Az utóbbi időben kevés szó esett Chris Froome-ról és csapatáról, az Israel-PremierTechről – ez persze a visszafogott teljesítményük miatt is lehetett. A brit klasszis azonban nemrégiben egy 11. hellyel vétette magát észre az Alpes-Maritimes egynapos klasszikuson, ami a legjobb helyezése volt azóta, hogy visszatért a balesete után (majd a Critérium du Dauphiné-n is rajthoz állt, ahol az ötödik szakaszig a top 40-ben volt). Így újra felerősödtek azok a kérdések, hogy vajon a hétszeres Grand Tour-győztes visszajuthat-e még hasonló szintre, mint amelyen szinte napra pontosan három évvel ezelőtti, életveszélyes bukása előtt volt – az akkor még az Ineosban versenyző Froome a Critérium időfutam-pályabejárásán csapódott falnak 50 km/óra feletti sebességgel, több mint két liter vért veszített, nyakcsigolyája, könyöke, csípője, medencecsontja, combcsontja és több bordája is eltört, de még tüdeje is sérült, mentőhelikopterrel kellett az intenzív osztályra szállítani.
Froome a bizonyos 11. helye után elárulta, most volt az első alkalom a baleset óta, hogy nem érzett fájdalmat, és hogy megvolt a kellő egyensúly is a jobb és bal lábában, majd a „régi” és mostani formáját firtató összehasonlításokra válaszul burkoltan emlékeztetett mindenkit, azok után, amiken keresztülment, az is csoda, hogy egyáltalán itt van 36 évesen. „Azok után, amiket elértem a karrierem során, érthető, hogy az embereknek nagyok az elvárásai, ugyanakkor arra szerintem mindenkinek emlékeznie kellene, honnan jöttem vissza az elmúlt három évben. Három éve konkrétan majdnem az életemet vesztettem (…), újra kellett tanulnom járni, aztán visszaülni a bringára és újra megtanulni tekerni, majd versenyezni…” – nyilatkozta a négyszeres Tour de France-győztes Froome az ITV-nek a Dauphinén, hozzátéve, hálával tartozik csapatának, az Israelnek az iránta tanúsított rengeteg türelemért.
Más kérdés, hogy az istállónak nem megy valami jól: mióta 2020-ban Sylvan Adams kanadai-izraeli milliárdos nem kis befektetésével a World Tourba léptek, a hároméves időszak alatt ők gyűjtötték a legkevesebb világranglistapontot. Így a „kiesés” fenyegeti őket, vagyis az a veszély, hogy az olyan, az elitbe törekvő (sőt, oda szinte már biztosan felkerülő) Pro-csapatok, mint az Alpecin vagy az Arkéa az ő helyükön indulhatnak majd a következő évtől, míg nekik marad az eggyel alacsonyabb Pro-szint. A kerékpársportban sem minden a pénz.
Mindenesetre a sportág határain túllépve közben áll a bál két francia sztár, Thibaut Pinot és Guillaume Martin gúnyos megjegyzései miatt, amelyeket Rafael Nadalra tettek nyilvánosan. A 14. Roland Garros-győzelmével összesen 22. Grand Slam-sikerét begyűjtő spanyol teniszcsillagot nem először érik különféle burkolt és kevésbé burkolt (dopping)vádak és gyanúsítgatások, a két bringásnál most az verte ki a biztosítékot, hogy Nadal idén is bevallottan kortikoszteroidos injekciók tömeges beadatásával játszotta végig a Garrost régóta emlegetett hátfájdalmai miatt. Valter Attila FDJ-s csapattársa, Pinot a Twitterén tett ironikus megjegyzést „Napjaink hősei…” kommentárral Nadal azon nyilatkozatára, mely szerint jobb, ha nem tudjuk, hány injekciót kapott a torna ideje alatt; míg a cofidises Martin a L’Équipe-nek fejtette ki bővebben, a kerékpársportban ma már lehetetlen lenne így versenyezni – és szerinte ez így is van jól.
Borítókép: Cyclingweekly/B.Hodes
