2010-ben az akkor 33 éves Annie két sorsdöntő hírt kapott: leukémiás és csontvelő átültetésre van szüksége – de egyik testvére sem tud neki adni.
A csontvelő átültetés során a donor egészséges csontvelőjét áthelyezik a beteg véráramlatába, hogy egészséges vérsejteket tudjon termelni. Ez valószínűleg a legfontosabb a vérrákosok terápiája során. Azonban, ahhoz, hogy a beteg teste befogadja az új csontvelőt, a donornak és a betegnek speciális biológiai feltételek mentén meg kell egyezniük.
Ilyenkor első lépésként a betegek a családtagjaikhoz fordulnak segítségért: azonban még ugyanazon a vérvonalon is pusztán 30% az esély arra, hogy donort talál – állítja a Thomas Jefferson Egyetem kutatása.
Itt jön képbe a Nemzetközi Csontvelő Donor Program, azon belül is a „Be The Match” szervezet, ami donorokat toboroz, biztosítja a kezelés alatt állók számára azokat a kiadásokat, amiket nem fedez az egészségbiztosítás, és kutatási programokra gyűjt. Lipsitz orvosa ezen a szervezeten keresztül talált megfelelő donort Annie számára.
„Ő volt az egyetlen, aki teljesen megfelelt” – mesélte Lipsitz. Ha nemet mond, – ami gyakran megtörténik – másik megoldást kellett volna keresnem.”
De nem mondott nemet – segített Annie-nak 2010-ban, majd ismét donor lett 2011-ben is.
Bob Falkenberget 2009-ben diagnosztizálták leukémiával. A jelenleg 63 éves férfi szintén a szervezetnek köszönheti azt, hogy meggyógyult. Miután mindketten legyőzték a rákot, összefogtak, hogy most ők segítsenek. Július 30-án 4000 mérföldnyi biciklizéssel a hátuk mögött sikeresen zárhatták a túrát, melynek célja az adománygyűjtés és a donáció fontosságára való figyelemfelhívás volt.
A szervezeten keresztül donáció során egy donor 100 dolláros költséget jelent. Az általuk alapított, közösségi finanszírozású Team Lifeblood csoport csak ebben az évben 24.000 dollárt gyűjtött össze! És persze folytatják: egyre több taggal, egyre több kilométert tekernek, hogy minél több életet menthessenek meg.
A bringázás mindkettejük életében szerepet játszott fiatalabb éveik során. Azonban Falkenberg már 1995 óta nem edzett: amikor megkapta a diagnózist egy barátjával megfogadták, hogy ha felépül, újra nyeregbe ülnek és az egyik leghosszabb utat, a Savannak Centuryt hódítják meg. Tíz hónappal később meg is tették.
„Életem legnagyobb kihívása volt ez – egyáltalán nem voltam edzésben.” – mesélte Bob.
Lipsticz ezzel szemben biciklivel ingázott és hétvégente is tekert. A kezelése után orvosa javaslatára szobabiciklire ült, azonban ezt egyáltalán nem élvezte. Így hát készített egy prezentációt, amivel sikeresen meggyőzte az orvost, hogy a szabadban biciklizhessen – persze betartva az előírt lassú tempót. Az első 100 mérföld után egy barátja így nyugtatta az anyukáját: „Azt hiszem, ha le tud tekerni ekkora távot, már teljesen meggyógyult!”
Innen jutottak hát el a 4000 mérföldes túráig, 120.000 láb szintkülönbséggel és körülbelül 76 mérföldes napi átlaggal. Útközben meglátogatták a „Be The Match” minneapolisi központját, egy leukémiás barátot és Falkensberg donorját. Atlantában pedig donorokra váró betegekkel beszélgettek.
Falkenberg szerint az egyik legfontosabb cél az volt, hogy reményt adjanak ezeknek a betegeknek: Ha túllesznek ezen az egészen, újra élvezhetik az életet.
A sikeres kezeléshez azonban donor kell – és ezt nem könnyű találni. Szintén célul tűzték ki maguk elé, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy szükség van rájuk, kiemelve azokat az etnikumokat akik kifejezetten alulreprezentáltak a donorok között: egy afrikai betegnek például mindössze 23% esélye van arra, hogy megfelelő donort találjon, egy átlagos európainál ez a szám 77%. Ezért ösztönöznek mindenkit, aki megteheti, hogy jelentkezzen donornak!
Maga a transzplantáció közel sem annyira fájdalmas, mint ahogy az elterjedt róla. Ugyan sokáig tart a műtét, körülbelül 8 órán át, de általában szinte fájdalommentes. Fél nap lábadozási idő és már mehetsz is a dolgodra. Neked fél nap, neki pedig az élete.
