„Klasszikus Roubaix” – mondta az újságíróknak Luke Durbridge, a Team BikeExchange–Jayco kerekese. „Szökni nem lehetett, szétszakadtak a csoportok, bukások, defektek, emberek mindenhol, és az idő felében fogalmam nem volt, hol vagyok a por miatt.”
Pedig ez a Classic egyáltalán nem volt klasszikus, elsősorban az Ineos Grenadiersnek köszönhetően. Az istálló kemény csapatmunkával érte el, hogy a holland Dylan van Baarle látványos győzelmet szerezzen, miután két héttel korábban a Flandriai körúton a lenyűgöző második helyen végzett. Ez volt a valaha volt leggyorsabb Párizs-Roubaix futam, 45,79 km/h átlagsebességgel száguldottak át a versenyzők a 257,2 km-es távon, beleértve az 54,8 km-es macskaköves szakaszt is!
Thierry Gouvenou versenyigazgató szerint a macskaköves út szerencsére szokatlanul jó állapotban volt idén.
„Nem emlékszem, hogy a macskakövek valaha is ilyen szárazak és jók lettek volna” – mondta a rajt előtt. „Kivételesen ki vannak száradva! Általában a verseny előtt még finomhangolni kell a terepet, de most nem ez a helyzet.”
Ez nem akadályozta meg a versenyzőket abban, hogy a verseny során rendkívül sok defektet kapjanak, ideértve a második helyezett Wout van Aert-et, az ötödik Matej Mohoričot, Filippo Gannát, Jasper Stuyvent és még van Baarle-t is. Egyesek a legtöbb versenyző által használt tömlő nélküli gumikat hibáztatják.
A 2012-es Tour de France-győztes Bradley Wiggins szerint azonban a verseny igazi eseménye korábbi csapatának, az Ineos Grenadiersnek a teljesítménye volt.
„Megtörték a hagyományt ezen a versenyen” – nyilatkozta. „Általában az első 100 km-en minden csapat kivár, de az Ineos idén sutba vágta a szabályokat.”
Mégpedig úgy, hogy már a verseny elején rátapostak a pedálra, egy olyan szakaszon, ahol az erős oldalszélben a többiek, például Aert és Mathieu van der Poel még csak ébredezett.
„Ilyet még soha nem láttunk Párizs-Roubaix-n” – mondta Wiggins az Eurosportnak. Azt is megjegyezte, hogy olyan versenyzőkkel, mint Ben Turner, Magnus Sheffield, Filippo Ganna és Tom Pidcock, Ineos egy remek Classics csapatot állított össze, mely a Grand Tours-on is felbecsülhetetlen érték lehet Egan Bernal és Geraint Thomas támogatásában.
Van Aert, a világ legjobb macsakaköves versenyzője a cél előtt szépen behozta a lemaradását, 1 perccel és 47 másodperccel a győztes mögött ért célba. Figyelemre méltó teljesítmény ez a Jumbo-Visma belga kerekesétől, akinek a hónap elején ki kellett hagynia a Flandriai kört a Covid miatt.
„Egyáltalán nem vagyok csalódott, nagy meglepetés, hogy ilyen jól éreztem magam a versenyen, valójában örülök a második helynek és büszke vagyok rá” – mondta a verseny után az újságíróknak Van Aert.
Van der Poel azonban csalódást keltő kilencedik helyen végzett, 2 perc 34 másodperccel van Baarle mögött.
És ne feledkezzünk meg a szlovén Mohoričraról se (Bahrain Victorius), aki 80 km-en keresztül az élmezőnyben tekert, majd 38 km-el a cél előtt defektet kapott. Végül beérte az élmezőnyt, de a győzelemre már nem volt esélye.
Nem is beszélve a QuickStep-AlphaVinyl csapat tagjáról, Yves Lampaertről, aki a dobogó felé tartott, Baarle-t üldözve, amikor egy néző túl közel került az akcióhoz egy macskaköves szakaszon, beleakadt Lampaert kormányába, és a földre küldte a 31 éves versenyzőt. Lampaert leporolta magát és folytatta a versenyt, de a 10. helynél nem tudott jobb helyen beérni.
