Giro d’Italia összefoglaló

A Bologna és Verona között húzódó 3518 és fél kilométeres útvonal tartalmazott nagyobb távolságokat, négy 200 km-nél hosszabb útvonalat, dombokat, hosszú emelkedőket és a sprintereknek kedvező szakaszokat is. És csak ezután jöttek a hegyek. A tizennegyedik szakasz során több mint négyezer méternyi szintet, öt hegyet kellett megmászni, mindössze 131 kilométeren.

Már az első hét izgalmakat hozott. A 8 kilométerre rúgó első szakaszt Roglic Primoz nyerte, őt követte Yates Simon, majd Nibali Vinenczo. A sprintereknek kedvező, 205 kilométer hosszú 2. szakaszt Pascal Ackermann nyerte. A harmadik szakasz rajtállomásánál tomboló szélvihar szerencsére nem okozott később problémát. Az első szökést Nippo-Vini Fantini hajtotta végre, mintegy 7 perces időkülönbséggel, azonban az utolsó 75 km-en már sikerült felzárkózniuk hozzá a többieknek. Bár Elia Viviani ért be elsőként, sportszerűtlensége miatt Fernando Gavira kapta meg az első helyezést. A negyedik szakasz már izgalmasabb volt: a mezőny kettészakadt, az utolsó kilométereken márcsak 8 fő tekert az élen, a végére pedig hatan maradtak: Ulissi, Roglic, Carapaz, Caleb Ewan (Lotto-Soudal), Pascal Ackermann ( BORA-hansgerohe) és Florian Senechal (Deceuninck-Quick Step). Végül Carapaz ért be elsőként a célba. A szakasz nagy vesztese Tom Dumoulin, aki bukása miatt feladta a versenyt. Az ötödik szakasz második körét neutralizálták a szakadó eső miatt. Az etapot Pascal Ackermann nyerte. A következp szakaszon váltott tulajdonost a rózsaszín trikó: Roglic belekeveredett egy bukásba, így Conti nyerte a mezt. A szakaszgyőzelem pedig Masnada-é lett.

A hetedik szakasz átlagsebessége 45, 04 km/óra volt, a győzelmet pedig Pello Bilbao szerezte meg. A nyolcadik szakasz tartalmazta a leghosszabb távot: 239 km-et kellett megtenniük a versenyzőknek. A hegyi trikóra itt még Giulio Ciccona volt a legesélyesebb, a pontversenyt pedig Pascal Ackermann vezette.

A 9. szakasz 34, 8 km-es időfutamát Primoz Roglic nyerte, Victor Campenaerts-al küzdött meg az első helyért. A rózsaszín mez Valerio Continál, az összetett első helyezés jeleként.

Az első pihenőnapot követően két sík szakasz után jöttek a magashegyi etapok. A durva hegyi szakaszon megkezdődtek a szökési kísérletek, egy nyolcfős csapat összeállt, köztük a hegyi pontversenyt vezető Giulio Cicconéval (Trek-Segafredo). A Vuelta a Espana-győztes Simon Yates is támadásba lendült az első emelkedőn, azonban hamar beleolvadt a főmezőnybe. Ekkor következett a legkeményebb hegy: a Colla San Carló 9,8%-os emelkedője több mint 10 kilométeren át fárasztotta a versenyzőket. A rózsaszín trikót viselő Jan Polanc leszakadt, így megkezdődött a pólóért való küzdelem: az ecuadori Carapaz 32 másodpercces előnnyel kezdte meg a lejtőn való száguldást, őt követték Roglicék. A szakaszt Carapaz nyerte, ezzel az összetett élére lépett és megszerezte a rózsaszín trikót.

Még csak itt érte volna el a hegyi menet a csúcspontját, azonban a 16. szakasz útvonalát megcsonkították a szervezők: lavinaveszély miatt törölték 2618 méter magas csúccsal büszkélkedhető Gavia-hágót. Helyette az 1173 méter magas Aprica került be a 194 kilométeres szakaszba. Ez a módosítás új, nem hivatalos címet hozott a 13. szakasz győztesének, Ilnur Zakarinnak, ugyanis a csúcs törlésével az ezen a szakaszon lévő 2247 méteres csúcs lenne a Cima Coppi, vagyis a verseny legmagasabb pontja. Azonban a hivatalos pont a 20. szakaszon lévő, 2047 méter magas Passo Manghen lett, mint a hátralévő útvonal legmagasabb hegye. A megváltoztatott útszakaszon a hó helyett az eső vette át az időjárás nehezítő szerepét. A Mortirolón egy négy fős csapat vált ki a csapatból: a kék trikós Giulio Ciccone (Trek-Segafredo), Mikel Nieve (Mitchelton- SCOTT), Jan Hirt (Astana) és Damiano Caruso (Bahrain-Merida). A hegy tetejére már csak ketten maradtak az élen, végül a vacogó Ciccone lehagyta Hirtet és elsőként futott be. A harmadik helyezést a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Masnada szerezte meg.

Richard Caparaz megtartotta az összetett első helyet, Nibali pedig a másodikra lépett.

A Passo delle Palade, a Collalbo és a Passo delle Erbe kemény emelkedői után a hegyi befutó a Passo Furcián volt. Majd egy 220 kilométeres sprintszakasz következett, végül a verseny utolsó két hegyi befutója a Dolomitokban. Ismét 5000 méter körüli szintkülönbség után 15,6 kilométeres időfutammal zárult a verseny.

Az utolsó három szakasz eredményei a következőképpen alakultak: Chaves nyerte az első hegyi szakaszt, Bilbao a második nap szakaszát viszi el. Ezen a szakaszon azonban történt más is: Lopezt feldöntötte egy figyelmetlen néző, a biciklis pedig pofonokkal állt bosszút:

https://twitter.com/i/status/1134841153713508353

Ezért a reakcióért ki is zárhatták volna a versenyből, de a zsűri megértette a versenyző reakcióját. A verseny során egyébként Roglic is megtapasztalta a nézők túlzott közelségét: őt nem fellökték, hanem megtolták, amiért 10 másodperces büntetést kapott. Lopez nem is tudta behozni a lemaradását.

Az utolsó szakasz egyéni időfutam volt, ezzel ért végül véget a verseny. A 21. szakasz Haga nyerte, a végeredmények pedig a következők: