A Vuelta első évtizedét instabil politikai helyzet és háború dúlta fel, ahogy az egyik első versenyző, Julián Berrendero életét is. Ez az ismeretlen fiatal férfi 1936-ban váratlanul jelent meg a második versenyen, veszélyeztetve a közönség kedvence, Gustaaf Deeloorra biztosnak hitt győzelmét. Végül mégis Deeloorra nyert, Berrendero pedig az ígéretes negyedik helyezést szerezte meg, majd ugyanebben az évben felállt a Tour rajtvonalához is.
A Grande Boucle célvonalán átlépve Julián megtudta, hogy országa belépett a kegyetlen spanyol polgárháborúba. A fiatal kerékpáros úgy döntött, hogy Franciaországban marad és kerékpárüzletet nyit. Száműzetésében hű maradt az 1931-es rezsim iránt. Amikor a polgárháború véget ért, és spanyolok ezrei menekültek el az országból, Julián végül hazafelé indult, honvágya volt és szerette volna viszontlátni családját. Sajnos abban a pillanatban, amikor Berrendero lába spanyol földet ért, letartóztatták.
Majdnem két évre koncentrációs táborba került, ahol alig kapott ételt, testi fenyítést viszont annál többet. Kerékpáros karrierjének köszönheti, hogy sorsa jobbra fordult.
A cádizi tábor foglyai között egy tábornok felismerte atletikus testfelépítéséről és arcáról, és megparancsolta, hogy kövesse az irodájába. Berrendero engedelmeskedett, bár rettegett tőle, hogy mi várja. Nagy meglepetésére azonban a tábornok könnyes szemmel ölelte át: ő is kerékpáros volt a háború előtt, és emlékezett rá, hogy versenyeztek egymás ellen.
1941-ben szabadon engedték, és nem is volt kérdés, hogy visszatér versenyezni. Intenzív edzés következett, majd 1941-ben és 1942-ben is megnyerte a Vueltát! Julián Berrendero karrierje során 79 nagy győzelmet aratott. 1995-ben, 83 éves korában hunyt el. Madridban még mindig viseli nevét egy kerékpárüzlet…
