Miközben még ünnepeljük az idei epikus Tour de France-t, már most várakozással tekintünk előre a következő szezonra, ahol még egy szintet lépünk majd. A versenyzők persze magukon kívül vannak, de az iparban mindenkinek izgatottnak kell lennie, hiszen a sportág eme ikonikus eseménye innentől kezdve kétszer olyan kiterjedté válik – de mit jelent ez a hír a kerékpárrajongók számára? Mindannyiukat elkapta a Grande Boucle-mánia! Úgy gondoltuk, megosztunk néhány reakciót arról, hogy mit jelent a közösség számára a női Tour de France megrendezése.
“A nők mostantól részt vehetnek a kiemelkedő Tour de France kerékpáros rendezvényen, amely inspirálni fogja a lányok fiatal generációit arra, hogy elkezdjenek sportolni.”
Nicola Miller saját bevallása szerint egy tájfutóból lett duatléta. Megnyerte a 2018-as európai duatléta bajnokságot – vagyis a biciklije elég szerves része a mindennapjainak. Mint sokan mások, ő is a pandémia alatt kezdett el Zwiftezni, és egyedülálló dolgozó anyukaként három gyerekkel és két kutyával ennek tulajdonítja, hogy meg tudta őrizni a józan eszét. Saját sporteredményei mellett azonban Nicola a lánya elsőszámú rajongója is, és támogatja őt kerékpáros céljai elérésében. Nicola lánya, Tammy nemrégiben részt vett a Zwift Premier Ligában és már az első naptól fogva természetes jelenség volt a biciklin. Miközben támogatja lánya induló karrierjét a kerékpározásban, Nicola hálás, hogy egyre nő a női kerékpározás jelentősége. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a női Tour de France, így válaszolt:
„A női Tour de France sorsfordító a női kerékpározás számára, az egyenjogúság egy újabb győzelme. Köszönjük a Zwift csapat támogatását, online platformjukkal hatalmas összeget fektettek a női e-versenyekbe a világjárvány idején. A nők világszerte a legmagasabb szinten versenyezhettek online egy lenyűgöző versenyprogrammal. Hála nekik, a nők mostantól részt vehetnek a kiemelkedő Tour de Franc-en is, amely inspirálni fogja a lányok új generációját arra, hogy elkezdjenek sportolni.”
„Remélem, hogy ez arra fogja motiválni a nőket, hogy a következő szintre lépjenek a biciklizésben és hogy még komolyabban vegyék a tehetségüket.”
Marnie Reeves a tavalyi lezárások idején csatlakozott helyi kerékpáros klubjához, és újra felfedezte a biciklizés iránti szeretetét, amit utoljára gyermekkorában érzett. A mentőszolgálatnál dolgozik, ez a kerékpáros klub pedig adott neki valamit, amire a munka okozta stresszen és zűrzavaron kívül fókuszálni tudott. Most köszönetet mond klubtársainak saját előrehaladásáért és nagyon értékeli, hogy a világ több figyelmet szentel a profi női sportoknak.
Marnie nagyon izgatott lett, amikor látta, hogy ez a kezdeményezés a kerékpározás legmagasabb szintjén érvényesül. Ezt mondta: „Nagyon izgatott lettem, amikor meghallottam ezt a hírt! A nők számára ez egy tökéletes lépés a helyes irányba – vagyis az egyenjogúság megteremtése felé a sportban is. Remélem, hogy ez arra fogja motiválni őket, hogy a következő szintre lépjenek a biciklizésben és hogy még komolyabban vegyék a tehetségüket.”
“Remélem, hogy ez segít a női egyenjogúság előmozdításában olyan helyeken, ahol sajnos ez nem jellemző.”
A szülői lét korai szakaszában egy meglehetősen kellemetlen biciklis kirándulás után, Janet Herring hat évvel ezelőtt, 54 éves korában úgy döntött, hogy ad egy újabb esélyt a kerékpározásnak. Nemrég épült fel a kemoterápiából. A műtétek és kezelések után egy idősebb kollégája azt javasolta, hogy teljesítsék együtt a Ride the Night kihívást Londonban. Bár akkor még nem volt kerékpárja, az esemény felkeltette az érdeklődését, így végül kölcsönkérte lánya biciklijét.
Gyorsan elrepült pár év, közben pedig teljesen beleszeretett a kerékpár adta szabadságérzetbe, és azóta már több száz mérföldet biciklizett. Ő így nyilatkozott: „Számomra a kerékpározás szabadságot, szellemi jólétet és kikapcsolódást jelent, valamint nagyszerű mód arra, hogy fitt legyek és minőségi időt töltsek a férjemmel, miközben felfedezem a vidéket.”
Mivel Janet kapcsolata ennyire elmélyült a biciklizéssel, érdeklődni kezdett a hivatásos női kerékpárosok felé tanúsított bánásmód iránt. Miután megnézte a Half the Road című dokumentumfilmet, amely részletesen bemutatja, hogyan viszonyul az UCI a női kerékpárosokhoz, fájó szívvel ébredt rá arra, hogy sok nőnek milyen nehéz körülmények között kell kitartania, ha űzni akarja a szenvedélyét. Mi volt a reakciója a Tour de France hírére? „Na VÉGRE!” Janet optimistán beszél arról, mit jelenthet ez a sportág jövője szempontjából:
“A női versenyek méltók arra, hogy figyeljenek rájuk, és még a szkeptikusok sem tagadhatják, hogy a kerékpáros versenyek nagyobb kiterjedtsége csak jó dolog lehet.”
Alec Curry brit kerékpáros, akinek költői leírása az általa szeretett sportról mindenkihez szól majd, aki két keréken talált rá szenvedélyére. Számára „a kerékpározás már egy állandó szokás. Az élet és az emberek változnak, de a biciklizés mindig biciklizés marad. Nincs ennél jobb módja a tájak felfedezésének, ráadásul semmilyen szennyeződést nem hagyunk magunk után, hiszen csak izzadunk. A kerékpározás számomra életmód.” Amellett, hogy minél több időt tölt a biciklijén, imád versenyeket nézni, és olvasni a sport kultúrájáról és történetéről. Szóval amikor meghallotta, hogy lesz női Tour de France, azt gondolta, ennek már ideje volt: “A női versenyek méltók arra, hogy figyeljenek rájuk, és még a szkeptikusok sem tagadhatják, hogy a kerékpáros versenyek nagyobb kiterjedtsége csak jó dolog lehet.”
„A női versenyzők ugyanúgy éheznek a dicsőségre, mint a férfiak, de kevesebb lehetőségük van színre lépni, mint amennyit érdemelnének. És ez a versenyeken is megmutatkozik. Úgy gondolom a női versenyekben még erőteljesebb a „do or die” szemléletmód, hiszen ha nem vagy az élmezőnyben, akkor nem fogsz reklámfelvételeket szerezni a csapatodnak.”
Abban biztosan egyetértünk, hogy ha a női mezőny már bizonyított: tudják, hogyan kell ádáz küzdelmet folytatni! Folyamatos tájékoztatást nyújtunk majd a jövő évi esemény részleteiről!
