1. szakasz : Utrecht – Utrecht, csapatidőfutam, 23 km
Idén három éve, hogy bármelyik Grand Tour csapatidőfutamot szervezett volna, és a legutóbbi szintén a Vueltán zajlott le, 2019 szeptemberében. Szerencsére a verseny fenntartja ezt a hagyományt, és olyan élményt ad a szurkolóknak, ami 2015 óta a Giróról, 2019 óta pedig a Tour de France-ról is hiányzik.
Semmiképp nem szabad kihagyni tehát az első szakaszt, ha szeretnéd átélni a teljes Vuelta-élményt és gyorsan megérteni a mezőny alkotta összképet.
A 2022-es nyitószakasz ugyanis majdnem kétszer olyan hosszú, mint a 2019-es időfutam volt. Az ex-kerékpáros Fernando Escartín, aki részt vett az idei verseny útvonalának megalkotásában, kiemelte, hogy „nagyon nem mindegy”, hogy 13 vagy 23 km-ről van szó.
„Oké, nem lesznek túl nagy különbségek a legerősebb csapatok között. Ha viszont egy favorit nem túl erős csapattal áll rajthoz, akár perceket is veszíthet egy ilyen hosszú szakaszon.”
Ráadásul a szezon végéhez közeledve egyre nehezebb a csapatoknak megtalálni a legjobb felállást – és egy csapatidőfutam kíméletlenül megmutatja a legkisebb gyengeségeket is.
2. szakasz: Elche – Alicante, időfutam, 31,1 km
Az, hogy a szervezők a verseny közepére tették az egyéni időfutamot, jelentős változást jelenthet.
„Egyrészt, az időfutam egy pihenőnap után jön, és van, aki számára ez problémát jelenthet” – mutatott rá Escartín. „Már ettől is érdekesebb lesz ez a szakasz.”
„Ráadásul” – ellentétben a legutóbbi, dimbes-dombos időfutammal a 2016-os Vueltán, amit Chris Froome nyert meg – „az idei szakasz egy elég hosszú, sík részt is tartalmaz, ami megnehezíti a mászók dolgát. Persze, a verseny második felében még lesz lehetőségük megmutatni, mennyire erősek a hegyekben.”
A volt versenyző szerint azonban nem lesznek nagy különbségek a sprinterek között: „Valószínűleg az időfutam-specialistái között nem lesz több különbség 15-30 másodpercnél. Egy hegyi menő viszont 30 kilométer felett akár 90 másodpercet is veszíthet egy egy Primož Roglič (Jumbo-Visma) vagy egy Tadej Pogačar (UAE Team Emirates) típusú versenyzővel szemben. Vagy még többet.”
A szakasz második fele ráadásul nyitott utakon vezet végig, így a szél is megnehezíti majd a versenyzők dolgát.
3. szakasz: Martos – Sierra Nevada, 148,1 km
„Sok olyan cikk jelent meg az idei Vueltáról, ami azt állítja, hogy nem is lesz rajta nehéz szakasz” – mesélte Escartín a Cycling Weekly magazinnak. „Szerintem viszont alábecsülik Sierra Nevadát.”
Egyrészt, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen szakaszokon kell végigküzdeniük magukat a versenyzőknek, MIELŐTT elérnek Sierra Nevadáig. A Vuelta Salobreñától a Peñas Blancas csúcsáig tartó 12. etap egy száguldással indul a Földközi-tenger partjain, jelentős oldalszéllel. Ha ez nem lenne elég, az idei Peñas Blancas-szakasz 20 kilométeres emelkedő, ami 4 km-rel hosszabb, mint 2013-ban volt (ekkor képezte legutóbb az útvonal részét a hegység). Aztán jön a 14. etap, mindössze 24 órával Sierra Nevada előtt, ami Andalúzia legnehezebb emelkedője után La Panderán ér véget.
És csak ezután jön a több mint 4000 méternyi szinte függőleges emelkedőt tartalmazó hegyi szakasz, 148 kilométere. A 2017-ben lezajlott szörnyű mászás után idén megváltoztatták kicsit az etapot a szervezők: „Sok nehéz pillanata lesz idén is a 15. szakasznak, kezdve az Alto de Purche-vel, ami egy nagyon technikás, első kategóriás hegycsúcs. Ezután a lehető legrövidebb úton vezetjük le a mezőnyt a Hazallanas lábához. Végül ahelyett, hogy felmennénk a szokásos úton a síállomáshoz, amely folyamatosan emelkedik, de szinte végig sima és széles, egy rövidebb, de jóval nehezebb szakaszt választottunk, ami felvisz a csúcsra. Ha valaki itt támad, nagy előnyre tehet szert.”
4. szakasz: Trujillo – El Piornal, 190 km
Nem sokan vannak a versenyzők között, akik megtapasztalták az El Piornal-hoz vezető első kategóriás mászás nehézségeit, talán Valverde az egyetlen.
Ennek az az oka, hogy az El Piornal Nyugat-Spanyolország egyik legtávolabbi területén található, Extremadura határvidékén, ahova ritkán látogat el a Vuelta – bár tavaly megtette. Escartín azt állítja, hogy ilyen ismeretlen mászás lévén, segíthet abban, hogy a Vuelta kilenc csúcspontja közül a nyolcadik a verseny egyik legfontosabb napjává váljon.
„Nem meredek, de könyörtelen. Legalább három különböző módja van a feljutásnak, és idén mindegyiket megtesszük, beleértve a 2004-es szakaszt is, ami Yuste kolostora mellett vezetett. A verseny végéhez közeledve a fáradt kerekeseknek különösen nehéz lehet ez a hullámzó terep. Az utolsó emelkedő sem túl meredek, viszont 15 km hosszú, így könnyen kifoghat néhány versenyzőn.”
5. szakasz – Navacerrada, 175,5 km
A környék egyik emelkedője sem különösebben hosszú vagy meredek, szinte mindegyik kivételesen minőségű és széles útból áll, és egyenként egészen nyájasak.
Escartín szerint azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni egy kulcsfontosságú tényezőt: azt, hogy nem egyenként kezeljük őket. Gyorsan jönnek egymás után az emelkedők, és nem lesz idő köztük pihenni. Ráadásul a verseny utolsó hetében a kerékpárosok már azt érzik, nincs vesztenivalójuk, és a végletekig hajtják magukat.
„Ezen a részen mindig történik valami.” 2015-ben Fabio Aru itt ejtette ki a vezető Tom Dumoulint és ezzel megnyerte a Vueltát!
„Nagyon nehéz lenne egy olyan erős csapatot legyőzni, mint a Jumbo-Visma egy ilyen szakaszon, de persze bármi megeshet. Mivel az emelkedők nagyon közel vannak egymáshoz, nem csak az egyén, hanem a csapat teljesítménye is számít. Lenyűgöző utolsó nap lesz!”
Forrás: cyclingweekly.com
Borítókép: © Movistar team