Wiremu Paratene 1909-ben Új-Zélandon született. Édesanyja belehalt a szülésbe, így nagymamája nevelte, aki sajnos szintén hamarosan elhunyt. Az árva fiú nevelőszülőkhöz került, akik megváltoztatták a nevét William (Bill) Pratney-re. Ekkortájt derült ki, hogy Billnek különös tehetsége van a sportokban, amit érdemes kamatoztatni. A szegény fiúnak kevés lehetősége volt, első biciklijét kénytelen volt egy ágykeretből összeeszkábálni.
Az ifjú „vasember” (ahogy becézték) karrierje 1926-ban indult, méghozzá igen intenzíven. 1930-ban egy aucklandi versenyen borzalmas balesetet szenvedett. A szerencsétlenség másik résztvevője azonnal meghalt. Bill szintén élettelennek tűnt, így otthagyták az utcán. Szerencséjére néhány órával később egy járókelő észrevette, hogy megrándul a keze, így végül kórházba került.
Három napig kómában volt, de túlélte. A kórházban senki nem jósolt neki semmi bíztatót a biciklizéssel kapcsolatban. Csodával határos módon három hét alatt felépült, és az Új-zélandiak visszakapták kerékpáros szuperhősüket, jobb formában, mint valaha. Pratney innentől kezdve mindent vitt, az összes versenyt megnyerte, egészen a 200 km-es távig. Ez a szokása ragasztotta rá a „Bye Bye Bill” (Viszlát, Bill!) becenevet. Az utolsó szakaszos sprintjei legendásak lettek.
1937-ben legyőzte a híres Harry Watsont, Új-Zéland első Tour de France-indulóját. 45 évesen megnyerte a Timaru-Christchurch szakaszon zajló versenyt. Ugyanebben az évben részt vett egy 6 napos versenyen és megfűszerezte teljesítményét egy 12 órás szakasszal, mivel egyik csapattársa sérülése miatt nem tudott részt venni az eseményen.
47 évesen vonult nyugdíjba. Majdnem negyven évvel később úgy döntött, ideje visszatérnie. És így is tett. 1991-ben Bill Pratney regisztrált az ausztráliai Masters Games-re. Néhány hónap edzés után ismét elhozta az aranyat, negyven évvel fiatalabb riválisai orra elől. Illetve nem hozta el, ugyanis nem ő lett a hivatalos nyertes: 83 év volt a játék felső korhatára.
Bill utolsó nagy versenyére 86 éves korában került sor. Hat évvel később elköltözött a kerékpárosok mennyországába, ahol biztosan azóta is azokon nevet, akik negyven évesen kiöregednek a szakmából.
