A páros hangsúlyozta, hogy a projekt hátterében nem állt semmilyen jótékonysági törekvés. A cél egyszerűen a helyi falvak, városok és nyomornegyedek lakóival átélt közös szórakozás/móka volt, amikor és ahol csak alkalom adódik.
Az első feladatuk Pesawarba érkezésük után, egy biciklis riksa megvétele volt, hiszen Csehországból elég bonyolult lett volna magukkal hozni egyet. Sajnos azonban ezt nem sikerült kivitelezniük, ugyanis a keresés felkeltette a helyi hatóságok figyelmét. Sehogyan sem értették, miért akarná két cseh fickó keresztülbiciklizni Pakisztánt egy riksával.
A helyzet odáig fajult, hogy Jan-t és Ondrej-t kihallgatta a helyi titkos szolgálat, majd el kellett hagyniuk Peshawart, és Islamabadból folytatni útjukat. Itt végül sikerrel jártak, és vásároltak egy Sohrab névre hallgató riksát. Ezután egy generátorral, és egy külön ehhez a projekthez készített filmvászonnal, végre kezdetét vehette a majdnem 5 hónapon át tartó kaland.
A riksák, amelyeket a két biciklis az út során igénybe vett, nem voltak túl high-tech minőségűek, ám az út során mindig találtak valakit, aki segített a javításukban, vagy extra alkatrészekkel szolgált.
“Úgy gondolom a legnagyobb kihívás az úton a saját lustaságunk volt” – Ondřej Kašpar
Az eredeti tervük az volt, hogy 100 nap alatt megtesznek 2500 km-t, és minden este levetítenek egy filmet. Nem meglepő módon ez nem valósulhatott meg. Végül összesen 31 vetítést sikerült a kalandoroknak megszervezni (beismerve, hogy ennek egyik oka rendszeres lebetegedéseik voltak). Néha akkor is elmaradt a mozizás, ha nem volt kedvük hozzá.
A vetítések helyszínei spontán alakultak. Amint megérkeztek valahová, elmagyarázták tervüket a köréjük gyűlt, kíváncsi, helyi gyerekeknek, akik továbbadták a hírt. Ennél egyszerűbb és hatásosabb reklám nem is kellett. A vetítőknek, ahogy korábban is említik, egyáltalán nem állt szándékukban az eseményt jobb színben feltüntetni, mint amilyen valójában volt.
És mi a helyzet a túra kinematográfiai részével? Az ember azt gondolná a Gettó Milliomos aratta a legnagyobb sikert, ám mint kiderült, korántsem ez volt a helyzet. Az egyik legnépszerűbb az indiai Dhoom trilógia volt. A Dzsungel könyve szintén nagy nézettséggel büszkélkedhetett. Ám az igazán nagy durranás a Jégkorszak 4 – Vándorló kontinens volt, a családi film minden korosztály számára szórakoztatónak bizonyult.
“Az embereket nem különösebben izgatta az ottlétünk és a vetítések. Remélhetőleg volt, akinek örömet okoztunk ezzel, de senki sem ájult el a boldogságtól.” – Ondřej Kašpar
Rövidre zárva a történetet, miután megérkeztek Delhibe, és az utolsó filmet is lejátszották, Jan és Ondrej összepakolták a holmijukat, beleértve hű társukat, Sohrabot is, és hazarepültek. Az útjukról készült vlogot itt találjátok.
