Ha valaki minden nap órákat tölt a nyeregben, akkor az agyában visszafordíthatatlan változások következhetnek be. Figyelj oda az árulkodó jelekre, amikből sejteni lehet, hogy valamelyik barátod kórosan bicikli függő lett.
Az emlékeik több mint fele a Strava alkalmazásban tárolódik.
Az összes kátyút ismerik a városban.
Sosem mennek lifttel, mindegy hány emelet van.
50-et ver a szívük percenként, és mégis úgy tűnik, hogy még élnek.
A pincében és a padláson is biciklit tárolnak.
A biciklitúrákat szavak helyett wattokban mesélik el.
A biciklijük kétszer annyit ér, mint az autód.
Ha az izmaik elfáradnak estére, akkor tekernek még 50-60 kilométert, hogy kilazítsák.
Akár 10 csésze ristrettót is meg tudnak inni egy nap, mégse kerülnek a kardiológiára.
Ha belemerülnek a titánium, a karbonváz, a sebességváltó, a láncvilla és az ülésmagasság témakörébe, észre sem veszik, hogy már fél órája nem figyel senki.
Ha új autót vesznek, mindig azt számolgatják, mennyi idő alatt lehet berakni a bringát a csomagtartóba.
Tényleg tudják, mi történik, amikor a Tour de France-ot nézitek a tévében.
Nem okoz gondot nekik, hogy a haverjuk fenekét bámulják testhezálló nadrágban órákig, és ez a szexuális irányultságukat sem érinti.
Karácsonyra, szülinapra, de még Valentin-napra is csak biciklis ajándékokat kapnak.
Fejből tudják, hogy egyes ételeknek mekkora a kalóriatartalma.
Még a kocsmában is úgy ülnek, hogy a lehető legkisebb legyen a légellenállás.
Az átlagos testsúlyuk nem haladja meg az 50 kilót – biciklivel együtt sem.
