Mert ha tudsz valamit a női kerékpározásról, akkor tudod, hogy milyen lenyűgöző történet vezetett a francia verseny megrendezéséig, tele bajnokokkal, akik hihetetlen nehézségeket győztek le, hogy a sportág elérje mai formáját. Bár a nők az 1800-as évek óta versenyeznek (akárcsak a férfiak), a dokumentáció igencsak hiányos. A fejlődés számos olyan eseményen vezetett keresztül, melyek néhány évig virágoztak, aztán finanszírozás hiányában elenyésztek.
Szerencsére ez azonban változni látszik! Most, hogy lezajlott a 2022-es Tour de France Femmes, itt az ideje kicsit visszanézni a múltba: milyen ikonikus pillanatok kövezték ki a jelen nagyjainak útját?
Beryl Burton új (női és férfi) rekordot állított fel a 12 órás időfutamon
Nem beszélhetünk a női kerékpározásról Beryl Burton említése nélkül – és ennek jó oka van. A kerékpározás úttörője háztartást vezetett és gyereket nevelt, miközben 96 brit bajnoki címet szerzett 30 éves karrierje során. Köztük 25 egymást követő időfutam bajnoki titulusát, négy évtizeden át.
Az egyik legszebb pillanata 1967-ben történt, amikor egy 12 órás időfutamon új rekordot állított fel, mind a női, mind a férfi kerékpározásban. Ahogy az a nevéből is látszik, egy nagyon megerőltető versenyről van szó, ahol Burton 99 férfit előzött meg. A második helyezett Mike McNamara lett, aki szintén a férfi rekord megdöntését vette célba. Jó versenytársként Burton vigasztalta, amikor elhaladt mellette. Szép volt, Beryl!
Connie Carpenter-Phinney történelmet írt az 1984-es olimpián
Az 1984-es olimpia volt az első alkalom, hogy a női kerékpározás is versenyszám lett, és azt, hogy már rég itt volt ennek az ideje semmi sem bizonyította jobban, mint a kb. 200 000 ember, aki a helyszínen szurkolt. 45 versenyző állt rajthoz, köztük a francia Jeannie Longo is, mint egyértelmű favorit. Amikor azonban elszakadt a lánca egy sprint során, már bárki nyerhetett.
Úgy tűnt, Rebbecca Twigg ér először célba – legalábbis azelőtt, hogy Connie Carpenter-Phinney kései lendülettel megérkezett a versenybe és egy módszeres sprinttel átvette a vezetést. 80,3 km versenyzés után Carpenter-Phinney lett az első nő, aki aranyérmet nyert olimpiai kerékpározásban, és mindössze hat centiméterrel győzött. Az izgalmas és kiszámíthatatlan küzdelmet imádta a közönség. Ízelítőt nyújtott abból, amire aztán még olyan sokat kellett várni.
Nicole Cooke halomra halmozta az elismeréseket 2008-ban
Szintén a történelemkönyvekbe illik Nicole Cooke brit versenyző 2008-as szezonja, ami minden bizonnyal hozzájárult a sport fejlődéséhez. Győzött a pekingi olimpián, és ő lett a történelem első brit női sportolója, aki olimpiai aranyérmet nyert kerékpározásban. De nem üldögélt a babérjain: ugyanebben az évben megnyerte a világbajnokságot – ő volt az első kerekes, aki ugyanabban az évben két ilyen eredményt is elért. Ezek a lenyűgöző sikerek segítették elő, hogy komolyan vegyék a női kerékpározást a szponzorok is.
Marianne Vos elképesztő szezont zárt 2012-ben
Marianne Vos, akit már többször illettek a világ legjobb versenyzője névvel, több mint egy évtizeddel ezelőtt írta be magát a történelembe. 2012-ben négy különböző szakágban szerzett győzelmet: országúti versenyzésben, pályaversenyzésben, hegyi kerékpározásban és cyclocrossban. Érdemes megemlíteni, hogy soha egy férfi sem dominált egyszerre ennyi területen.
Visszatérve Voshoz: 2012-ben, 25 évesen Vos megnyerte az olimpiai országúti versenyt, a világbajnoki országúti versenyt, a női Girót és a világkupát. Számos lap nevezte az év kerékpárosának, és kritikus szerepet játszott abban, hogy felkerüljön a sport a térképre. Ezután a szezon után tartott néhány év szünetet, majd újra nyeregbe ült, és idén megszerezte a Tour de France Femmes zöld trikóját! Nem csak két keréken tevékeny: merész szószólója a nemek közötti egyenlőségnek a sportban és fáradhatatlanul küzd más nők sikeréért is.
2021-ben megrendezték az első Párizs-Roubaix Femmest
Az utolsó mérföldkő, amely megnyitotta az utat a Tour de France Femmes számára, egy másik ikonikus francia verseny megrendezése volt, amire már régóta vártak a női kerekesek. A Covid miatt több mint egy év késéssel, de megvalósult a Párizs-Roubaix Femmes. Az útvonal a férfiak szakaszainak lerövidített változata volt, azonban így is volt lehetőségük a nőknek is a síkos, sáros macskakövön tekerni az időszerű esőzésnek köszönhetően. Még 80 km volt hátra a versenyből, amikor Deignan elsőként érte el a macskaköves szakaszt, és meg is őrizte az előnyét. Diadalmenete döntő pillanat volt a női mezőny számára, és tovább építette a sportág történetét és kultúráját.
