első győzelmét a luxemburgi országos cyclo-cross bajnokságon.
1953 igazán eseménydús volt a 20 éves Gaul számára: ekkor állt először rajthoz a Tour de France-en. A hatalmas távok azonban túl nagy kihívásnak bizonyultak, és a 6. szakaszban feladta a versenyt. A következő évben újra próbálkozott, de ezúttal sem ért célba. A nehézkes kezdetek azonban nem vettél el a kedvét, sőt, inkább motiválták, és egy évvel később, hihetetlen akaraterejének köszönhetően, már ő uralta a versenyt.
A felemelkedés
1955-ben a luxemburgi megmutatta, mire képes. Az azonban, hogy az akkori leggyengébb csapathoz, a Magnat-Debonhoz került, nem segített neki. Már a nyitószakaszban rengeteg időt veszített, és a 7. etapra már csak a 37. helyen állt. Amikor azonban az útvonal az Alpokhoz ért, felragyogott Gaul csillaga.
A Thonon-Les-Bains-től Brianconig tartó 8. szakasz számos kemény emelkedőt állított a versenyzők elé. A col du Telefraphe-ra menet Gaul több mint 5 perccel járt előrébb a mögötte tekerőtől, a Col du Galibier tetején pedig már 15-tel.
A 37. helyen kezdte az etapot és a 3. helyen végzett. Azonnal a figyelem középpontjába került. A következő szakaszban sem kegyelmezett: a sárga trikóért hajtott, ehhez pedig további 10 perces előnyre kellett szert tennie. Úgy tűnt, menni fog, azonban egy, a heves esőnek köszönhetően csúszós lejtőn történt kemény ütközés visszaverte a támadását. Amikor a mezőny elérte a Pireneusokat, Gaul ismét szökni próbált, de ereje csak a hegyi menő trikójának és a harmadik helynek a megszerzéséhez volt elegendő Párizsban.
Gaul, a hegyek angyala
Öt év csalódás után Charly elhatározta, hogy végre meghódítja Párizst. Taktikája drasztikusan megváltozott, és ahelyett, hogy az Alpokat várta volna, az élmezőny közelében maradt, és a 8. szakaszban megnyerte az egyéni időmérőt Châteaulinban. A siker ellenére azonban a következő szakaszokban sok időt veszített. Kaotikus verseny volt, a sárga trikó 2-3 szakaszonként cserélt gazdát. Sokan úgy gondoltál, Gaul ismét feladja, és a következő évben fog újra próbálkozni.
Ő azonban tudta, hogy eljött az ideje. Az ellenfelei napról napra kimerültebbek lettek, és még hátra volt az Alpo Párizs felé. A 18. szakaszban végre elérték a hegységet, és az első szakasz egy 21 km-es időfutam volt, Bedointól Mont-Ventoux-ig, 1600 méteres szintemelkedéssel. Gaul nem biciklizett, repült! Rekordja 31 évig megdöntetlen maradt. A borzalmas útviszonyok ellenére 1:02:09 alatt hódította meg a csúcsot. Így a hatodik helyről a harmadikra lépett, Favero és Gaminiani pedig már sejtette, mi jön ezután.
Szerencséjükre a Gault érő balszerencse ismét megakadályozta a vezetés megszerzésében. Egy műszaki probléma miatt 10 percre meg kellett állnia a 19. szakaszban. Favero több mint három percet nyert. A huszadik etapban Gaul ismét értékes perceket veszített, Geminiani több mint 16 perccel előzte meg. Úgy tűnt, minden elveszett, de Gaul nem állt készen rá, hogy feladja. Nem, amikor még két szakasz hátra volt az Alpokban.
Angyalból legenda
A 21. szakasz egy 219 km-es út volt Briancon és Alxles-Bains között. Az időjárás borzalmas. Heves eső áztatta a talajt, és Charly kivételével mindenki komoran vágott neki. Ő viszont mosolygott. Tudta, hogy ez az ő napja, és az időjárás tökéletesen illett a tervébe. Odament Bobethez, egy versenytársához, akit nem kedvelt, és elmondta neki, hogy az első emelkedőn támadni fog. Megtartotta a szavát: szökött és Bahamontes szorosan követte. A rossz idő miatt azonban a spanyol hamarosan kiesett. Charly viszont úgy ment előre, mint egy mozdony. Percről percre nőtt a különbség.
Kétségbeesésében Geminiani segítséget kért a francia csapattól, de nem járt sikerrel. Ráadásul elfelejtett ennivalót vinni a legutóbbi frissítőpontról, és lassan minden energiája elfogyott. Végül, amikor beállt a sötétség, Gaul enyhe mosollyal szelte át a célvonalat, annak ellenére, hogy bőrig ázott. 12 percet és 20 másodpercet vert rá az üldözőire, és megdöbbentő 15 perccel Geminiani előtt ért célba. Mindössze 67 másodperccel maradt le a vezető Faverőtől, és 39 másodperc előnye maradt az olasz riválisának.
A két esélyes önbizalma darabokra tört. A sík 22-es szakasz nem hozott változást, mindenki az időfutamot várta, közvetlenül az Alpok után. Geminiani és Favero kimerültek, Gaulnak viszont annyi energiája volt, hogy újrakezdhette volna az egész versenyt. A luxemburgiak vezettek, a franciák és olaszok pedig nem bírtak egymással. Több mint három percet veszítettek, és Gaul most először felvehette a sárga trikót. Az utolsó szakasz örömtekerés volt, mert az erkölcsileg, fizikailag és érzelmileg is legyőzött riválisai már nem mutattak semmilyen ellenállást. Annyi balszerencse után végre feljutott az angyal a csúcsra.
Keserédes befejezés
Charly Gaul összesen 10 szakaszgyőzelmet aratott a Tour de France-on, és további 11-et a Giro d’Italián. Morcos, komor és gyakran agresszív viselkedése azonban soha nem tette lehetővé, hogy a rajongók kedvencévé váljon, későbbi éveiben még ki is fütyülték. Miután karrierje véget ért, abbahagyta a kerékpározást, és egy kis erdei kunyhóba vonult, elzárkózva a világ elől. Nem vette fel a telefonját, és kitöröltette magát a telefonkönyvből. Így élt 1983-ig, amikor megismerkedett harmadik feleségével, aki gyökerestül megváltoztatta az életét. Rosszkedvű öregemberből életében először vidám, szerető és boldog férfi lett. Életének ez az utolsó fejezete volt az a jutalom, amit évekkel korábban meg kellett volna kapnia.
