Ma már ennek az ellenkezője igaz. A kerékpárgyártók megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy ha több biciklit halmozunk fel a garázsunkban, az nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy amikor csak szükségünk van rá, ki tudjuk választani a szándékunknak tökéletesen megfelelő kerékpárt. Így állítólag készen állunk majd leküzdeni bármilyen downhill pályát egy rugalmas DH bicajjal, vagy kiélhetjük a sebességmániánkat is egy csúcskategóriás, szénszálas, ultrakönnyű géppel.
Sőt, beszerezhetünk egy mountain bike-ot, hogy élvezhessük a vadabb ösvényeket, egy jump bringát a dirt parkokba, egy olyan kerékpárt, amivel csak munkába járunk és egy gravel bike-ot bármely más terephez. A különböző biciklik felhalmozása végül egy lenyűgöző kerékpárgyűjteményt eredményezhet. Ilyen módon minden elképzelhető alkalomra választhatunk egy megfelelő bicajt, azonban az a mentális folyamat, amikor mérlegeljük az egyes kerékpárok előnyeit és hátrányait, nem tesz minket boldogabbá.
A tudósok körében a jelenséget „overchoice”-ként vagy „a túl nagy választék problémája”-ként ismerik. A kifejezést először az amerikai író, futurista és üzletember, Alvin Toffler vezette be 1970-ben, Future Shock című könyvében. Toffler leírta, hogy ha túl sok választási lehetőség áll rendelkezésünkre, akkor a döntések meghozatala mentálisan kimerítő, mert az egyes lehetőségeket össze kell vetni azok alternatíváival. A választási lehetőségek növekedésével az emberek fokozott nyomásnak vannak kitéve, amely zavartsághoz vezet, végül pedig azt az érzést keltheti bennük, hogy elégedetlenek a választásukkal.
A kerékpározásban az a probléma, hogy sok időre van szükségünk annak eldöntésére, hogy melyik kerékpár illene a tervezett úthoz, nyomvonalhoz vagy felülethez. Ha rengeteg biciklink van, bármikor felülvizsgálhatjuk a választásunkat, akár egy túl technikásan kialakított ösvénnyel, akár egy túl sima aszfaltos úttal találkozunk. Az edzés bármelyik pillanatában kísértést érezhetünk arra, hogy megbánjuk a döntésünket.
De ezzel még nincs vége. Minden kerékpárhoz kissé eltérő ruhák, felszerelés, cipő és sisak szükséges. Míg a laza rövidnadrág a helyes választás egy mountain bike-ozáshoz, addig egy közúti kerékpározás során – ahol a spandexet részesítik előnyben – már elég kényelmetlenül éreznénk magunkat benne. Ha több kerékpáros kihívást szeretnél, több kerékpáros viseletre is lesz szükséged, amelyeket minden alkalommal ki kell mosnod és készenlétbe kell helyezned, hogy azonnal útnak indulhass, ha valaki esetleg elhív bringázni.
Egy másik jelentős tényező, hogy csak korlátozott időt tudunk a kerékpározásnak szentelni. Ha csatlakozunk egy bicikliklubhoz egy szombat reggeli tekerésre, az automatikusan azt eredményezi, hogy ezt az időt nem tölthetjük egy kötetlen bicajozással a parkban. Kihasználni egy adott lehetőséget azt jelenti, hogy közben kihagyunk egy másikat. Egy régi közmondás szerint: Még mindig jobb egy dolgot helyesen csinálni, mint sok mindent rosszul.
A kerékpározásban nem lehet multitaskingolni. Magányt és elszigeteltséget eredményezhet, ha túl sok biciklis csoport tagjává válunk. Így még a fejlett időgazdálkodási képességekkel rendelkező kerékpárosok is végül egyedül találhatják magukat egy garázsba biciklijeik között válogatva.
