Noha a verseny még javában tart, az már most valószínűnek tűnik, hogy az idei Giro d’Italia legemlékezetesebb figurája Biniam Girmay marad.
Az eritreai bringás tragikomikus története bejárta a világot: azok után, hogy a 10. szakaszon sporttörténelmi sikert aratott, és ő lett a Giro első fekete szakaszgyőztese, a pódiumceremónia során az odakészített pezsgővel úgy szemenlőtte magát, hogy előbb kórházba kellett vinni, majd másnap fel is adta a viadalt. A banális sportsérülések eddig sem vékony könyve új, egészen szürreális fejezettel gazdagodott tehát, és noha az első pillanatokban sokan még Girmayjal együtt csak nevettek a malőrön, miután kiderült, hogy az eleinte mókásnak tűnő eset valójában annyira komoly, hogy a Wanty bringásának versenyébe került, mindenki hitetlenkedő fejcsóválással fejezte ki sajnálatát.
Már csak azért is, mert Biniam Girmay a hírek szerint nemcsak a kerékpársportkedvelők körében örvend egyre nagyobb népszerűségnek, hanem a mezőnyben is nagyon kedvelt figura kedvessége és szerénysége miatt. Csapattársa, a Girón is elsősorban érte dolgozó és neki rengeteget felvezető Peák Barnabás közelről ismeri Girmayt, és ő jellemezte úgy még a Giro rajtja előtt, hogy „végtelenül jó srác”, egyúttal azt is elárulta, társaival együtt testközelből tapasztalhatták, hogy Afrikában már most hatalmas sztár, hazájában egyenesen nemzeti hős, akkora rajongótáborral, hogy azt el sem hinnénk – pedig a karrierje tulajdonképpen még csak most kezd igazán beindulni…
Ez persze nem annyira meglepő, ha kicsit jobban megnézzük Eritrea viszonyait. Az Afrika keleti szarvánál fekvő koldusszegény ország a mai napig a világ egyik legelzártabb és legmostohább körülményekkel bíró országa, a Wikipédia szerint sok tekintetben csak Észak-Koreával említhető egy lapon, a lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él – a kerékpár azon nagyon kevés dolog között szerepel, amely kitörési pontot jelenthet a reménytelenségből. Ez az utóbbi évek tendenciáin is meglátszik, egyre több ügyes eritreai bringás kerül ki a nemzetközi mezőnybe, hiszen alkatuk és szívósságuk alapvetően tökéletesen alkalmassá teszi őket erre a nehéz sportra. Az első fecske Daniel Teklehaimanot volt, aki 2015-ben első afrikaiként a Tour de France pöttyös trikóját is viselhette, majd a Girón is volt rajta a hegyi mez, de érdemes még megemlíteni Henok Mulubrhant vagy a mostani Girón szintén jelenlévő Natnael Tesfatsiont, aki ugyancsak emlékezeteset alkotott: a blockhausos hegyi szakaszon elnézett egy kanyart, és nagy sebességgel lebukfencezett az útról a fák közé…
A legnagyobb sztár azonban az abszurd pezsgődugós balesetével együtt is Girmay, aki idén a Gent–Wevelgem nagy belga egynapos klasszikust is megnyerte, a Girón pedig a budapest–visegrádi nyitószakaszon a második helyen végzett Mathieu van der Poel mögött, Balatonfüreden negyedikként száguldott a célba, és ezek után is szerzett még egy negyedik és két ötödik helyet, mielőtt jött a történelmi siker és a balul elsült ünneplés. Szóval ez most így alakult, de a lényeg, hogy Girmaynak minden esélye megvan arra, hogy az elkövetkező években olyan eredményeket produkáljon, hogy végül ne ez a szerencsétlen baleset jusson eszébe mindenkinek a neve hallatán.
fotók: Luca Bettini/AFP
