Nem meglepő, ha egy sportról film készül, még extrémsport-film fesztivál is létezik, és Észak-Amerikában van akkora kultúrája a hegyi bringázásnak, hogy ilyeneket forgassanak. Aki a kétezres évek elején került be a közegbe, ismerheti a New World Disorder, a Kranked, vagy a The Collective filmeket. Ezekben a korszak legmenőbb bringásai vállaltak hatalmas ugratókat, meredek ösvényeket, közben szólt valami zúzós zene, és nagyjából ennyi. Egyik sem Oscar-várományos darab, de ha valaki lelkes bringás, elképesztően motiváló tud lenni egy ilyen 40-60 perces összeállítás.
A The Moment viszont egy dokumentumfilm, tulajdonképpen filmesekről. Ugyanis ha a freeride-ról beszélünk, megkerülhetetlenek a filmek, amelyeken keresztül a freeride kijutott Kanadából, és elindult meghódítani a világot. A rendező, Darcy Henessey Turenne nem elsősorban a bringásokra fókuszál, hanem azokat a rendezőket, operatőröket, újságírókat szólaltatja meg, akik először kimentek az erdőbe, felvenni, hogy mi történik Brit Columbiában.
Greg Stump rendező mesél például arról, hogy a Specialized megbízta egy promóciós film elkészítésével, ehhez adott pár biciklit. Greg viszont úgy volt vele, hogy a cross country versenyen izzadó versenyzőknél a falon száradó festék is izgalmasabb látvány, így más irányba indult el. Megkereste pár barátját BMX-es és snowbordos körökből, majd azt mondta nekik, hogy aki a legmeredekebb, leggyorsabb ösvényeket vállalja, az megtarthatja a bringát. Így készült el 1995-re a Pulp Traction, a Ponyvaregényére már jogilag is aggályosan hasonlító plakáttal, csak Uma Thurmanen itt bringás sisak volt.
A filmben tekert a hegyi bringás körökben megkerülhetetlen vadember, Brett Tippie, és az Derek Westerlund is, aki később többek között a New World Disorder sorozatot is kitalálta. Kellettek is a tökös arcok a forgatáshoz, mert ekkor még messze nem volt szó kijelölt, épített ösvényekről, ha ácsoltak is pár deszkahidat, csak azért tették, hogy még magasabbról lehessen leugrani. A filmben rengeteg archív felvétel megjelenik, döbbenetes látvány, ahogy a rövid tengelytávú, hosszú stucnis, alig mozgó villával szerelt cross country bringákkal 6-7 méter magasan tekernek, egy 5 centi széles lécen.
A bringaipar akkor még a versenyzés irányába tartott, nem léteztek célgépek a kicsit downhilles, kicsit triálos, kicsit ugrálós freeride-hoz. Elladee Brown idézi fel, hogy sok gyártó egyszerűen nem értette, hogy érkezhet be garanciaigény 25 törött bringavázra csak Vancouver környékéről, miközben az egész világon összesen nem volt ennyi probléma. És ne feledjük, hogy még bőven az akciókamerák előtt járunk, minden forgatáson volt egy helmet cam guy, azaz sisak kamerás srác, akinek az volt a dolga, hogy a nehéz, sisakra felkendácsolt filmes kamerával üldözze a bringásokat.
A film egyik legmeghatóbb része, amikor a legendás pályaépítő, Todd Flander megmutatja az őrült deszkahidak maradványait, amin akkoriban filmeztek. Pacsiztunk, füveztünk, utána mentünk bringázni – mondja, és a régi felvételeket elnézve egy pillanatra sem merül fel, hogy ne így történt volna. Csak az számított, hogy minél meredekebben, minél magasabban, minél gyorsabban, pedig a bringás társadalom nagyobbik fele komolyan elutasította ezeket a bringásokat. A freeridereket akkor sokan bohócnak tartották, nem látták a sportértéket az őrült nyomok teljesítésében, ráadásul az erdészek sem feltétlen örültek a tevékenységnek, hiszen nem tett jót az erdőnek, amíg szervezetlen keretek között zúztak.
Aztán a sportot, amit senki sem akart, szép lassan elfogadta a világ, hiszen a gyártók is rájöttek, hogy nem mindenki akar versenyezni, a többség inkább csak kedvtelésből tekerne. Ezt a sztorit mondja el a The Moment, ráadásul olyan karaktereken keresztül, akik ott voltak, akik alakították a folyamatot. Richie Schley, Wade Simmons, Dan Cowan, és még jó néhány legendás bringás meséli el, hogyan lett pár lelkes fiatal mókájából, az egész világra kiterjedő mozgalom. Ha valaha hagytad már el a szilárd útburkolatot bringával, a The Momentet értékelni fogod. Ezen a linken a teljes film ingyen nézhető.
