A körülményeket figyelembe véve talán meg is bocsájtható Maurice Garin-nek, hogy (feltételezhetően) csalt a következő évben. Annak ellenére, hogy összesítettben ő nyerte a második Tourt, a következő évben a Francia Kerékpárunió diszkvalifikálta, mert – bár sosem vallotta be – állítólag levágta a Tour első szakaszát – vonattal!
A verseny a fejlődéssel egyre inkább embert próbáló lett, vagy épp ellenkezőleg, a mai kerékpárosok eredményei már nem olyan különlegesek, mint a kezdeti időszak első (és már sajnálatos módon javarészt elfelejtett) győztesei által tekert idők?
(Tour de France 1906-ban. Forrás: wikimedia.org)
A Tour kezdeti idejében maga a futam megerőltetőbb és kimerítőbb volt, mint a jelenlegi. Sok különbség elsőre szemet szúr, ha a korai évek régi fotóira pillantunk. A mai kerékpárok alkatrészeit és anyagait össze sem lehet hasonlítani a hajdaniakkal. A modern, profi kerékpárosok edzett fizikumát nem lehet egy lapon említeni azon lelkes amatőrökékkel, akiknek az edzése annyiból állt, hogy biciklivel jártak munkába vagy szabadidejükben tekertek.
A kezdetek hősei nem követtek semmilyen speciális étrendet, és nem volt pihenőidejük a szakaszok végén, pedig azok sokkal hosszabbak voltak, mint ma. Tilos volt technikai problémák esetén segítséget nyújtani, így szervízcsapatról szó sem lehetett. Nem maradt más nekik, mint kemény munka, hektoliternyi izzadság és a meg-tudom-csinálni hozzáállás. Nagy erőfeszítés a siker garanciája nélkül – csupán igazi, tiszta sport.
Ma már nem a Párizsig való eljutásról szól, hanem stratégiákról és az összképről, hiszen pontokat kell nyerni az UCI World Tourhoz. Néhány kerékpáros számára egész egyszerűen azért fontosabb megnyerni bizonyos szakaszokat, mint viselni sárga trikót, mert hegyi menőként vagy sprinterként specializálódtak.
(Maurice Garin, az első Tour de France bajnoka. Forrás: wikimedia.org)
Nehéz lenne tehát kikiáltani, hogy ki e legendás rendezvény legnagyobb hőse – még akkor is, ha néhány gladiátor több alkalommal is diadalmaskodott az előző kilencvenkilenc Touron. Maurice Garin kéményseprő volt, nem versenykerékpáros. Louis Trousselier, a harmadik Tour győztese, dezertőr katona volt, aki az egynapos kimenő végén nem tért vissza a kaszárnyába; inkább kivett egy hónap szabadságot, hogy végigtekerje a Tourt. Vannak, akik a régmúlt úttörőire tekintenek a Tour történetének igazi hőseként, mert ők tisztán és teljesen egyedül versenyeztek.
Alapvetően minden egyes kerékpáros igazi hős, aki megmássza a francia hegyek meredek, látszólag végtelen hajtűit az égető napsütésben vagy szakadó esőben, hogy végre elérje a kiemelkedő csúcsokat, majd újra alászálljon és három hét szenvedés és gyötrő kimerültség után megpillantsa az Eiffel-tornyot.
