Az árnyékban tekernek, mindig ott, a csapat vezetője mellett. Üldöznek, vizet és gélt szállítanak, és gondoskodnak arról, hogy a vezetőjük pihenhessen és készen álljon megnyerni a versenyt. Ezek a hősök ritkán szereznek szakaszgyőzelmet, de nélkülük a TdF (és minden más verseny is) teljesen kiszámíthatatlan lenne. Az igazi hős egy versenyen nem más, mint a domestique.
Történelem
Nem titok senki előtt, hogy a kisebb légellenállás kisebb erőfeszítéssel elért magasabb sebességet jelent. Természetesen ezt a profik időtlen idők óta tudják, amióta csak léteznek versenyek. A mások mögé bújás hozta a mezőnyök ötletét, hiszen ezzel a taktikával megoszthatja a csapat az erőfeszítéseket. Az együttműködés nem csak izgalmas, de a célbajutás alapja is. Természetes, hogy ha van valaki, aki csak neked nyújt szélárnyékot, az hatalmas előny. Pontosan ez volt a célja Henri Pepinnek is, amikor felkérte Jean Dargassies-t és Henri Gaubant, hogy biztosítsák Tour-győzelmét 1907-ben. Ők voltak az első domestiqe-ok, és bár Pepin terve rosszul sült el, és az ötödik szakaszban kiszállt a versenyből, a szerep azóta is megmaradt.
Akikből vezetők lettek
Nem nehéz elképzelni, hogyan emelkednek ki az árnyékból ezek az erős kerekesek. Minden idők legnagyobb győztesei szinte valamennyien domestique szerepben kezdték, mielőtt esélyük lett volna szakaszgyőzelemre, vagy a legjobb hegyi menő vagy sprinter cím megszerzésére. Néhányan felülmúlták azokat a bicikliseket, akiket annak idején szolgáltak. Lucien Aimar például megnyerte a Tour-t 1966-ban, miután lehagyta Jacques Anquetilt. Greg LeMond mindössze egy évvel azelőtt lett először Tour-bajnok, hogy Bernard Hinault segítője volt, és a kerékpársport egyik legnagyobb legendája lett. Ugyanígy Jan Ullrich és Chris Froome 1997-ben, illetve 2013-ban.
Az erős egyének soha nem maradnak mások árnyékában. Végül senki nem domestique-éveikről emlékszik rájuk, hanem a később szerzett hatalmas dicsőségükről. Most azonban nem velük fogunk foglalkozni, hanem azokkal, akik rengeteg odaadással támogatták társaikat egész karrierjükön át.
3. Alain Vigneron
Mini-ranglistánk harmadik helyét volt a legnehezebb kiválasztani. Annyira sok, nagy név között kellett döntenünk. Olyan legendákat is felírhattunk volna ide, mint Pierre Everaert, Jean-François Bernard, Marino Alonso, Frans Mintjens, Victor Van Schil és Jozef Spruyt. Alain Vigneron azonban olyat tett, amit ezek közül a kerékpárosok közül még soha senki. Nemcsak öt alkalommal segítette csapatát és csapattársát megnyerni a világ legnagyobb kerékpáros versenyét, de ezt két különböző csapattal is megtette, és három különböző csapatvezetőt segített az összetett első helyére.
Alain 1980-ban állt először rajthoz a Tour-on, és 1981-ben juttatta Hinault-ot elsőként a célba. Majd ’82-ben és ’85-ben újra. Egy évvel később Laurent Fignon neki köszönhette, hogy sárga mezben állhatott a Tour dobogójára. 1984-ben csapatot váltott Hinault-tal, és csatlakozott a La Vie Claire-hez, ahol két győzelemhez járult hozzá, egyszer Hinault személyében (1985), egyszer pedig LeMondében (1986).
Pályafutása során 4 szakaszt nyert meg, de ezek közül csak egyet a Tour-on, 1985-ben. Vigneront pályafutása során nagy tisztelet övezte, és nem meglepő módon a 80-as évek összes nagy kerékpárosa izgatottan várta, hogy vele versenyezzen. Alain az egyik legerősebb versenyző valaha, bár ritkán került reflektorfénybe.
2. Lucien Didier
A luxemburgi versenyző rövid, de rendkívül emlékezetes karriert futott be. A 12 év alatt, amit Didier kerékpárosként töltött, két olimpián vett részt, 1972-ben és 1986-ban, de egyiken sem szerzett nagy hírnevet. ’78 és ’84 között azonban, a legaktívabb évei során minden idők egyik legemlékezetesebb domestique-ja lett. Hat Tour de France-versenyen vett részt, és sikerült mind a hatszor győzelemhez segítenie csapatát. Didier gondoskodott róla, hogy Bernard Hinault négyszer, Laurent Fignon pedig kétszer megnyerje az összesített versenyt.
Bár nem sok egyéni győzelmet aratott pályafutása során, Didier megtestesítette mindazt, ami egy tökéletes domestique – erős volt és elkötelezett, és mindig kész volt feláldozni a dicsőséget a csapata győzelméért.
1. Jean Stablinski
Ha igazi domestique-legendát keresel, megtaláltad. A lengyel származású francia kerekes az, amivé minden segítő válni akar – megbízható, stabil és elhivatott. 16 éves pályafutása során Jacques Anquetil mind az öt Tour-győzelméhez hozzájárult. Miután Anquetil abbahagyta a kerékpározást, Stablinski Lucien Aimarnak és Roger Pingeonnak segített elérni ugyanezt.
Stablinskinek azonban jutott néhány egyéni siker is. Hat év alatt 4 országos országúti bajnokságot nyert és kétszer lett második, ami a mai napig megdöntetlen rekord. Pályafutása során több mint 105 egyéni győzelmet aratott, köztük 5 szakaszgyőzelmet a Tour de France-on, kettőt a Giro d’ Italia-n.
Filmbe illő történetének köszönhetően kerékpárosok inspirációjává vált világszerte. Túlélte a második világháború borzalmait, édesapját azonban elvesztette egy bányabalesetben, amikor 14 éves volt. Neki kellett dolgoznia helyette, hogy el tudja tartani a családját. Első biciklijét egy harmonikaversenyen nyerte, édesanyja azonban nem helyeselte az új hobbit, így megpróbálta tönkretenni a járgányt. A zavaros gyerekkor ellenére 16 évesen versenyezni kezdett, következő két évtizedben pedig minden idők egyik legemlékezetesebb versenyzőjévé és a legnagyobb segítőjévé vált, aki valaha is megfordult a Tour-on (vagy bárhol máshol). 2007-ben Jean Stablinski hosszadalmas betegség, és a kerékpározásnak szentelt hosszú és boldog élet után elhunyt.
Ritkán látjuk a sárga trikót a legjobbakon
Ez a három kiváló domestique példája megmutatja, hogy a Tour de France-t nem a legjobb kerekesek nyerik, hanem azok, akiknek a legjobb a csapatuk. Persze, biztosan segít az is, ha valaki meg tudja mászni az Alpe d’Huez-t fél óra alatt, de ez már egy másik kérdés.
