Egy olyan rendellenességgel születtem, aminek következtében az egyik karom csak részben fejlődött ki, és egy éves koromban mindkét lábamat amputálni kellett. Így lettem három végtaggal kevesebb. Hat hónapra gipszbe kerültem, majd két éves koromra lábprotézist kaptam és megtanultam járni. Fiatalabb koromban sokkal nehezebb volt, mint most. Akkor még nem volt ilyen szintű technológia és ennyi elérhető információ. De nem adtam fel.
A környezetem már egészen kicsi korom óta arra buzdít, hogy mindig többet akarjak, és lépést tartsak a társaimmal. Ez a tűz, ami bennem is lobogott, a különbözőség fájdalmából is ered. Mindig többet követeltem magamtól, mint amennyit bárki más követelt volna tőlem. Így élem ma is az életem, nap mint nap.
Mindig aktív voltam, versenyszerűen snowboardoztam, síeltem és atlétikáztam. 2009-ben elhatároztam, hogy részt veszek egy triatlonon, így megvettem az első Trek országúti bringámat. Tetszett a biciklizés és a futás, egyiket sem űztem korábban. Kezdetben hetente háromszor tekertem, és nem követtem semmilyen alkalmazást vagy edzéstervet. Mentem és bicikliztem, mert szerettem csinálni.
Különböző triatlonokon indultam, hogy tapasztalatot gyűjtsek, és megértsem a gyengeségeim és az erősségeim. Ezeket figyelembe véve igyekeztem fejleszteni magam, az állóképességem és az önbizalmam.
Aztán eldöntöttem, hogy teljesíteni akarok egy Ironmant. 2010-ben és 2011-ben én voltam az első háromszoros amputált, aki részt vett az Ironman világbajnokságon a hawaii Konában. 2010-ben 14:19:12-vel végeztem. 2011-ben pedig megdöntöttem az előző időmet, és 13:49-cel értem célba.
Mindig új kihívásokat keresek, és szeretnék inspirálni másokat. 2021-ben felmásztam a Kilimandzsáró csúcsára. Nemrég részt vettem az Ironman 70.3 világbajnokságon is, ahol 6:29:16 idővel értem célba.
A 1,2 mérföldes úszásra, az 56 mérföldes kerékpározásra és a 13,1 mérföldes futásra való felkészüléshez három-négy héten át kulcsfontosságú görgős edzésen vettem részt. Rájöttem, hogy ez sokat segít a fejlődésben. Emellett minden nap erősítettem is. Minden második héten pedig masszázsra járok, jelenleg is, illetve heti háromszor futok, sok-sok sprinttel.
A felkészülés a legjobb része a versenyeknek, szeretem ezt a folyamatot, kitalálni, hogy hogyan legyek minden nappal egyre jobb. Ezzel bizonyítom magamnak, hogy képes vagyok beszállni a játékba, és be is szállok, ahelyett, hogy végignézném, ahogy elmúlik mellettem az életem.
A protézis és a kerékpár illeszkedésének tökéletesítése két hónapig tartott, és sok egyeztetést igényelt a gyártókkal. Egy teljesen új modellt fejlesztettünk, ami a vádli izmait és a bokát tudja szimulálni. Nyolc különböző változat készült, mielőtt kialakult a megfelelő szög, illeszkedés és anyag kombinációjából a tökéletes megoldás.
Először a tréneren teszteltem, egy teljesítménymérővel és egy olyan alkalmazással, amely megjeleníti a vizuális hatékonyságot. Még mindig van mit módosítani, hogy még hatékonyabb és kényelmesebb legyen, de ez az új kialakítás 30%-kal növelte a teljesítményemet.
A mentális egészségünk miatt is nagyon fontos, hogy biciklizzünk. Egy stresszes nap után felülök a nyeregbe, és kitisztítom a fejem. Nem kell mindig versenyezni vagy versenyre készülni, de a kerékpározás segít abban, hogy mozgásban maradj.
Ha feszült vagyok, nem figyelem a számokat, csak arra koncentrálok, hogy jelen legyek a pillanatban, ellazuljak, és hagyjam, hogy a testem dolgozzon. Az a csodálatos ebben a sportban, hogy bárki űzheti, és mindenkinek jót tesz!
Ez a három tipp segített elérni a sikereimet:
- Találd meg a nyugalmat! Pihenj és élvezd a mozgást. Jobban teljesítesz, ha nyugodt vagy.
- Tiszteld saját magad! Arra koncentrálj, ami a te utad. Mind mások vagyunk, és a leggyorsabb módja a mentális egészségünk felborításának, ha megpróbálunk valaki más olcsó utánzatává válni.
- Eddz keményen és légy következetes! Hegyet mászni nem lehet egyetlen lépéssel. Minden nap tegyél valamit a céljaidért, a folyamatos munka meghozza a fejlődést, amire vágysz.
Forrás: bicycling.com
