A karbonszál igazi csodaanyagnak bizonyult. Ultrakönnyű, merev és szuper erős, és ami a bicikli vázszerkezetét illeti, nehezen akad hozzá hasonló. Mindenki szénszálas biciklit szeretne. Ezt az anyagot egykor kizárólag szakemberek állították elő és kerékpárosok milliói keresték fel őket. Idővel a gyártók száma jelentősen megnőtt, az árak pedig csökkentek. És úgy tűnik, a karbonszál örökké kitart, kivéve, ha valami miatt darabokra törik.
https://www.instagram.com/p/CLcGpQwh75K/?utm_source=ig_web_copy_link
Globális kérdés
Az utóbbi tulajdonsága azonban már globális problémává nőtte ki magát. Mivel a szénszál biológiailag nem bomlik le és nem fotodegradálható, örökké megmarad. Noha az jó hír, hogy a bicikli váza egész élete során biztonságos, az már kevésbé, hogy akkor sem bomlik le, ha megszabadulsz tőle.
A hulladéklerakókban magasan felhalmozott szénszálas vázak fényképei világszerte elterjedtek és a környezettudatos biciklisek kétszer is átgondolják, hogy megszabaduljanak-e régi szénszálas kerékpárjaiktól, valamint más alkatrészektől, például a vázaktól, a hajtókaroktól, a kormánytól és az ülésoszlopoktól.
A probléma az, hogy az acélból vagy alumíniumból készült biciklikkel ellentétben a szénszálas alkatrészek újrahasznosítása nem túl jövedelmező vállalkozás. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a szénszál örökké velünk maradhat.
Már a sportcikkek is problémát jelentenek, de valójában semmik a modern sugárhajtású repülőgépekhez képest. Vegyünk például egy Boeing Dreamliner repülőgépet, aminek megépítéséhez 23 tonna szénszál szükséges. Ezért a légipar volt az első, ami bevezetett egy szénszál-újrafeldolgozási programot annak érdekében, hogy megakadályozzák a szénszálak felhalmozódását, miután a repülőgépek bevégezték küldetésüket.
A szénszálak károsodása
Az újrahasznosítás fő problémája az anyag szerkezete. Az anyag a szilárdságát a hosszú szálaknak köszönheti. Miután összetörted vagy felaprítottad őket, ami az újrahasznosítási folyamat idáig elkerülhetetlen lépése volt, az anyag elveszíti természetes előnyeit és feleslegessé válik. Két alapvető tulajdonság – az erő és a merevség – elveszik az anyag elvágásánál.
A tiszta szénszál visszanyeréséhez szükség volt a gyanták eltávolítására, amelyek kötőelemként működnek, így tartják formában a szálakat. A magas költségek egy másik problémát jelentettek a szénszál-újrafeldolgozási folyamatban. Míg az alumínium vagy az acél újrahasznosítása ésszerűnek bizonyult, mert ugyanolyan vagy majdnem azonos minőségű anyagokat kaphattunk kevesebb pénzért, szénszálakkal sokkal több pénzt fizettünk egy csökkent értékű anyag megszerzéséhez. Miután a szénszálat levágták, soha nem használhattuk erős törzsek, árbocok vagy vázak építésére.
Több mint egy vizes palack
Van-e esély tehát a szénszál újrafelhasználására? Néhány évvel ezelőtt a kerékpáripar szakemberei olyan felszerelések gyártását javasolták az elsődleges funkciójukat betölteni már nem tudó szénszálakból, mint a légszivattyúk vagy a vizes palackok. Más iparágak ötletei között szerepelt a laptop vagy mobiltelefon tok tervezése is.
Az amerikai Vartega cég bejelentette, hogy üzemeik újrahasznosított szénszálainak erőssége a használatlanéhoz hasonló. Az Alchemy bicikligyártó újrahasznosított szénszálat használ a kerékpárok prototípusának építéséhez az új kerékpártervek készítéskor. Annak ellenére, hogy a szénszál jellege megváltozik az újrahasznosítás során, és elégtelenné válik a repülőgépiparban való felhasználásra, mégis kiválóan alkalmas sportfelszerelések, köztük evezők és teniszütők számára.
Észak-Amerikában sok kerékpáros vállalat fektetett be a szénszál újrahasznosításának kitalálásába. Például a kanadai Vancouverből származó Norco több mint öt évig raktározott vázakat és egyéb alkatrészeket, mielőtt felfedezett volna egy olyan céget, ami képes újrahasznosítani őket. Hasonló történetet meséltek olyan cégek is, mint a Cannondale vagy a Specialized.
“Évente több ezer szénszálas bicikli kerül a hulladéklerakókba, és ezen változtatni akarunk azzal, hogy segítünk a szénszál újrahasznosítási folyamatának kidolgozásában és megvalósításában” – állítja a társaság a honlapján. A repülőgépipar által használt jelenlegi szénszál-újrafeldolgozási programok alapján a vázakat kisebb részekre vágják, és a szálakat formában tartó epoxi gyantát oxigénmentes környezetben elégetik. A folyamat rövidebb szálakat eredményez, amik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a szűz anyag, és sokféle termékben felhasználhatók.
