Zsolt a második (198 km, 1651 m szint) és a harmadik (192 km, 185 m szint) szakaszt tekerte le, így összesen több mint 390 km-t és 1836 méter szintet ment. A versenyre fiát, Márkot vitte magával, aki apjához hasonlóan szintén nagy kerékpár-rajongó.
Mennyire volt nehéz teljesíteni a távot és a szintet? Hány részletben sikerült?
Elsőként a 3. szakaszt tekertem le két részletben, azután láttam, hogy van még időm, így a 2. etapot választottam, amit szintén két részletben terveztem letekerni. Sajnos eltört egy küllőm, így végül kellet egy harmadik tekerés is, hogy meglegyen a táv. A többi etapnál sajnos a szintgyűjtés nehezebb lett volna, mert errefelé nincsenek magas hegyek, így ezeket a szakaszokat idő hiányában el kellett vetnem.
Mennyire követed közelről az élsportot? A korábbi években is figyelemmel kísérted a Tour de Hongrie-t?
A kerékpárversenyeket néhány éve kezdtem el komolyabban követni, bár valamilyen szinten korábban is figyelemmel kísértem őket. A nagy kedvenc a Giro d’Italia, így amikor 2019-ben megtudtam, hogy a következő évben Magyarországon lesz a Grande Partenza, nagyon megörültem. Sajnos a pandémia miatt ebből semmi nem lett, de idén beteljesült a vágyam és mégiscsak élőben nézhettem két szakaszon a Giro versenyzőit, az pedig csak hab a tortán, hogy a mezőnyben három magyar is ott lehetett. A Tour de Hongrie-n is mindig élőben szurkoltam, valahányszor Székesfehérváron keresztül haladtak, vagy éppen itt volt a befutó. Most is rohantam munka után, hogy le ne késsem az első szakasz végét!
Milyen érzés volt megnyerni a VIP belépőket?
Nem gondoltam volna, hogy én leszek a szerencsés, aki végül a Kékestetőn szurkolhat. Elsőre nem is fogtam fel, épp egy ügyfél volt nálam, amikor rápillantottam a levélre, ebédszünet előtt végül elolvastam figyelmesen és rögtön írtam is a fiamnak, hogy vasárnapra nehogy programot csináljon. A kollégák csak néztek, mi ez a hatalmas vigyor, amikor elújságoltam nekik a hírt! Van köztük is jó pár bringás.
Meséld el a királyetap napját!
Már Mátrafüredre érkezéskor látszott, hogy nagy tömeg lesz, sokakat érdekelt a királyetap, biztosak voltunk benne, hogy fantasztikus lesz a hangulat. Rengetegen érkeztek bringával, a mátraházi hegyi hajrát követően ők is feljöttek a Kékestetőre, ahol a versenyzőknek járó ováció fogadta mindannyiukat. Ahogy nőtt a tömeg és fogyott a táv a versenyzők előtt, úgy emelkedett a hangulat is, a reklám karaván érkezését követően pedig már nagy volt a hangorkán. Amikor a mezőny Mátraházán bevette a jobbost, érezhetően nőtt a feszültség, hogy aztán egy hihetetlen izgalmas befutó legyen a végére.
A kedvenc pillanat egyértelműen az volt, amikor Dunbart alig 30 méterrel a cél előtt előzte Tiberi, aki elképesztő tempóval érkezett és 200 méterrel a cél előtt is még jócskán a versenytársa mögött volt.
Fantasztikus volt élőben látni olyan versenyzőket, mint Viviani, Groenewegen, Lutsenko, Rosskopf, Jakobsen, vagy épp Dina Marci. Utóbbi kettőtől sikerült autogramot is szereznem a mezemre. Ezek a nevek jelzik, hogy a Tour de Hongrie-t már más országok versenyzői is magasan jegyzik.
Kiknek szurkoltál?
Dina Mártonnak és Filutás Viktornak nagyon szurkoltam, Sajnos Filu már az első szakasz végén nagyot esett, így ezzel elszálltak az esélyei, ugyanakkor hatalmasat küzdött és végigcsinálta a versenyt. Nagyon nagy reszpekt neki. Marcinak pedig gratuláltam az eredményéhez, hiszen a legjobb magyar versenyző lett. Bár ez a tavalyi Giro szereplése után számomra nem is volt kérdés.
Örülök, hogy szurkolóként részese lehettem idén is a TdH-nak, és bízom, hogy jövőre is hasonló izgalmas versenynek nézünk elébe!
